Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-16

316 XVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 1 ódog b., Murányi Ignácz főispán, Girk György püspök, Sztankovánszky Imrefőispán, Rudics József'b.föisp., Majthényi Izidor b., Radnótfay Samud, Mednyánszky Dénes b., Zichy Manó gr., Splényi Ödön b., Sztáray Viktor gr., Répjássy József pjrépost, Fhxlödy László gr., Schmidegg Ferencz gr., Ráday Fái gr., Fongrácz Ferencz gr., elállnak. Hosszas éljenzés.) Még /Andrássy Manó gr. van följegyezve. Andrássy Manó gr.: A házszabályok értelmében tízen a név szerinti szavazást kívánják. -(Helyedé:.) Elnök : Méltóságos főrendek! Néhány perezre kénytelen vagyok én is a mélt. főrendek türelmét igénybe venni; de lehetőleg rövid leszek, és csak a legszükségesebbre fogok szorítkozni. (Halljuk !) Megvallom, önmegtagadásomba került ezen discussio folyama alatt, midőn a kormányférfiak eljárása több oldalról éles bírálat alá vétetett, hallgatni : mert azon solidaritás érzeténél fogva, melyet a kormányférfiak eljárására nézve nem csak a •méltóságos főrendek, de a haza színe előtt is határozottan bevallók, és szeplőtlen tiszta öntudatom érzetében, gyakran késztetett a vágy, védelmére kelni azoknak, kik megtámadtattak ; és saját tapasztalásom szerint tanúbizonyságot tenni arról, hogy ezen kormányférfiak és tanácsosok, kiket 0 Fölsége bizalma választott, alkotmányos és hazafias érzet tekintetében senki után e hazában nem állanak; (Tetszés) tanúbizonyságot tenni a mellett, mélt. főrendek, hogy épen azon tanácsosok, kik fölséges Urunk személyét legközvetlenebbül környezik , a magyar ügy mellett igen nagy, és ha Isten megsegít, még a jelen nemzedék által elismerendő érdemeket szereztek; végre tanúbizonyságot tenni a mélt. főrendek előtt az iránt, hogy igenis, a kormányférfiaknak számosak, igen számosak nehézségeik, melyek a körülményekben gyökereznek, <íe hálával mondom, egy nehézségtől megmentett bennünket az isteni gondviselés, ez pedig abban áll, hogy mig eldődeink a nem-magyar kormánytanácsosok ellenszegülésével voltakkénytelenek küzdeni, ma ezen tanácsosok collegiális előzékenysége, a magyar ügy iránti méltányossága az, mi állásunkban lehető eredménynyel kecsegtet, és azon reménynyel biztat, hogy, Isten és a magyar nemzet hozzájárulásával , a jelen bonyodalmakból ki fogunk bontakozni. (Elénk tetszés.) Ha nem szólottam, mélt.^főrendek, azon érzés indított hallgatásra, hogy 0 Fölsége bizalma folytán az elnöki széket foglalván el, elnöki tekintélyemet személyes kérdésben latba vetni nem akartam. Más részről ez elnöki tisztemnél fogva kötelességemben állott volna egy mélt. tagot arra figyelmeztetni, hogy alkotmányos országban a kormány eljárását bonczolni, azt szigora szempontból bírálni, nem csak jog, de némelykor kötelesség is: hanem más részről a kormány eljárását ellentétbe tenni a Fölség szándékával és akaratával, a kormány ellen azon vádat emelni, hogy a Fölség Tekintélyével visszaélve , annak szentséges nevével takarózik, ez, vélekedésem szerint, valamint nem alkotmányos, úgy túllépi a parlamenti ildom és tapintat azon mértékét, mely a mélt. főrendek tanácskozásait egész folyamuk alatt annyira kitüntette. Alkotmányos országban, mélt. főrendek — legyen az parlamenti. vagy nem — önkényt következik az, hogy mindazok, kik a Fölség bizalmából annak tanácsában ülnek, akár signálják a Fölség határozmányait, akár nem , midőn hivatalos állásukat megtartják, magokra vonják az elkölesi felelősséget azon tényekért, melyek a kormány nevében kiadattak,(T7g?/ van !) és én azt hiszem, anynyit legalább megérdemeltek a jelen kormányférfiak, hogy az iránt, mintha magokat a felelősség ezen neme alól ki akarnák vonni, még gyanú alá se vétessenek. Viszont monarchicus országban — tudtommal — legyen alkotmánya még oly túlparlamenti, a kormány manifestatiói mindig a korona nevében^ történnek, és így azon vád, hogy a kormány, 0 Fölsége szentséges nevével visszaélve, ezzel önnön felelőségét takargatja, szerény nézetem szerint alaptalan. Azonban itt ismét attól kellett tartanom, hogy netán a személyesen sújtott államférfi inspirálhatná az elnök szigorát, és ezért inkább hallgattam. Ez, méltóságos főrendek, a dualisticus helyzetek nehézsége. Most sem fogok védelmére kelni a kormánynak, csak röviden a kormány álláspontját fogom előterjesztem, a bírálatot nagyméltóságtokra bízván. (Halljuk!) Ha valaki az itt-ott fölmerült, talán a journalistika terén is előforduló bírálatokat hallja vagy olvassa, önkénytelenül azon gondolatra juthat, hogy talán a jelen kormányférfiak voltak azok, kik széles jó kedvökben az alkotmányt felfüggesztették. Ámde tudva van, méltóságos főrendek, hogy épen a jelen kormány jelen alakításának egyik czélja abban állott, hogy fölséges Urunk a törvényes állapot helyreállítását kívánta előmozdítani; és így. m. főrendek, midőn ezen kormány alakult, azon első kérdést tette föl magának beható komoly megfontolás tárgyául: vajon a törvényesség helyreállitható-e vagy nem ? és ha nem, mi azon ösvény, mely képes legyen bennünket ezen labyrinthból mihamarább kivezetni ? Az első kérdésre nézve elég hivatkoznom arra, hogy a közadministratió minden ágazataiban nem csak, hanem a magán életnek minden viszonyaiban oly tényleges állapotok fejlődtek, melyek a törvényesség szempontjából mai nap mindaddig,