Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-40

200 XL. ORSZÁGOS ÜLÉS. mi is, különben elkerülni óhajtandott unalmas ismétlésébe. De van még egy más körülmény is, mely szűkebbre szorítja a jelenlegi rendkívüli viszonyok között azon keretet, melyben tanácskozásainknak s megállapodásainknak rendszeresen mozogni kell és lehet; és ezen szűkebb határok azon figyelmen kivül nem hagyható erkölcsi kötelezettség által vannak húzva, melylyel alkotmányunk visszaállítása azon biztos reményben viszonoztatott, hogy a birodalomnak alkotmányos fenállását föltételező közös ügyek közös, alkotmányos kezelésének kérdése lényegben épen ezen irányban s szellemben fog megoldatni, mint az az előttünk lévő munkálatban történt. S imé alkotmányunk vissza van állítva, a szakadatlanul s annyi szivósággal szorgalmazott ,.restitutió in intcgrum" megtörtént: mert a mi abból még hiányzik, immár csak idő kérdése, s teljes életbe léptetését felelős kormányunk tartja kezeiben. S kérdem tehát, ily viszonyok között mi sok választásunk lehetne még teendőinkre nézve ? Hazánk azon jeleseit, kik bizván a nemzet józanságában, parlamentális érettségében s hazafiúi magasb szellemében, és a kik e mellett képesek valának a fejedelemnek is kinyerni bizalmát s ekként ennyire megérleltetni s oda fejleszteni a dolgokat, a hol azok jelenleg állanak: a válság végperezeiben oly állásba hozni hogy a nemzet jóváhagyása reményében magokra vállalt erkölcsi felelősségöknek eleget ne tehessenek, nem lehet a magyar felső háznak se czélja, se feladata ! Itt. mélt. főrendek, alternatíváról szó sem lehet: nekünk e munkálatot, még ha részleteiben egészen ínyünkre nem lenne is, nem vehetvén egy ellentétű eljárásnak bárki is közülünk következéseit magára, ezúttal eltaszítanunk alig lehetne. Ámde szerencsére az egész tervezet olyan. hogy abban teljesen meg is nyughatunk: mert addig is, mígnem majd bővebben ereszkednénk annak átalános tárgyalásába, íme lássuk röviden, de egyszersmind elfogulatlanul s minden mellékes czélok felé való hunyorítás nélkül, hogy vajon mi hát ez annyi vitára alkalmat szolgáltatott munkálatnak lényege'? Szerintem a válasz e kérdésre igen egyszerű. E munkálatnak lényege t. i. mindössze sem más, mint a 1848-dik 3. törvényczikk 13. §-ának — mely ha úgy meghagyatnék, a mint jelenleg áll s átalánosságban fogalmazva van, ismét nem lenne egyéb írott malasztnál és további folytatásánál azon több mint három százados gyakorlatnak, mely szerint különös kötelességek teljesítését tartalmazó törvényeink rendesen holt betűk szoktak vala maradni, vagy hátrányunkra lettek kizsákmányolva — az idő közben tetemesen megváltozott körülményekhez leendő czélszerü idomítása. Igen, életet óhajt az érintett III. t. czikkbe az előttünk fekvő terjedelmes törvéi^javaslat lehelleni, tartósságot, állandóságot szerezni egy olyatén fontos, de lényeges kiegészítés nélkül meddőn maradandó intézkedésnek, mely magára hagyva, vagy ferdén kezelve, megint nem lenne egy roppant csalódásnál egyéb, nem más, mintegy nagy mérvű fényes illusió, egy óriási ábrándos önámitás, melyben, fájdalom, sokan még most is annyira szeretik ringattatni magokat, s többre becsülik azt a praktikus realitásnál. Nincs itt tehát másról szó, mint egy létező törvénynek törvényhozás utján módosításáról, illetőleg körülmények parancsolta saját érdekében megváltoztatásáról, Azon helyenkint hallott ellenvetésekre pedig, hogy erre nincs eddig jogosulva a törvényhozás, míg koronás királyival sem dicsekhetik a nemzet, feleljen koronázás előtti törvényeink gyakorlati eszméje, s azon szerencsés kilátás, hogy küszöbén áll immár a haza azon boldog órának, melyben ebbeli vágyai is épen e munkálat hovahamarábbi elfogadása által fognak teljesedésbe mehetni. Én tehát, mgos főrendek, már csak ez okból is igaz hazafiúi örömmel üdvözlöm a képviselőház előttünk fekvő tüzetes munkálatát; de örömmel azért is, mert oly alapjait látom abban lerakva nemzetünk és a közbirodalom törvény által is kötelezett együttes fölállhatásának. melyeken megkezdhetjük immár az ujraépités nagyszerű müvét. Elénk tanúbizonysága ez a fentebbiek szerint magát régóta már kellőleg tájékozott, mondhatni, összes nemzet józan kibékülési hajlamának s a képviselőház önmérséklete- és bölcseségének. Pedig meg kell gondolnunk, m. főrendek, hogy ezen önmérsékletet ugyancsak erős próbára tették a jogainkat elismerni nem akaró politika megújított különböző kísérletei, a birodalmat véletlenül sújtott roppant veszteség szédítő benyomásai, valamint az önmagunk között is mind erősebb színezetben fölmerült s mindent koczkáztatni kész ellenzéki törekvések. Az eszély hatalmas szavára a nemzet önmagába tért. Józan megfontolására vala szükség, hogy elérhetlen távolba ne taszittassék tőlünk az, a mi már oly közel látszók előttünk. Szerencse, hogy jobb szellemünké lett a küzdelmek közt a diadal ! Üdv és szerencse, hogy lengővé tehettük és elindíthattuk nemzeti alkotmányunk hajóját azon veszélyes zátonyról, melyen évek hosszú során keresztül lekötve tartották azt a mostoha körülmények! Erősen meg vagyok győződve, hogy ha volt valaha kilátás szerencsés eredményre, ha kezünk