Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-16

XVI. OESZ zetlen állapotok súlya alól nincs szabadulás, hanem csak az országgyűlés által. Mindenki érezte, hogy tovább már nem várhatunk, ha csak tönkre silányittatni, sőt tétetni nem akarunk. Az országgyűléshez kötött remények fokoztattak a magasztos kir. trónbeszéd által, melyben kimondatott, hogy a király és nemzet kölcsönös viszonya újból azon alapra állítandó, a melyen kivül az biztosan meg nem állhat: a jog és törvény alapjára : mert ha nem csalatkozom, ez rövid tartalma a trónbeszédnek, melyet nem csak mi fogadtunk a legnagyobb lelkesedéssel, de ily lelkesedéssel fogadta azt az egész haza. mert minden ép eszű és szivű ember érezte és fölismerte, hogy Sz. István apostoli trónjáról szól hozzánk a fejedelem, s legkegyelmesebb Urunk azon alapon és azon honboldogitói szándékkal veszi föl az uralkodás fonalát, hol azt felséges elődje, a jóságos V. Ferdinánd kezeiből kibocsátotta. A mélt. főrendek azon vigasztaló öntudattal léphetnek a nemzet elé, hogy valamint történeti hivatásukat, dynastikus és hazafiúi kötelességeiket minden időben és minden viszontagságok között teljesíteni becsületkérdésnek tartották, s az időnkint fölmerült nehéz események között mindig vallásos hűséggel igyekeztek a korona és nemzet egyetértését, karöltve járását közvetíteni: ugy még a késő nemzedék is kénytelen lesz bizonyságot szolgáltatni arról, hogy a mélt. főrendek az ujabb korszak nehéz napjai óta egy alkalmat sem mulasztottak el a béke és kiengesztelés áldott müvének támogatására s különösen azon mozzanat siettetésére, melyben a jelen kedvező fordulatnak reményekben gazdag napja felviradt. A kik ily nagy gonddal és fáradozással egyengették az utat a kiegyenlítésre, azok csak következetesen járnak el akkor, mikor közvetítői hivatásukhoz hiven, mindazt meggátolni igyekeznek, mi által a kiegyenlítés müve. az országgyűlés feladata késleltethetnék, vagy éppen meghiusittathatnék. Szerintem a jogfolytonossághoz való merev, mint mondani szoktuk, körömszakadtig való ragaszkodás ama szikla, melyen a kiegyenlítés müve hajótörést szenvedhetne. Ha ma is azon viszonyok forognának fen, a minők voltak az 1861-dikiek, akkor az előttünk fekvő válaszföliratot nem csak méltányolni, de pártolni is tudnám, annál inkább, mert meg vagyok győződve, hogy azt a legforróbb, a legféltékenyebb hazaszeretet sugallotta. Ámde ma a viszonyok lényegesen változtak. A jogvesztés elmélete a kir. trón magaslatáról lőn visszautasítva. A februári pátens, melylyel bennünket a jogvesztés elmélete alapján kívántak boldogítani, fölfüggesztetett ; maga az októberi diploma, mely a birodalom lajtántuli népei alkotmányos életének forrása, kezünkbe adatott a végre, hogy azt, ha jogainkkal .GOSÜLES. 115 meg tudjuk egyeztetni, fogadjuk el, ha nem, mellőzzük el tisztelettel. Nem akar ma rólunk nélkülünk senki rendelkezni. A korona az 1848-diki törvényeket alakilag elismeri, revisiójokat ránk bízza, szükséges módosításukat s változtatásukat nem octroyálja, hanem tőlünk várja; sőt a birodalom állásának alapföltételeit, a közös ügyeket s ezeknek a jövőre alkotmányos kezelési módját, a kérdések ezen kérdésének megoldását az országgyűlés egyik föladatául tűzte ki; a birodalom többi népeit pedig várakozásra utasította. De épen azért, mert a viszonyok ma nem azok, a melyek voltak 1861-ben, a föliratot, mint a mely ezen viszonyoknak meg nem felel, részemről nem pártolhatom, el nem fogadhatom : s azért járulok Cziráky János gr. ő nmságának indítványához. Egyébiránt, valamint nem ismerek biztosb és üdvösb osztrák politikát, mint azt, mely őszintén és tartalékgondolat nélkül Magyarország minden méltányos igényeit kielégíti, s meg vagyok győződve, hogy a mostani kormányférfiak ezen politikának hódolnak: ugy a magyar nemzeti helyes politika legfőbb törvénye szerintem abban foglaltatik, hogy a nemzet legdrág-ább érdekeit a korona érdekeivel minél bensőbben ugyanazonitsa, s a király szivében rendithetlen meggyőződésre érlelje a hitet, hogy Magyarország, ősi alkotmányának birtokában, a fejedelemnek s a felséges uralkodó háznak, valamint a birodalomnak minden áldozatra kész sorsosa, tán tori thatlan oszlopa. Őseink e bölcs politikájának a mélt. főrendek született letéteményesei. Én a haza érdekében is ezen politikát vallom és követem; de épen azért, mert azt vallom és követem, a fenérintett indítványt lehetetlen nem pártolnom. (Éljenzés. Szavazzunk! Szavazzunk!) Elnök: Mltsógos főrendek! Huszonkilencz szónok van még fölirva; tehát csakugyan itt az utolsó perez, hogy az iránt intézkedjék a főrendi ház, vajon ma kíván-e szavazni és fölkérni a szónokokat, álljanak el a szótól, vagy pedig a szavazást holnapra kivánja halasztani. Megjegyzem, hogy senkit jogától, hogy szólhasson, megfosztani nem lehet. (Föíkiáltások: Végezzünk ma !) Mindenesetre tudni kell, vajon a szólni kivánók elállnak-e a szótól vagy nem. (Helyeslés.) Ennélfogva a mélt. főrendek beleegyezésével aszónokok sorozatát fogom fölolvastatni, s ezek nyilatkozzanak egyenkint, vajon elállnak-e a szótól vagy nem. Ha találkozik köztök, a ki el nem áll, akkor kénytelen volnék a mai ülést fölfüggeszteni és a vitatkozást holnapra halasztani. (Fölkiáltások: Szavazzunk ma !) Ifj. Majthényi László b. jegyző (olvassa a még szólásra feljegyzettek névsorát. Mindezek, nevezetesen: Festetics Leo gr., Podmaniczky Géza b., ifj. Majthényi László b.. Batthyány Ferencz gr.. Gerliczy 15* '