Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-22

XXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 147 gatott keblemben azon reménynyel jövék ide, hogy az egyetemes törvényhozás bölcsesége politikai létünk rögös útján oly ösvényre találand, melyen annyi átszenvedett lelki küzdelem s annyi meghiúsult remény után indulva, valahára ama nyugvó térre eljutandunk, hol törvényeink szentségétől körülbástyázva, tarthatja nemzetünk alkotmányos úton való kibékülésének nagy ünnepét, melynek megülését sorsának mostokasága eddig tőle megtagadá. S adja az ég, hogy a ború oszlásával mielőbb pirkadjon ránk ama várva várt boldogító nap. hogy fejedelmi urunk s királyunk fölkenetése által a nemzettel érdek- s érzelemben egygyé tömörödve, ennek lelkes odaadásától s áldozatkészségétől híven paizsolva , bármi viszonyok között ugyanazon egy horgonyra kössük szent frigyünk megtörhetlen tartósságát! Nem is hiszem, hogy egész magyar hazánkban találkoznék oly honfi, ki, annyi súlyos csapás és annyi a nemzet ős intézvényeivel s szellemi haladásával ellentétben álló gyümölcstelen, próbálgatás és lázas hullámzások után, sérelmei orvoslását az összes törvényhozástól reménytelve ne várná, hogy oly számos éven át férfias lemondás- és nemes kitartással tűrt ideiglenségek és politikai rögtönzések megszüntetése s alkotmánvunk visszaállításával Sz. István koronájának minden népeit testvérileg rokonultan megelégedetté, a királyt nagygyá s e hazát, boldog'gá. az öszbirodalmat pedig megingatott nagyhatalmi állásában, Magyarországnak törvényhozási úton valókibéküléséve! újra erősödve s új glóriában föltámadva, velünk a pragmatica sanctio értelmében egy fejedelem alatt egyesülten ugyan, de ne fölöttünk absolut hatalommal állva . látni ne vágynék. De eme kifejezett óhaj nem foglalja magában egyszersmind a megoldás kulcsát, miután a legutóbbi időkben közjogi viszonyaink , alkotmányunk ellenies törekvések, fölhasznált sikertelen remeklések s a fölállított „vevwirkung" theoriából szülemlett „verwirrung-"ok által oly annyira összekuszálódtak, hogy ama tömkelegből való menekülésre és ügyeinknek a pragmatiea sanctio s egyéb sarkalatos törvényeink értelmében óhajtott rendezésére , nem csak Ariadné fonalára, hanem egyszersmind minden szenvedélytől és eshetőségek conjuncturáitól kitisztult nyugalomra s higgadt megfontolásra van szükségünk , nehogy a nagy elhatározások komoly küzdelmeiben az elragadtatásnak szerepet adván, újabb idegenkedést kölcsönös bizalom helyett, kölcsönös kárunkon, előidézzünk, mire Cicero helyesen mondja: „Ad rempublicam plurima commoda veniunt, si moderatrix omnium rerum praesto est sapientia;'

; hogy így törvényeink által biztosított függetlenségünket s összes nemzeti érdekeinket törvényhozás úti ján rendezve, ezeket, mint legbecsesebb drága i ereklyéinket—bántalminkat felejtve—líj bulla auI reában utódainkra, mint ősi örökséget, sértetlenül ] átszármaztassuk, s ezzel úgy a jelenkor becsülését, ! mint az utókor hálás elösmerését részünkre biztoI sítsuk. Azonban, mélt. főrendek, engedjék meg, I h°gy csak röviden azt mondjam : itt az idő, lenni j vagy nem lenni! Nagy a kérdés, és—mondhatom— j „Hannibál ante portás!''' azaz tartok attól, hogy akárminő akadályozás, további tanácskozás, vagy j a képviselőházzal való üzenetváltások által csak időt vesztünk. és bekövetkezik ránk ama mondása a hajdani históriának: „Dum Rónia deliberaí, Saguntum perit." És igy, mélt. főrendek, őszinj tén kívánom és óhajtom, hogy Magyarországnak, 1 kedves hazánknak, dolgai rendeztessenek, mert ! az oly hajón, mely nincs összeigazítva, hullá! mokra a hazát és jövőjét bocsátani nem akarnám, I nehogy a helyett, hogy partra vergődnénk, oly ! sziklára jussunk, melyen mindnyájan tönkre menI nénk. Azért, mélt. főrendek , csak azt mondom. 1 hogy siessünk a dologgal; és ha nem veszik rósz j néven, miután a hajdankornak vagyok embere, még csak egy citátumot emlitek Curtiusból: i .,Lenta remedia et segries inedicos non expetunt j ,J O A ! tempóra mea." i És igy minden további tétova nélkül Békés! megye^ igen tisztelt főispánja indítványához járu; lok. [Éljenzés.) ! Majthényi László b. jegyző : Eszterházy Pál gróf! "Eszterházy Pál gr.: A legutóbbi legmagasabb kir. leirat, mely meg- nem nyugtatá alkotta ./ o mányos keblünket, meg nem felele jogos igényeinknek, elcsüggeszté újjáébredő hitünket s I reményeinket, hiszem, eléggé bebizonyítja azt , hogy a kormány magyar férfiad mindeddig a feleiősség terhe nem sújtja. Dicséretökre mondhatjuk azonban, hogy a legutóbbi legmagasabb kir. leirat oly ritka mesterséggel s valóban delphi jósda módjára Ion szerkesztve, hogy azt kiki közülünk szabad akarata, öntetszése, önhite szerint értel{ mezheti s fejtegetheti. Ha tehát mindjárt hit nélkül fogadom is el azt, remény nélkül csak nem akarom magamnak értelmezni s megfejteni; úgy akarom érteni, valamint honom javára nekem legkedvezőbben hangzik. Ez mindegyikünk szabad jóakaratától függ. Ügy akarom azt érteni, a mint az óriási, de mindinkább sürgős kiegyenlítési ügy létrehozására leggyorsabban vezetend; úgy akarom érteni, a mint az a közös viszonyok mielőbbi elrendezésére s igy életbe hozására vezérel; úgy akarom érteni, a mint azt a legmagasabb trónbeszéd velünk sejdittette; de végre úgy akarom érteni, a mint azt az osztrák birodalom komor egén 19*