Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-16

XVI. ORSZÁGOS LL.ÉS. 103 a legválságosabbak s mondhatnia leglényegesebbek egyike lesz: mert egy annyi szenvedésen keresztülment, s annyi öntagadást tanúsító nemzet jobb sorsa feletti tanácskozását tartalmazza, Azon kies révpart mutatkozik előttünk, hova annyi hányatás és végveszélylyel fenyegető annyi vihar után szeretett hazánk sajkája kijuthat, hol mindnyájan e hon anyagi s szellemi virágzását, jóllétét reméljük elérhetni. De, hogy oda kijuthassunk, mindenekfölött megkívántatik az egyetértés. Vállat vállhoz vetve kell, hogy törekedjünk azon czél felé, melyet magunknak kitűztünk. Midőn ezen országgyűlés 0 Felsége által megnyittatott, a legmagasabb trónbeszéd mindnyájunkat fölvillanyozott: mert mellőzve azt, hogy fejedelem e nemzethez anyanyelvén még soha sem szólott így, azon reménysugárt láttuk ez által hazánk borús egén tündökölni, mely a hosszú sötétségnek véget lesz vetendő. A nemzet egész bizalommal felelt a trónbeszédre, tiszteletteljesen föltárá a legmagasabb zsámoly előtt óhajait, aggodalmait, bizton remélvén, hogy a kölcsönös bizalom megtermi gyümölcsét. De fájdalom, a mily jó hatással volt a nemzetre a legmagasabb trónbeszéd, ép oly leverőén sújtott le mindnyájunkat a legmagasabb leirat, és még a leghiggadtabb gondolkozásuak is (kik közé magamat is számítom), kik nem építettek magoknak mindjárt fellegvárakat, kénytelenek voltak aggódni a felett, hogy a láthatáron kínálkozó révpart nem egyéb délibábnál, melyhez bár mennyire igyekezzünk is közeledni, az mindinkább távozik tőlünk. De azért nem csüggedve, ismét fölszólal a nemzet, nagyobb hangnyomattal ugyan, de épen oly tiszteletteljesen; ragaszkodik előbbi kérelméhez, s a jogosság, méltányosság utján kéri aggodalmait elhárittatni, hogy igy megadassék a királynak a mi a királyé, a nemzetnek pedig a mi a nemzeté! (Helyeslés.) Négyhavi együttlét után eddig haladtunk, s eredményt még nem tudunk fölmutatni; sőt tekintsünk szét ez országban : a kereskedelem, törvényhozás, az igazságkiszolgáltatás, mind pang, a szegényedés naponkint mutatkozik, megyéink folyvást a legrendezetlenebb állapotban vannak, szóval anyagi, szellemi jólléte a hazának mindinkább sülyed, holott epedve várjuk hathatós orvoslását! Nem akarom annak okát taglalni, hogy miért nyertünk első föliratunkra oly leverő feleletet ; számoljanak a tanácsadók e tettökért önlelkiismeretöknek s az utókornak; azonban önkénytelen eszembe jut egy franczia munkában ezen nagy igazságot magában foglaló mondat: „Marchez á la tete des idées de votre siecle . ees idées vous suivent et vous soutiennent. Marchez a leur suite, elles vous entrainent. Marchez contre elles, elles vous renversent." Hazánk több rendbeli törvényei s legutoljára az 1848-diki törvények világosan kimondják a független felelős minisztériumot, magyar kormányrendszert; ez hazánk minden rétegeiben a korszellem fő eszméje ; ez az egész ország- fő óhaja, hogy mielőbb létesíttessék. Nem elég csupán alaki formáját a 48-diki törvényeknek elismerni, hanem tényleg is óhajtja azt a nemzet életbe léptetve látni, mely annak életbe léptetése után mindnyájunk által készséggel fog revideáltatni. A jogfolytonosság azonnali életbe léptetését kívánja a nemzet. Ez önkénytes kifolyása a jelenkor szellemének; ez ellen pedig küzdeni, jó lelkiismerettel mondva annyit tesz, mint a korszellem ellen törekedni, az országot vég veszélybe dönteni. Előttünk van, mélt. főrendek, a második fölirat, mely a képviselőház által hozzánk küldetett, azon remény kifejezése mellett, hogy a mélt. felsőház ahhoz csatlakozva, a képviselőkkel egyetemben fogja tolmácsolni a nemzet kérelmét. E fölirat magában foglalja mindazt, a mi a nemzet szivén fekszik; a legnagyobb tisztelettel, őszinteséggel ismételve nyilvánitja aggodalmait s fiúi kérelmét. A mltgos felsőház, mely egyik kiegészítő része a törvényhozó testületnek, magára vállalhatjae, hogy a nemzet igazságos, méltányos kérelmének a legfelsőbb helyre való juttatását akadályozza? Sőt, mlgos főrendek , a felsőháznak nézetem szerint, mint közvetítőnek a fejedelem s nemzet között, hazafiúi kötelessége a nemzet méltányos kérelmét támogatni, s a fejedelmet kérve kérni, teljesitse e szegény haza összes lakosainak igazságos és jogos kérését, hogy igy a honnak epedve várt nyugalma s virágzása elérethessék. (Helyeslés.) Nagyobb hatást reménylek én ez által elérhetni, ha ugy az alsó, mint a felsőház egyértelemben tolmácsolja az egész nemzet kérését. Nem kétlem, hogy ez 0 Felsége előtt is figyelmet fog gerjeszteni. De ha mégis ily egyetértéssel fölterjesztett kérelmünk eredménytelen lenne — mit. mondom, nem hiszek, mert 0 Felsége kegyelmében teljesen bizom — akkor nem maradna egyéb hátra, mint töredelmes szívvel a királyok királyához, a mindenhatóhoz fordulni, hogy mint birák birája mondja végzetteljes ítéletét felettünk. Legalább igy az utókornak minden pirulás nélkül beszámolhatunk tetteinkkel, s utódaink poraink fölött azt fogják mondani, hogy hazafiúi kötelességünket hiven teljesítettük. (Ugy van!) Ennélfogva én , mltgos főrendek. legbensőbb meggyőződésemnél s hazám iránti szeretetemnél fogva, bizva a fejedelem jó indulatában, mint egvik igénytelen tagja a felsőháznak, hazafiúi kötelességemet vélem leróni az által, ha szavazatommal oda I járulok, hogy az előttünk fekvő felirathoz csatk-