Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-16

XVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 117 mig törvényeink nem pótoltatnak, nem intézhe­tők el. Nagy dolog az, méltóságos főrendek! ha oly rázkódás és változás után, milyenen társadalmi vi­szonyaink 1848 óta keresztülmentek, 17 eszten­deig szünetel a törvényhozás; és mondhatom, hogy agrárius viszonyainktól kezdve, a kereskedelmi és iparvilág és érdekek mindennapi jelenségei, a köz­teherviselés , a katonakötelezettség, és átalában a közigazgatás mindazon ágazatai, melyek a min­dennapi élettel, a népnek mindennapi és legköz­vetlenebb érdekeivel vannak összeköttetésben, oly tényleges állapotokat teremtettek, melyek alaki vagy anyagi tekintetben nem törvényesek ugyan, de azért az egyes individiumokra, épen mert 17 esztendeig tartottak, a jogosultságnak és magán ér­deknek annyira fontos követelményét képezik, hogy teljességgel nem ignorálhatok. Ezek belü­gyeinkre vonatkozók. Sokkal fontosabb még viszonyunk a lajtántuli tartományok irányában. Itt oly közállapottal ta­lálkozunk, mely negátiója volt a magyar közjog­nak. Ez állapot nehézségét 0 Fölsége bölcsesége ideiglen megszüntette ugyan, ámde, méltóságos fő­rendek, a 17 esztendei, nem tagadhatom, tulcent­ralista rendszer a közös ügyek és érdekek oly számtalan tárgyait fejlesztette, melyek a közös ke­zelés, a közös, egymással solidáris oltalom s kielé­gittetés szükségét tüntették elő, s melyeket rögtön felbontani, vagy bizonytalanságban hagyni nem lehet, hacsak a lehető legnagyobb nyugtalanságot előidézni nem akarjuk a laj'tántuli tartományok­ban. (Igaz! Ugy van!) Saját tapasztalásaik szerint szemlélhették a méltóságos főrendek, mily aggo­dalmakat szült a lajtántuli tartományokban a sep­temberi manifestum kibocsátása. Már most, ha en­nek ideiglenes természetű határozmányán tul még azon emiitett közös érdekek és viszonyok biztosí­tása és közös tárgyalása is felbontatott volna: azon véghetetlen fontos érveknél fogva, melyek ma is emiittettek, melyek szerint t. i. az államéletnek ke­rekei egy perczig sem akadhatnak meg, oly gyanú és visszahatás idéztethetett volna elő a lajtántuli tartományokban, mely méltán a megoldásnak aka­dályául szolgálhatott volna. (Igaz!) Ha valaki nekem azt mondja, hogy minde­zen nehézségek gordiusi csomóját keresztülvágta volna, bámulom bátorságát és merészségét; és ha sikerült volna politikája, meghajolnám ügyessége előtt; de bevallom, mi nem bírtunk se ezen bá­torsággal, se ezen ügyességgel: mert bennünket azon meggyőződés vezérelt, hogy koczkáztatni le­het a magán életben vagj^ont és életet, koczkáz­tatni lehet politikai állást és magánegyéniségünk hírnevét; de hazánk létét ltoczkáztatni bűn, azt koczkáztatni nem szabad. (Elénk, hosszas helye.lés.) Es, méltóságos főrendek! arra az egyre nézve ne csináljanak magoknak illusiót, abban az egyben legyen tisztában önmagával a haza, hogy itt lé­tünkről vagy nem-létünkről van szó. (Hatás.) Ezen nehézségekkel találkozott a kormány­zat azonnal megalakítása alkalmával; és, mint mondom, beható tanácskozás, komoly megfonto­lás tárgya volt, miképen kelljen ezen állapotot át­hidalni, hogy közel jövőben a lehető törvényesség­terét elkészítsük. Magyar ember előtt csak egy ta­nács lehetett, és O Felsége kegyes volt e tanácsot elfogadni; e tanács pedig abból állott: össze kell hivni a magyar országgyűlést, kitárni előtte egész nyiltsággal és őszinteséggel azon nehézségeket, melyek a törvényesség teljes helyreállításának útjában állanak, és felhívni őt arra. hogy ez akadályok elhárítására segédkezet nyújtva, kar­öltve a kormánynyal s kielégítve a helyzet kö­vetelményeit, egyengesse az utat, rnely a törvé­nyesség ösvényére visszavezethet. Ha valaki azt kérdezi tőlem: volt-e vagy van-e a magyar kor­mánynak megállapodott programmja? annak az imént futólag ecsetelt eljárási tervünkkel felelek, s azon hitemet fejezem ki, hogy a helyesen fölismert, nehézségek közepett alkotmányosabb,hazafiasb pr o­grammot fölállítani nem is lehetett. (Ugy van!) Ez irányban 0 Felségének az ország iránt viseltetett atyáskodó szándoka és kegyes bizalma által támogatva, következetesen haladt a kormány, és szerénytelenség nélkül mondhatom, eddig nem csekély sikert aratott. (Helyeslés.) Hogy a magyar országgyűlés egybejöhessen, mindenekelőtt szükséges volt a septemberi mani­festum által elhárítani azon akadályokat, melyek Magyarország elévülhetlen jogaival ellentétben állottak. A korona részéről ez volt a fenálló körül­mények közt lehető jogfolytonosságnak legfénye­sebb elismerése. A septemberi manifestum kiadása nem azon czélból történt, hogy netalán a lajtán­tuli tartományok alkotmányos jogaikban, szabad­ságukban vagy azok élvezetében "bármiként cson­kittassanak. A főczél, mely a septemberi manifes­tum kibocsátása alkalmával a kormány szeme előtt lebegett, az volt, hogy a lajtántuli tartományok­ban oly alkotmányos közállapot létezvén, mely a magyar közjog valóságos negatióját foglalta ma­gában, mindenekelőtt ezen akadályt kell elhárí­tani, és Magyarország irányában, a kiindulási pon­tot illetőleg, egy közös jogalapot a pragmatica sanctioban felállítani. A második lépés, mely a kormányirányzat complementumául szolgált, a magyar országgyű­lésnek kiegészítésében található. Nem akarom tul­ság'os reményekkel kecsegtetni a mélt. főrendeket, e részben a nemzet óhajai még teljesen valósítva nem lehetnek. Az erdélyi unió, a Horvátországgal

Next

/
Thumbnails
Contents