Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-22

XXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 151 munkálni, hogy nemzetünk életében mindaz, mi az apák bűne nélkül halomra készül dőlni, a jelen nemzedék erélye, áldozatkészsége, s ha kell. magyar nagylelkűsége által uj életre derítve, tartathassák meg egy boldogabb maradék és a messze jövendők számára. Az előttünk immár jól ismert k. k. reseriptum mintegy folytatása, vagy legújabb lánczszeme a kormány eddig követett politikájának. Ha egy biráló pillantást vetünk e politikára, melyet gyakran vádoltak határozatlansággal, homályba burkolt kétértelműséggel és programm-nélküliséggel.ugy hiszem,azok szerint is, miket a tárnok őnmga aprilhó 18. tartott jeles beszédében előttünk nyilvánított, a következőkről fogaink meggyőződni: a kormány első föladata volt az országgyűlés egybehivása, s a mint ez összejött, egész őszinteséggel tárnia ki előtte a nehézségeket, melyek a törvényesség teljes helyreállításának útjában állanak, s melyeket karöltve, egyesült erővel kell elhárítnunk, vagy elegyengetnünk, hogy a mindnyájunk által közösen óhajtott czélt elérhessük. Kijelenté egyszersmind, hogy ezentúl is teljes nyugodtsággal és szilárd elhatározással fog az általa helyesnek ismert utón kitűzött czélja felé haladui. E politika, valamint átalában körvonalaira nézve elég halvány, ugy elérendő czéljának részleteire nézve is meglehetősen homályban borongó vala. Nem mondom, hogy már jóeleve eombinatiojába illeszté a provisoriumnak amolyan kényelmes patriarchális, hallgatag s évtizedeken át húzódhatott uj kiadását : de. hogy sok részben a Fabius Cunctator szerepére vala kárhoztatva — meglehet, tőle nem függő s általa el sem háríthatott nehézségek miatt — talán el fogja hinni a méltányos itészet, mely a hazafiúság erényeit kizárólagos szabadalomnak vagy tulajdonnak tekinteni soha sem szokta. Ha minden utógondolat nélkül el volt is határozva, hogy Magyarországnak minisztériumot adjon: vajon, a múltban szerzett tapasztalatok után. merhette-e egész bizodalommal, minden aggály nélkül sürgetni, hogy az 1848-iki törvények „pure et simple" megadassanak s életbeléptessenek? Avvagy, ha a rögtönzés nagyon kétes sikerű útjára, akart lépni, nem kellett-e számba vennie, hogy bizony azon jeles férfiak, kik a fejedelem és a nemzet közös bizalma folytán lettek volna a még ki nem' tisztázott téren e másodizbeli uj experimentatio élére állítandók, legkisebb részletig jól ismervén a 48 és 49 történeteit, kétszer fogták volna meggondolni, míg magokat arra fölajánlják? Nem kétkedünk ugyan, hogy nálunk is ne találkozhattak volna olyas jóértelemben vett Bismarckok, a kik lelkesedésük hevétől elkapatva, az JJaudaces fortuna juvat" zászlaja alatt elszánták volna magokat, s fölkiáltottak volna, mint a még akkor kétes eredményű vállalkozása napjaiban ez a Spree melletti kollegájukról állíttatik : „Lehet, hogy azon kötelék, melylyel hatalmassá teendő hazámat örök időkre királyomhoz és családjához fűzni szándokom, hurokká válik nyakamon ; de én azért bátran előre török megkezdett ösvényemen ;" — mind a mellett nem hihette-e a kormány, hogy az eljövendő kormányférfiak állását könnyitendi, veszétytelenebbé s biztosabbá teendi, ha elébb teljesen megszilárdítja az alapot, melyre ők építendők lesznek? vagy hihette továbbá, hogy sokkal inkább megfelelő a czélnak, ha, a közös ügyek és legfontosabb közjogi kérdések elintézése után. a már megkoronázott, vagy immediate megkoronázandó magyar király által neveztetnek ki a minisztérium minden tagjai, mintha egyelőre egy csonka, provisorius. vagy ad hoc minisztériummal elégíttetnénk ki ? mert akár hány ember találkozik ám az országban, kinek máig sem megyén az fejébe, miként lehessen az 1848-iki parlamenti teljhatalmat meg nem koronázott király által nevezett miniszterekre ruháztatni akarni, ha mindjárt nem Szász-, de magából a mennyországból szállittatnának is azokbársonypamlagaikra alá! Abban is foroghatott fen némi scrupulus a parlamentarismus elvének ilyetén alkalmazását illetőleg, hogy oly országban, hol még nincsenek a pártok teljesen és szabatosan praecisált elvek szerint alakulva, s hát a többség igen gyakran s bizonytalanul ingadozó, vajon nem fog-e rögtönös és tartós bonyodalmakra alkalmat szolgáltatni annyi egymás ellen harczoló érdekeink között a megújított kísérlet? a mint hogy ama pártok ingadozását illetőleg soha se menjünk tovább s csak az 1861-iki országgyűlésének ama czim fölötti, itt e házban ugyan egy árva szóra sem méltatott, ott fent azonban kétségtelenül máig is eleven és keserű emlékezetben élö vitáira vessünk mi is utólag egy futó pillantást. Azért még akkor is, ha elég paizsnak hinnék magokra nézve a vállalkozó férfiak az országgyűlés által részökre kilátásba helyezett indcmnity-bilit, bizony „omnem in casum caveaut sibi, et curent, nequid detrimenti respublica capiat!" Én tehát magam részéről, s hozzá tehetem, magam tapasztalata szerint is, mindig' eleibe teendem az ilyetén jóhiszemű, senkit jégre vinni nem akaró eljárást azon kétszínű jiolitikának. melynek gyakran a legbecsületesebb emberek estek már áldozatául. Azonban, méh. főrendek, azóta az események gátolhatlan rohama nem várt megdöbbentő színben világítá föl előttünk a helyzetet, mint az éjjel kigyuladt ház lángjai mellett belátszik a megrémült környék. A régihez hasonló kisérieteknek gondolata sem fordulhat meg többé a nélkül, hogy az állam existentiája a legvészesebb koczkára ne tétessék. Mert ugy mutatják a jelek, hogy a vihar