Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-15
XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 83 szüksége rá, mert politikai életet élvez. Ott vannak, uraim, a megyegyülések, védvei az országnak a titkos társulatok ellen, melyek csak ott tényezők, hol alkotmányos élet nincs, (Helyeslés) tudni illik az absolutismus és miniszteri despotismus alatt. Még azt is ajánlom a mltgos felsőháznak különösen figyelmébe, hogy nézetem szerint az ősi megyei rendszernek visszaállítása által lehetünk képesek a különféle nemzetiségeket, melyek ezen országban laknak, kielégíteni, t. i. ők ezen ősi megyei szerkezet mellett, a hol többségben vannak, tulajdon nemzeti nyelvüket a megyei tanácskozásokban felhasználják s igy nem csak mint szabad polgárok, hanem mint nemzetiségek is fognak ott élni. a nélkül, hogy Magyarországot nemzetiségekre kellene fölosztani, a nélkül, hogy a magyar nemzetiségnek az által praejudicálnának, a nélkül, hogy Magyarország magyar typusát elvesztené. Sőt akkor és csak akkor lenne megállapítva az igaz testvériség a nemzetek között, és a közös béke s megelégedés örökitve volna. Minthogy tehát én annyi előnyt látok, s kénytelen vagyok annyi ragaszkodással viseltetni az ősi megyei szerkezet mellett: Ö Fölsége legmagasabb leiratában méltán kérdezi a nemzetet, hogyan tudja kiengesztelni, hogyan tudja egyesíteni az őt-i megyei intézményt, mely ugy mondva conditio sine qua non. hogy ősi alkotmányunk föléledjen, a modern parlamenti miniszteri szerkezettel '? Ha pedig e kettőt összeegyeztetni nem lehet, melyiket választja a nemzet? Én azt hiszem. mltgos felsőház, hogy belügyeinkre nézve ez a legfontosabb kérdés, melyet nekünk meg kell oldani : tehát minekelőtte ezt megoldanék, azt kivánni, hogy az a felelős miniszteri szerkezet mindjárt rögtönöztessék a megyei életnek figyelembe nem vételével, ezt én legalább az én logikámmal összeegyeztetni nem tudom. Ugyanazért, mivel a legmagasabb k. k. leiratot tökéletesen indokolva találom , ennélfogva a második válaszfölirat szükségét egyátalában nem találom, mihez képest Cziráky János gr. ő nmga indítványát elfogadom. (Éljenzés.) Lévay Sándor püspök: Nmélt. elnök !mélt. főrendek! Midőn e hazának egyik kitűnő államférfia s ünnepelt szónoka Vay Miklós b. ö excja is kinyilatkoztatja, hogy a tanácskozások ezen előhaladott stádiumában nehéz szólani: annyi magas elmének a jog- és államtudományok, a tapasz- [ talás és élefbölcseség minden kincseivel diszeskedő, hazai és birodalmi viszonyaink teljes ösmeretéről tanúskodó szónoklatai után, melyek fénykörét ő excja és diszesiti, még nehezebb szólani azoknak, kiknek ő excja után jutott alkalmok fölszólalni. Ugy érezhetj ünk magunkat e fénykör I irányában, mint érezhetné a hold, midőn a nap irányába jut: saját homályos alakját tüntetné föl. Ha részemről mégis fölszólalni bátorkodom: legyen mentségemül a napirenden levő tárgynak nagy fontossága, s azon kötelességérzet, mely minden jogosultnak, kicsinynek ugy mint nagynak, egyaránt parancsolja, kimondani lelkiismeretes meggyőződését, s a helyzet földerítéséhez, a fenforgó nehézségek megoldásához hacsak egy porszemnyivel is járulni. Xem szándékom az átalános politika magas színvonalára emelkedni; tették ezt lángelmék, kitűnő bölcseséggel és szerencsével. Szerény fejtegetéseim a békés kiegyenlítés szempontjából kiindulva, a tisztelt képviselőház föliratának azon pontjára lesznek irányozva, mely a jogfolytonosság elméletére vonatkozik. S e tekintetben minden legőszintébb tiszteletem mellett, melylyel a képviselőház loyalitásának, joghoz és törvényhez vallásos ragaszkodásának szívesen adózom, mindenekelőtt ki kell mondanom, és kimondom teljes megnyugvással, hogy a jogfolytonosságnak e föliratban adott értelmezésében, kiterjesztésében meg nem nyugbatom. Jelen ország'gyülést a fent és lent egyaránt nyilvánuló azon közóhajtás hozta létre : vajha azon súlyos bajok, melyekben hazánk és az összes birodalom hosszú évek folytán oly érzékenyen szenved, a fenforgó közjogi kérdéseknek békés kiegyenlítés utján megoldása által megorvosoltatnának. A békés kiegyenlités vágya behatott a hatalmasok palotájába épen ugy, mint a szegények kunyhójába. Erezte mindenki a fenálló viszonyok súlyát, tarthatlanságát egy részről, de más részről egyszersmind lehetetlenségét annak, hogy ezen kinos helyzetből gondos elhárítása nélkül azon akadályoknak, melyeket a lefolyt 17 év szerencsétlenségei, balfogásai, kísérletei, sőt e hosszú idő természetes fejlődései is összehordottak, mint val ami varázserővel, törvényes rendezett viszonyokba léphessünk át. A csomó, melyet itt meg kell oldanunk, nem tűri a Nagy-Sándori műtétet: a gordiusi csomó szétvágott szálai elporladozhattak: az általunk megoldandó csomó országok s nemzetek sorsát illeti, melyeknek élni kell, melyek élni, felvirágzani kivannak. Innét a békés kiegyenlités vágya! (Helyeslés.) Erőt és támpontot nyújt ezen állításomnak azon nevezetes nyilatkozat, mely zilált viszonyaink rendezésének szükségét egy évvel ezelőtt legelső fejtegette szabatosan: azon nevezetes nyilatkozat, melyhez mint kiindulási ponthoz vezethetők viszsza azon alakulások és fejlődések, melyek legújabb időkig közállapotainkban történtek. Ertem azon nyilatkozatot, mely épen tegnap egy éve jelent meg a „Pesti Napló" hasábjain. Húsvét napján 11*
