Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-15

84 XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. jelent meg, s mint a nemzeti újjászületés előhir- ! nöke üdvözöltetett haza- és birodalomszerte, főkép | midőn szerzőjéül azon nemes keblű férfiú ösmertetett föl, ki trón és hon iránti tántorithatlan hűsége, és mély bölcsesége által régóta a nemzeti kegyelet és szeretet tárgya lett. Vezérfonálként vonul végig e nyilatkozaton a kiegyenlítés eszméje, melynek alapjául a kölcsönös bizodalom tüntetik ki; hangsulyoztatik benne azon kegyeletes elösmerés, hogy a legnehezebb körülmények között mindig fejedelmeink bölcsesége s igazságszeretete segített bajainkon. Kiindulási pontul a sanctio pragmatica jelöltetik ki; czélul a birodalom szilárd fenállása, melyet semmi más tekinteteknek nem kívánunk alárendelni. Nem különben fentartása Magyarország alkotmányos önállásának, jogainak, törvényeinek, melyekből többet, mint a birodalom szilárd fenállásának biztosítása megkíván, elvenni* se jogos, se czélszerü nem lenne. Végre figyelembe vétetik a lajtántúli országok teljes alkotmányos szabadsága, mely a magyar alkotmány nyal megfér ; nem állanak ezek ellentétben egymással; megállhatunk egymás mellett, a nélkül, hogy egymást absorbeálni akarnók. Ezek a húsvéti czikk tételei, kitűzve kiegyenlítési alapul. A nemzet közérzületéből, életszükségéből vannak ezek merítve. Ily értelemben kivánt s remél a nemzet a kiegyenlítéshez jutni, s e reménynyel eltelve üdvözlötte a kihirdetett országgyűlést. S e remények csak fokozódtak, midőn O Felségének magasztos trónbeszédéből azon meggyőződést merítettük, hogy a fentebb kifejtett elvek legfelsőbb helyen is kellő méltánylásra, élénk viszhangra találtak. „Jogvesztés egy részről, merev jogfolytonosság más részről kiegyenlítéshez nem vezethetének", monda 0 Felsége; s az első akadályt, a jogelvesztés veszélyes elméletét, maga háritá el, midőn a sanctio pragmaticában egy kölcsönösen elismert jogalapot választott kiindulási pontul, mely alapon biztosíttatik az összes birodalom országainak és tartományainak föloszthatlan és elválhatlan együttmaradása, s ezzel azok összegének nagyhatalmi állása, valamint Magyarország közjogi és belkormánj^zati önállósága, a magyar korona területi épsége. Ezekhez járul a tekintet a birodalom többi országainak és tartományainak ujabban nyert alkotmányos jogaira. Tehát a fejedelem magasztos trónbeszédében is élénken nyilvánul a kiegyenlítés óhajtása, mely, hogy elérethessék, elhárittatik annak egyik fő akadálya, melynek elhárítása O Felségétől függött ; ugyanazon kiindulási pont, ugyazon jogalapok, azon czélok jelöltetnek ki, melyek a nemzeti közérzületen nyugvó fentebbi nyilatkozatban! Hátra van a Felség által kijelölt másik főakadály : a merev jogfolytonosság elhárítása. Erre az országgyűlés volt fölhíva, midőn azon törvények átvizsgálása iránti kivánatát nyilvánítja Ő Felsége: „melyek a fejedelmi jogok hatályára és a kormányzat hatáskörére vonatkoznak; melyek változatlan életbeléptetésének lehetőségét kizárják a birodalom nagyhatalmi állására, a fejedelmi jogok épségére és a társországok méltó igényére való tekintetek." Ezen méltányos fejedelmi kívánat iránt mikép nyilatkoznak az első válaszföliratok, tudva van.Miért is Ő Felsé ge a marcz. 3-kai kegy. leiratban atyai őszinteséggel, egyszersmind fejedelmi jog- és kötelességérzettel kimondja: „hogy az 1848-iki törvényeknek a jogfolytonosság alapján igénybe vett tettleges helyreállításába. azoknak szoros átvizsgálása előtt, nem egyezhet;;

u „hogy tartózkodni kell oly törvényes határozmányok helyreállításától, melyeknek sértetlen fentartását esküjével erősíteni vallásos hite és lelkiismeretének sugallata egyaránt tiltják." En e fejedelmi nyilatkozatokban teljes megnyugvásomat találom; s élénken fájlalom, hogy azok ellenében jelen fölirat ismét azonnali visszaállítását, vagyis életbeléptetését követeli minden 1848. törvényeknek: azon törvényekét is, melyeknek absolut értéke mellett soha egy szó sem emelkedett , melyeknek számos hiányait s átvizsgálásukszükségétmagunk elismerjük; azon törvényekét, melyek és napjaink között 17 év nem ingorálható története, fejlődése, annyi alakulások s tények folytonossága áll. Különösen követeltetik a felelős minisztériumnak azonnali fölállitása : azon intézményé, mely nálunk életképességét be nem bizonyítá; mely sajátságos viszonyaink között kétélű karddá válhatik, melyek egyike minket sújthatna legélénkebben; mely annyi nemzetiség és hitfelekezet hazájában követeléseknek, súrlódásoknak szolgálhat táplálékul talán a házi béke s jóllét kárával. Követeltetik pedig azonnali visszaállítása a minisztériumnak; tehát mielőtt a közös ügyek, s ezek kezelésének módozatával, a minisztérium hatásköre is meghatároztatott, s meghatároztatott volna correlatiója azon hatósági intézményekkel, melyek nemzetünk életéből fejlődtek ki, melyekhez a nemzet most is kegyelettel ragaszkodik. Követeltetnek ezek a jogfolytonosság nevében a korona irányában, holott Horvátországnak fehér lapot nyitottunk, holott lent három virágzó megyét, melyek pedig a szoros értelemben vett Magyarországnak alkatrészei, a jogfolytonosság zászlója alól kihagytunk. M. főrendek ! miként említem, mi a kiegyenlítés vágyával jöttünk az országgyűlésre: transactió élénk óhajtásával jöttünk ide, mely ne csak pillanatnyi megnyugvást szerezzen, hanem békés jóllét szilárd és tartós alapjait rakja le. Ily értei-