Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-7

VII. ülés. 1861. június 19-én. 83 szentebb szerződések szentségét, egyenesen a véres forradalom zászlóját üti föl, a hol nem a nép hanem maga a kormány a forradalmár. Sajátságos eszme, és elvzavarok ezek mélt. főrendek ! melyekről egy nem érdekelt tanúnak bajos lenne satyrát nem irni, de a melyeknek káros és veszélyes befolyását az érdeklettek fájdalom — naponta tapasztalják. Temérdek a sérelmek és visszaélések halmaza, melyek mind, ezen eszme- és elvzavarok következtében eredtek, melyeknek egyik legföbbike: az ország törvényes határainak megsértése. Az ország integritásának egyik legnevezetesebb megsértéséről, az erdélyi uniónak akadályozásáról igen örömest szólani akartam volna, mint szorosabb értelembenvett hazám sérelméről. De e tárgyról az erdélyi nagy méltóságú püspök úr tökéletesen, szakértéssel párosult fényes szónoklatában annyira kimeritőleg szólott már, hogy ahoz valamit még hozzáadni lehetetlen volna; csatlakozva tehát ö nagyméltóságának nézeteihez, egyszersmind köszönetet mondok ő nagyméltóságának részvéteért, melyet Erdély irányában nyilvánított. (Tetszés.) Hanem ez alkalommal érintve lévén az elszakitva tartott részek fölöttébb kényes kérdése, s mivel Erdélynek ügye eként külön kiemeltetett, nem mulaszthatom el ezúttal még egy kiegészítő résznek megemlbését, mely bárha sem terjedelmére, sem népességére nézve Erdélyhez korántsem hasonlítható, fontosságára nézve, bizonyosan nem kevésbbé érdekes mint Erdély, s ez Fiume; melyet kétségtelen históriai alapja ellenére el akarnak szakítani a természettől nékie rendelt anyaországtól, meg akarják fosztani históriai jogviszonyaitól, s oly combinátiókuoz való csatlakozásra akarják erőltetni, melyekhez sem vonzalom, sem anyagi érdek nem köti. S midőn ez ellen fölszólalt, folszólalását mellékes és veszélyes czélzatoknak tulajdonítva, néhány hétig osztroinállapotba tétetett. (Élénk figyelem.) Most, a midőn Fiúménak törvényes kormányzója nincsen, s annak a törvények által kijelölt széke a mélt. főrendek házában üres, midőn az alsóházban törvényes követe meg nem jelenhet, s nincs a ki ügyében felszólaljon, fölhivatva érzem magamat, hogy Fiúménak ügyében szót emeljek. (Halljuk!) Midőn azonban é tárgyat megközelíteném, jól tudom, hogy annak ügyét jogi szempontból kellene főkép oly tüzetességgel támogatnom, mint azt az erdélyi püspök ö nagyméltósága Erdély részére tenni kegyeskedett; hanem bevallom, hogy gyöngeségem e tekintetben, az erdélyi püspök ö nagyméltósága tehetségeivel s ismereteivel legkevésbbé sem versenyezhet. De különben is hazánknak egy igen jeles tudósa Fiúménak jogi állását, egy nem rég kibocsátott röpiratában, tökéletesen fölfejtette, megpróbálom tehát; hogy — mint némileg szakavatott — a tárgyalás alá vett Fiume érdekeit a technicai gyakorlat teréről kölcsönzött okokkal támogassam. Igdz, hogy jelenben a nyelv és nemzetiségi kérdés annyira elvakította országunk népeinek egy részét, hogy e kérdésen túl látni nem képesek; tegyen valaki bár mit, mi ezen égő kérdéssel legkevésbé is érintkezésbe jö, nemzetiség elleni árulást keresnek benne rögtön, pedig a legtöbb esetekben a legegyszerűbb higgadt okoskodás e lázas gyanakodásoknak alaptalanságát könnyen kitüntetné. Ugyanis azt mondják némelyek, hogy Fiume azért nem akar Horvátországgal egyesülni, inert Horvátország saját nyelvét akarja az olasz ajkú Fiúméra erőltetni, oskoláiba s törvényszékeibe bevezetni. Fiume ellenségei pedig azt mondják, hogy azért nem akar Fiume sem Horvátországba, sem pedig az összes birodalomba bele olvadni, mert az „ unita italia"-hoz törekszik, s Magyarországhoz való hő ragaszkodása is, semmi egyébb mint palást, melynek fedezete alá rejti valódi czéljait. Én nem csak hiszem, de bátran erősíteni merem, hogy Fiume Magyarországhoz való ragaszkodásának ezen szenvedély súgta nézetekkel semmi köze nincs, hogy fiumei olasz nép igenis Magyarországhoz fog vágyni kizárólag, mellőzve minden más combinátiokat, sőt mellőzve még a ma-holnap első rangú nagyhatalmassággá válandó „unita Itáliát"-is, még pedig azon igen egyszerű és természetes ok miatt hogy Fiume tengeri kikötő, s népe tengerész nép. Egy tengeri kikötő felvirágzásának, vagy hanyatlásának, több közvetitlen és közvetített oka van, melyeknek egyenkint! fölemlitése a fejtegetést igen messzire vezetné, engedjék meg azonban mélt. főrendek! hogy ezen okok legnevezetesebbjeit jelen fejtegetésem tárgyává tehessem. A tengeri kikötők fölvirágzására, nem elég egyedül az, hogy a horgonyazást nyújtandó hely azon bizonyos, a természettől alakított tenger keblek, vagyis öblök egyekivel birjon, mely az elemi viharok ellen biztosított horgonyzatot nyújthasson, elősegítik ezek a hajózat kényelmeit bizonyosan, de egyedüli lótezésök nagyon alárendelt jelentékenységü. Számos helyeket lehetne fölemlíteni, hol a természet mindent megtett, a mi a horgonyzat biztosítására kívánatos lehet, de hiányozván a forgalmat foltét élező fontosabb körülmények, a pompás horgonyzó hely, üresen áll. Ellenben vannak mások, melyeknek horgonyzó helyük, legkevésbé sem biztos, sőt el lehet mondani, hogy olyasmivel nemis birnak, s mégis a geográfiai helyezet, jelentékeny kikötőkké emeli. Jellemző példa látható erre közép Amerikában, hol Veracrucz és Acapulco csaknem egyenlő távolságra feküsznek, a mexicoi felsiktől, egyik az Atlanti-, a másik a csöndes tenger partján. Acapulconak 21*