Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-7

VII. ülés. 1861. június 19-én. i£ Mi reánk magyarokra nézve pedig annyival veszélyesebb e kísérlet, mert mig nyilt erőszak, és fegyveres hatalom fenyegette végveszélylyel hazánkat, addig szilárd kitartás, és eszélyes eljárás mindig kisegített ; de ha minden vesztve lett volna is, végtelen megnyugtatólag hat a tiszta öntudat. De ha most mi önként magunk dobnánk oda törvényesnek látszó formák között, önálló s független kormányzatunkat a birodalmi tanácsba; a jelen és utókor méltó átka s megvetése követne bennünket, — mert ezen eljárás a nemzet részéről nem egyéb volna, mint készakarva megásni sirját a hazának, és én nem bírom elhinni, hogy legyen e honban egy magyar is, ki hazája sírásójának beálljon, és ha mégis akadna ily korcs, s nem magyar, kell hogy önnön gyalázatának szégyen-érzete elébb eltemesse, mintsem a nagyszerű anya-gyilkosságot elkövethetné. (Hoszassan tartó, zajos éljenzés.) Különben a birodalmi tanács erőszakolt egysége nemcsak a különböző nemzetekre , de magára az uralkodóra nézve is igen veszélyes lenne, — mert ha sikerülne is az ámítás és ígéret cselfogásainak, vagy az erő és hatalom szavának minden népeket beleolvasztani, de midőn a beolvadt nemzetek önkormányzatuk függetlenségét megsemmisítve látnák, a kiábrándulás-szülte elkeseredés iszonyú kitörésében a legnagyobb veszély az uralkodó-házat fenyegetné, vagy ha szépszerével sikerülne is a különböző nemzeteket nézetben s érdekben egyesíteni, az egységben végtelen erő rejlik, s legelsöbben is egységi nagy erejét az őket leigázni törekvő uralkodón próbálnák meg, ugy hogy, kik igazán leikükön viselik az uralkodó-ház jobb jövőjét, gondolják jól meg az erőltetett birodalmi egység merész kísérletét, s ne hagyják magukat e hon iránti ellenszenvtől elvakittatni, mert ez a törvények megsértésével s az illetők belenyugvásuk nélkül oly veszélyes kísérlet, mint ingoványos lápon járni, melyen minél mélyebben megy,, menthetetlenül veszve van. Hagyjanak hát fel ezen i.emcsak elkeserítő, de valóban az uralkodóra és a nemzetek sokkal nagyobb részére egyaránt veszélyes kísérlettel. (Helyes.) Volt idő, midőn a vallás egységével azon erős meggyőződésben, hogy csak a római katholika hit az egyedül üdvezitö és boldogító hit, a hatalom és erő minden eszközeivel, minden áron egységet akartak előidézni, sőt voltak emberek, kik keblök legbensőbb fájdalmával szánták a más hitsorsuakat, s mint eltévedteket erénynek tárták őket üldözni és megtéríteni akarni, s mi lön az erőszakolt vallásos egység helyett ? hosszas elvérzések után még nagyobb elszakadás. — Mert martyrok lettek, kik meg tudtak halni keblök tiszta meggyőződésében, de hitöket meg nem tagadták, nem kell hát az egységet erőltetni a politikai téren sem, mert az ismét politikai martyrokat idézne elő, s még nagyobb lenne az egymás elleni gyűlölet; legyenek tehát igazságosak és tartsák meg a törvényt, mert ha a jog és törvény szentsége nem tiszteltetik, — ha nem szent az eskü, nem szent a törvény, az emberek kebeléből kihal minden kegyelet érzete s az erkölcsi romlottság áll be, mely magában hordja a trónok és koronák bukását. Törvény, igazság és népek szeretete ez az uralkodók egyedüli biztos fenntartója, s ekkor kevesebb kell ötszázezer fegyveres katonával, ötszázezer munkás kéz adatnék vissza a földmivelésnek és ötszázezer embert nem kellene a kormánynak naponkint ruházni, fizetni és élelmezni, és ez a halomra nőtt adósság legbiztosabb törlesztése lenne, sőt ez az egyedüli út a király és a haza jobb jövőjének fenntartására. Visszapillantottam a múltba, — rövideden elöadám annak történetét, hogy legyen belőle az okulás haszna, mert csak igy van a történelemnek értelme, ha a népek és uralkodók egyiránt okulnak belőle, különben" szentségtöréssé válik az örök igazságon, s mindazokra nézve hasztalan élvezet, kik nem bírnak a múlt szenvedéseiből tanúiságot venni Megmutatám, miként a jelen rendszer csak a régi kórnak uj hajtása, melyeket a kormány mostani ismételt, és tévesztett eljárásával czélszerüen átidomítani nem lehet, mert a legnagyobb csalódás, ha azt hinnék, miként a nemzetek minden méltatlanságokat elfeledtek volna, el a hatalom és erőszak vérnyomait, el az eltiport alkotmányt, el a hatalmas ország dicáő nevének kitörlesztését, pedig még ezeken kívül is igen sokat kellene felednie tudni, de azon ámulatban se ringassák magukat a kormány férfiai, mintha a magyart elaltatni lehetne, idncs elaltatására példa a történetben, a sir s tetszhalál zsibbadtsága mindig csalt, azért az orvoslatnak is óvatosnak és a sérelmek roppant nagyságához mértnek kelletik lenni. Elismerem én ugyan a birodalom jelen helyzetének nehézségét, midőn olaszországi birtokai nagy részben vesztve, midőn financziája annyira megrongált, midőn a hütelen kezelők, még a vérét és életét áldozó katonák élelmét is megrabolták, midőn a megelégedetlenség átalános, s az erkölcsi romlottság fokonként nő, elismerem, hogy az annyi számos éven át folytonos balfogásokkal és rósz kezeléssel előidézett bonyodalmakat, melyeknek romboló és vészthozó erejét minden rétegeiben az elmulasztott nevelés-szülte erkölcsi romlottság mérgezte meg, a legjobb akarat mellett sem lehet oly könnyen renddé varázsolni, mint a hogy összezilálni sikerült, mert mindazon bajoknak az volt a főoka, hogy a megbukott rendszer ignorálta a nemzet jogait, törvényeit, történetét egyaránt, s ezáltal tisztán forradalmi térre lépett, melyből az igazi útra egyedül csak ugy jut el, ha a legitimitás zászlóját ragadja meg, ha a népek törvényeit, szerződéseit tiszteletben tartja, ha mindazon sebeket, melyeket az önkény hatalma ejtett, az igazság balzsamával köti be, ha az uralom és hatalom minden áron leendő nevelésének rajongásai helyett, a fősúlyt a legerősebb alapra — a népek szeretetére ~- fektetik, ez nemcsak erőt ad, és megvédi minden kül megtámadásoktól, de családja részére a trón megtartásának is legerősb biztositéka. (Köztetszés.) Ill-ik Napóleon, kinek erős combinatiói előtt Európa meghajolt, nem bízott saját népében, nem a hatalmasok szövetségében, hanem egy szabad érzelmű nagy nemzetet szabadított fel, hogy ennek hálája Főrendi napló. *'*