Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-15

XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 35 mezese a jogfolytonosságnak, s ily követelések nem foglalják magokban a transaetio eszméjét, hanem inkább erkölcsi és politikai lehetlenséget, habár ez utóbbit a fölirat elutasítja. Es én nem tétovázom kimondani, hogy ily értelmezése, ily terjesztése a jogfolytonosságnak szerény nézetem szerint se az ismételve emiitett húsvéti czikkel, se a nemzet köz óhajtásával, se a morál követelményeivel meg nem egyez; és nem felel meg a felség iránti azon kegyeletes bizalomnak, mely különben e fölirat végén oly élénk kifejezést nyer. A mélt. főrendek minapi fölirata, és e házban két nap folytán hallott bölcs nyilatkozatok után felesleges volna a minisztérium eszméjét, és azt taglalnom : vajon szükséges corollariuma-e az a népképviseletnek ? vagy mennyire tanúsította ez intézmény életrevalóságát, a municipiumokkal összeférhetését öt hónap alatt? A fölött sem vitatkozom : az I. és II. Lipót és I. Ferencz korszakából felhozott analógiák helyesen alkalmaztatnak-e indokul a 48-ki törvények azonnali visszaállítására? E helyett óhajtanám mindenkinek e honban, különösen azoknak, kik a szerencse kedvezéséből, vagy honfitársaik bizalmából hivatva vannak a fenforgó közjogi kérdések megoldásában részt venni, figyelmét felhívni arra, hogy a nemzet jelen perczei drágák, hogy a kiegyenlítés nagy munkája sürgős, hogy a czél kivitelére, melytől ha nem nemzeti lételünk, mindenesetre jobb létünk, felvirágzásunk föltétcleztetik, ily kedvező alkalom, mint a jelenlegi, alig volt, s ha ezzel nem élünk: ki tudja mikor lesz ismét ? „A mit a percztó'l ma cl nem fogadsz, Egy öröklét sem adja vissza azt," monda a német nemzet egyik legnagyobb költője. Reménylem, miként óhajtom , hogy e mondat mirajtunk nem fog beteljesedni. De kivánatosnak látom: hogy midőn a könyörületes ég annyi nehéz év után egj jobb jövő reményhajnalát derité ránk, lelkiismeretes megfontolással keressük föl a határt, melyen akár innen megállapodni, akár túllépni egyaránt káros volna. A jogfolytonosságnak e föliratban letett értelmezése , nézetem szerint, túllépte e határt, s tért nyit azon aggodalomnak, hogy ily kivánatokkal szemben a kiegyenlítés alig jöhet létre. Pedig tekintsünk bár merre e szép haza határai között, mindenütt látjuk annak kiáltó szükségét. Hanyatlást, súlyos bajokat látunk mindenfelé: az igazgatás, igazságszolgáltatás, a közerkölcsösség,a családi tűzhely, az ipar és szorgalom mezején súlyos bajokat, romokat látunk mindenfelé! S e romokra ez óhaj van fölírva: Békés kiegyenlítés! Békés kiegyenlítés van beírva minden gondolkozó honfi keblébe; különösen azok szívébe, kik messze világrészekben ízlelik, mily keserű a száműzetés kenyere! pedig „a szenvedőnek minden órája kínos \

u Legyen békés kiegyenlítés! Concordia res parvae crescunt. Szerény szavazatommal Cziráky gr. ő nméltósäga indítványához járulok. (Éljenzés.) Sigray Fülöp gr.: Midőn mai napon egy talán ránk viruló szebb hajnal hasadtától fogva először vau szerencsém föllépni e teremben, és midőn a napirenden lévő kérdést illetőleg futólagos pillantást kell vetnem a lefolyt legközelebbi négy évre és jelen helyzetünkre, nem tudom, öröm- vagy bútelt szívvel tegyem-e ezt? Aggodalom töltötte el csakugyan keblemet, látván, hogy utolsó országgyűlési működésünknek, mely oly szerencsés volt az egész nemzetnek osztatlan elismerésében részesülni, más eredménye nem lőn, mint hogy törvényeinkben gyökerezett követeléseink közöl egyetlen egy sem teljesíttetett, aggodalom azért, mivel én a fenálló hatalomnak ezen eljárásában mindnyájunkra nézve csak vészhozó politikát láttam. Különös egy tünemény volt, hogy a bécsi kormány, mely csak az utolsó években is, 49-től 61 -ig, meggyőződhetett, és a mint egy darabig látszott, meg is győződött, hogy az a XlX-dik században sem megy, a mire már 340 év óta folyton törekedett, most mégis újonnan megkisérlette és újonnan át akarta Magyarországot ausztriai provincziává alakítani, világos jeléül, hogy bizonyos emberek számára csak azért iratik a történelem , hogy belőle semmit se tanuljanak. Kitetszett ezen szándéka minden intézkedéséből; kitetszett leginkább azon körülményből, hogy ugyanazon kormány, mely Poroszországgal karöltve, a kurhesszeni kérdésben, az octroyált alkotmány ellenében az ősi alkotmányt belyreállitani törekedett, azon kormány, mely Rechberg külügyminisztere által a dán kormányt a scbleswig-holsteini herczegségek irányában követett politikája miatt ad absurdum deducálta, még pedig- oly praegnans okokkal, melyek Schmerling ő excellentiájának politikájára csaknem szorul szóra illettek, később pedig ezen praegnans okokhoz még az ultiina ratiot, az ágyúkat is hozzáillesztette és Dániának magyar vérrel is bebizonyítani igyekezett, a mit Magyarországban lehetlennek állít; (Helyeslés) utoljára pedig még ennél sokkal többet bizonyított; hogy ezen kormány , mondom, mindezek mellett minket meg akarván fosztani ezer éves alkotmányunktól, meg az adómeghatározási, az ujonczmegajánlhatási, eddig közvetlenül gyakorlott jogainktól, egy oly idegen testületnek akart alája rendelni, hol Magyarország,mely atársországokkal együttnagyobb, mint az ausztriai birodalom valamennyi provinciája együtt véve, a szavazatoknak csak egy negyed