Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-16

118 XVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. való kiegyezés még nem bevégzett tény; bevégzett ténynyé, az én vélekedésem szerint, akkor válhatnak, ha az országgyűlés és 0 Felsége közti kiegyezés sikerül, és a közös frigyben a testvérországok saját érdekeik biztosságát fogják találni. De annyi bizonyos, hogy már köztünk tiszteljük erdélyországi testvéreinket; a mi pedig Horvátországot illeti, küszöbén állunk azon óhajtásunk teljesülésének, hogy kölcsönös egyezmények utján Szent István koronájának területe teljes épségben visszaállittassék. (Tetszés.) És midőn az országgyűlés elé azon öntudattal kellett lépnünk, hogy az alaki törvényesség követelményeit nélkülözzük — mert ez tagadhatatlan — akkor azzal vigasztaltuk magunkat, és alkotmányos érzetünket azzal nyugtathattuk meg, hogy a nemzet törvényhozásának, saját ügyei rendezésére nézve, az alkotmányos befolyás szabadon és csorbítatlanul fentartatott nem csak, de még azon viszonyokra nézve is, melyek a birodalmi közös ügyeket illetik, nem csak az alkotmányos közreműködés, de a bizalomnak fokozott jeléül még az initiativa is a magyar országgyűlésnek adatott át. így állván a dolog, m. főrendek! megvallom őszintén, hogy a reménység bizonyos boldogító érzetével voltam ez országgyűlés megnyitásának első perczében, különösen tapasztalván azt, hogy a trónbeszéd, melyet fölséges Urunk tartott, és melyben kijelölte az irányt és föltételeteket, melyek bennünket a törvényességhez vezetnek, azon bizalomteljes készséggel fogadtatott nem csak az országgyűlés, de az egész nemzet által, mely utóhangja volt azon bizalomteljes lelkesedésnek, mely május óta az országban létezett és az uj aerának megállapításában nem csekély tényezőül szerepelt. A kormány cl volt ugyan készülve arra, hogy a trónbeszéd által még az országnak minden aggodalmai eloszlatva s minden kívánalmai teljesitve nincsenek; el volt készülve arra, hogy a nemzet képviselői és a m. főrendek ezen aggodalmaikat fölirataikban elő fogják terjeszteni; és nyugodt kebellel fogadta azoknak •— szívesen elismerem — loyális hangon történt előterjesztését. Es most jövök azon időponthoz, midőn ezen válaszfeliratok következtében a legfelsőbb királyi leirat keletkezett. (Halljuk !) Ismétlem, mélt. főrendek ! nem kelek védelmére ezen leiratnak, ámbár a felelősségben magamat is részesíttetni kérem. Csak röviden ki akarom jelenteni, hogy a kormány azon nézetben volt, miszerint az országgyűlési tárgyalások azon stádiumában a leghelyesebb politika : teljes nyíltsággal kimondani az ország és országgyűlés előtt azon nehézségeket, melyek a törvényesség helyreállításának útjában állanak, (Helyeslés) azon reményben, hogy az országgyűlés, méltányolva e nyíltságot, és megfontolva az aggodalmakat, az által, hogy azoknak megnyugtatására közreműködik, a törvényes állapotok iránti sóvárgó óhajainkat elősegítve, előfogja mozdítani. Ha történetünk évlapjait kutatjuk, méltóságos urak! ha nem térünk is vissza a régi esetekre, midőn némelykor a nemzet fegyveres kézzel állott fejedelmével szemközt; ha alkotmányos életünk utolsó epocháját tekintjük: halmozott sérelmeinknek krítforrását épen abban találjuk, hogy törvényeinknek betű szerinti értelme nem mindig egyezvén meg a tényleges állapotok követelményeivel, ezen állapotok a kormány és nemzet között határozottan nem tisztáztattak. (Ugy van!) A kormány megelégedett a tényleges állapotoknak a törvényesség némi külszine általi pillanatnyi kielégítésével, a nemzet pedig sérelmeinek eszméleti s legisticus vitatásában kereste jogainak oltalmát, nem pedig ott, hol azok állandó biztosságot találhattak volna, t. i. hazai törvényeinknek a reális viszonyokkal s érdekekkel való állandó s őszinte kiegyeztetésében. Midőn most újabban fölmerül az eset, hogy a korona és a nemzet egyaránt kölcsönös kiegyezésre vannak utalva , nem kívánok magam részéről semmit oly melegen , minthogy ezen kiegyezkedés jövőre nézve semminemű félreértésekre alkalmat ne szolgáltasson, s hogy kölcsönös őszinteségen és megnyugváson alapulva, oly állapotokat eredményezzen, melyekben a korona és nemzet egyaránt megtalálják jogaiknak és érdekeiknek állandó biztosságát s kielégittetését. (Helyeslés) De, hogy ez megtörténhessék, akormánynak elsőkötelessége, melyet teljesített s teljesítem! mindenha , egész őszinteséggel kitárni azon nehézségeket, melyek a koronáinál az 1848-ki törvények iránt léteznek. Nem hitte ugyan, hogy ez által az országaggályai el fognak oszlattatni, de — bocsássanak meg a méltóságos főrendek—azt sem hihette, hogy az országgyűlés a leiratban foglalt, meglehet sokaknak kissé ridegnek tetsző, de mindenesetre a tárgyból merített nehézségek nyilt előterjesztése által aggodalmainak fokozását fogja találni. És itt, mélt. főrendek, egyre vagyok bátor figyelmeztetni méltóságtokat. (Halljuk!) A kegy. kir. leirat vagy félreértetett, vagy oly gyanakodásokra adott alkalmat, melyek , egész bizonyosságsággal mondhatom, alaptalanok. (Tetszés.) E teremben is hallottam, és úgy látszik, a képviselőház fölirata is alkalmul szolgált azon aggodalmak kifejezésére, hogy a kormány ezen királyi leirat által bátralépést kívánt tenni, hogy a kormány ez által a nemzetnek függetlensége és alkotmányos léte iránti vágyait megtagadván, a régi dieasteriális kormányformát, szóval, oly állapotot kíván föléleszteni, melynek tarthatatlanságáról a nemzet meg van győződve. Azon biztos hitben és reményben, hogy desavouáltatni nem fogok, egész