Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-16

XVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 117 mig törvényeink nem pótoltatnak, nem intézhetők el. Nagy dolog az, méltóságos főrendek! ha oly rázkódás és változás után, milyenen társadalmi viszonyaink 1848 óta keresztülmentek, 17 esztendeig szünetel a törvényhozás; és mondhatom, hogy agrárius viszonyainktól kezdve, a kereskedelmi és iparvilág és érdekek mindennapi jelenségei, a közteherviselés , a katonakötelezettség, és átalában a közigazgatás mindazon ágazatai, melyek a mindennapi élettel, a népnek mindennapi és legközvetlenebb érdekeivel vannak összeköttetésben, oly tényleges állapotokat teremtettek, melyek alaki vagy anyagi tekintetben nem törvényesek ugyan, de azért az egyes individiumokra, épen mert 17 esztendeig tartottak, a jogosultságnak és magán érdeknek annyira fontos követelményét képezik, hogy teljességgel nem ignorálhatok. Ezek belügyeinkre vonatkozók. Sokkal fontosabb még viszonyunk a lajtántuli tartományok irányában. Itt oly közállapottal találkozunk, mely negátiója volt a magyar közjognak. Ez állapot nehézségét 0 Fölsége bölcsesége ideiglen megszüntette ugyan, ámde, méltóságos főrendek, a 17 esztendei, nem tagadhatom, tulcentralista rendszer a közös ügyek és érdekek oly számtalan tárgyait fejlesztette, melyek a közös kezelés, a közös, egymással solidáris oltalom s kielégittetés szükségét tüntették elő, s melyeket rögtön felbontani, vagy bizonytalanságban hagyni nem lehet, hacsak a lehető legnagyobb nyugtalanságot előidézni nem akarjuk a laj'tántuli tartományokban. (Igaz! Ugy van!) Saját tapasztalásaik szerint szemlélhették a méltóságos főrendek, mily aggodalmakat szült a lajtántuli tartományokban a septemberi manifestum kibocsátása. Már most, ha ennek ideiglenes természetű határozmányán tul még azon emiitett közös érdekek és viszonyok biztosítása és közös tárgyalása is felbontatott volna: azon véghetetlen fontos érveknél fogva, melyek ma is emiittettek, melyek szerint t. i. az államéletnek kerekei egy perczig sem akadhatnak meg, oly gyanú és visszahatás idéztethetett volna elő a lajtántuli tartományokban, mely méltán a megoldásnak akadályául szolgálhatott volna. (Igaz!) Ha valaki nekem azt mondja, hogy mindezen nehézségek gordiusi csomóját keresztülvágta volna, bámulom bátorságát és merészségét; és ha sikerült volna politikája, meghajolnám ügyessége előtt; de bevallom, mi nem bírtunk se ezen bátorsággal, se ezen ügyességgel: mert bennünket azon meggyőződés vezérelt, hogy koczkáztatni lehet a magán életben vagj^ont és életet, koczkáztatni lehet politikai állást és magánegyéniségünk hírnevét; de hazánk létét ltoczkáztatni bűn, azt koczkáztatni nem szabad. (Elénk, hosszas helye.lés.) Es, méltóságos főrendek! arra az egyre nézve ne csináljanak magoknak illusiót, abban az egyben legyen tisztában önmagával a haza, hogy itt létünkről vagy nem-létünkről van szó. (Hatás.) Ezen nehézségekkel találkozott a kormányzat azonnal megalakítása alkalmával; és, mint mondom, beható tanácskozás, komoly megfontolás tárgya volt, miképen kelljen ezen állapotot áthidalni, hogy közel jövőben a lehető törvényességterét elkészítsük. Magyar ember előtt csak egy tanács lehetett, és O Felsége kegyes volt e tanácsot elfogadni; e tanács pedig abból állott: össze kell hivni a magyar országgyűlést, kitárni előtte egész nyiltsággal és őszinteséggel azon nehézségeket, melyek a törvényesség teljes helyreállításának útjában állanak, és felhívni őt arra. hogy ez akadályok elhárítására segédkezet nyújtva, karöltve a kormánynyal s kielégítve a helyzet követelményeit, egyengesse az utat, rnely a törvényesség ösvényére visszavezethet. Ha valaki azt kérdezi tőlem: volt-e vagy van-e a magyar kormánynak megállapodott programmja? annak az imént futólag ecsetelt eljárási tervünkkel felelek, s azon hitemet fejezem ki, hogy a helyesen fölismert, nehézségek közepett alkotmányosabb,hazafiasb pr ogrammot fölállítani nem is lehetett. (Ugy van!) Ez irányban 0 Felségének az ország iránt viseltetett atyáskodó szándoka és kegyes bizalma által támogatva, következetesen haladt a kormány, és szerénytelenség nélkül mondhatom, eddig nem csekély sikert aratott. (Helyeslés.) Hogy a magyar országgyűlés egybejöhessen, mindenekelőtt szükséges volt a septemberi manifestum által elhárítani azon akadályokat, melyek Magyarország elévülhetlen jogaival ellentétben állottak. A korona részéről ez volt a fenálló körülmények közt lehető jogfolytonosságnak legfényesebb elismerése. A septemberi manifestum kiadása nem azon czélból történt, hogy netalán a lajtántuli tartományok alkotmányos jogaikban, szabadságukban vagy azok élvezetében "bármiként csonkittassanak. A főczél, mely a septemberi manifestum kibocsátása alkalmával a kormány szeme előtt lebegett, az volt, hogy a lajtántuli tartományokban oly alkotmányos közállapot létezvén, mely a magyar közjog valóságos negatióját foglalta magában, mindenekelőtt ezen akadályt kell elhárítani, és Magyarország irányában, a kiindulási pontot illetőleg, egy közös jogalapot a pragmatica sanctioban felállítani. A második lépés, mely a kormányirányzat complementumául szolgált, a magyar országgyűlésnek kiegészítésében található. Nem akarom tulság'os reményekkel kecsegtetni a mélt. főrendeket, e részben a nemzet óhajai még teljesen valósítva nem lehetnek. Az erdélyi unió, a Horvátországgal