Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-6

78 VI. ülés 1861. június 18-án. koronaországai érdekében cselekszik, midőn az általunk nyújtott zöld ágat elfogadja és habozás nélkül adja meg az élőnkbe terjesztett feliratban nyilvánított köz- és jogos követeléseinket. Ez tartalmazza az ország egyhangú akaratát, melytől mi, az egybegyűlt országgyűlés, nem tágítunk, nem tágíthatunk. Nem feledem ezen meggyőződésem nyilvánításánál, hogy Ausztriának nagyszerű politikai változásoknál a vak szerencse sokszor kedvezett, és a külpolitika mérlegébeu nyomatékos szerepet játszott; ki ne emlékeznék a múlt század eseményeire, midőn Károly a pragmatica sanctiót népével köté, leányágát az örökösödésben biztosítandó, s ezen szerződésre nagy áldozatokkal vásárlá meg a nagyhatalmasságok garantiáját. De alig lépett az erélyes férfi után ezen szerződés értelme szerint, a gyönge nő a kormányra, koholt ürügyek alatt megtámadtatott minden oldalról, és nem volt a jótálló hatalmak közöl Qgj sem, ki a vesztének indult dynastia védelmeért síkra szállt volna, Emlékszem továbbá Napóleon császár azon szavaira is, midőn 1809-ben schönbrunni hadiszállásán valaki előtte emlité az ausztriai császárt: „nem ismerek többé ausztriai császárt, csak lothringi herczeget, pártütő nagy hivatalnokát a franczia koronának." Nem tagadom, hogy szerencse kellett, ily helyzetekből a régi fényre újra feléledni. De nem egyedül állt ám a szerencse és nem hihetem, hogy ezen köztudomású események ne emlékeztetnék Ausztriát arra, hogy szerencséje mellett, a magyar nemzet ősi törvényeihez való hü ragaszkodása oly, de minden bizonynyal biztosabb tényezője volt uj felvirágzásának. És most, midőn Ausztria az emiitetteknél alig áll fényesebb helyzetben, és talán európai nagyesemények előestéjén állunk, nem hihetem, hogy a bécsi kormány ezen eseményeket, vak szerencséjébe bizva, nyugodtan bevárja és a monarchia jövőjét egy kártyára téve, vabanque-ot akarna játszani. Nyilvánítani óhajtottam tehát azon meggyőződésemet, miszerint a királynak csak országa bizalmában, az országnak pedig törvényeiben keresem és találhatom egyedüli biztositékát, (Helyes.) Az alsóház által élőnkbe terjesztett felirati javaslat elfogadásában látom egyedül s biztosan elérhetőnek ezen kettős czélt, ezt magaméva téve elfogadtatni ajánlom. (Éljenzés.) Báró Orczy Andor: A rémrendszernek korszaka nagy fájdalmakat és ínséget hozott hazánkra, — nem irigylem a dicsőséget, mit az ausztriai státusférfiak politikájuk által maguknak szereztek. A jogegyenlőség helyett a nyomor és szenvedés egyenlőségét irták zászlójukra, és ezenfelül a divide et impera -- el is érték a czélt! De, hála Istennek, nem azt, mit maguknak kitűztek. — Egyenlők voltunk ugyan a szenvedésekben, egyek is vagyunk a hazaszeretetben, nemcsak túléltük ezen időt, hanem tisztábban jöttünk ki a tüz-probából, és erösbek vagyunk, mint voltunk, osztály-, vallás- és fajkülönbség nélkül, bizodalommal viseltetünk egymás irányában, most, midőn egyedüli fegyverünkkel — törvényeinkkel — szembeszállunk az önkénynyel. (Tetszés.) Az erőhatalom kezelői átláthatták volna, hogy nem mindenha tók, és megtanulhattak volna tisztelni oly nemzetet, mely, midőn szabad volt, nem engedte, hogy a szabadság anarchia legyen, és mely nemzetet saját tapasztalásai és bátorsággal párosult mérséklete az önkormányzásra éretté tettek. Egy franczia példabeszéd azt mondja : „ce n'est que la vérité qui offense", igenis sérti és bántja az igazat hallani azokat, kiknek nem tiszta lelkiismeretük. A ki nem bűnös, nem pirul el, ha az igazat szemébe mondják, kötelességünk az igazat kimondani; piruljanak el, ha még pirulni tudnak, sértve érezzék magukat azok, kik annyi okot adtak a nemzetnek a felszólalásra. Hazánk 13 évvel ezelőtt, alkotmányától megfosztva, egy hazánkon kivül székelő központosított kormányrendszernek alávetve, négy különböző részre felosztatott és mintegy pénzt és katonát szállító birtoknak tekintetvén, az élő nemzetek sorából kitöröltetni szándékoltatott és így egy ezredéves alkotmány az emberiség legszentebb törvényei ellenére, egy kivihetlen eszme megkísértése kedveért föláldoztatott. Ezen soha sem igazolható tett a 19 század közepén végrehajtatott és egy oly nemzettel, mely századokon át Európának keleti védbástyája, a vallás és polgárisodás érdekében ontotta nemes vérét, és később önérdekei föláldozásával nem egyszer mentette meg a legválságosabb időkben a szomszéd birodalmat a végső pusztulástól. Az erőhatalom által felfüggesztett alkotmány nem volt egy rögtönzött forradalom szüleménye, mely bárkinek jogait megcsonkította volna; hanem nemzetünk számtalan küzdelmei és áldozatai által szerzett elidegenithetlen tulajdona, melyet alaptörvényei és összes koronázott királyainak esküi és hitlevelei biztosítottak, (ügy van.) Azon alkotmány függesztetett föl, miután az 1847- 48 országgyűlésre egybegyűlt KK. és RR. a fölvilágosodott kor igényeinek méltóan megfelelve, lemondván kiváltságaikról, a hűbéri kötelezettségeket örök időkre megszüntetvén, lerontván a válaszfalakat, az összes néppel, osztály-, vallás- és fajkülönbség nélkül minden jogaikban testvériesen megosztoztak. Azon alkotmány függesztetett föl, mely az 1848-ban hozott, a közterhet és jogegyenlőséget megalapító törvényeken kivül, mint csak a korábbi és a kényuralom nyomása alól fölmentett sarkalatos törvények megtestesitése és életbeléptetése; és mely törvényeket, mint a törvényesség minden kellékeivel ellátottakat, a felavatási hitlevélben adott Ígéreteihez képest Y. Ferdinánd Apostoli Király ö Felsége megerősítette. (Helyes.) Azon vallásos kegyelet, melylyel minden honpolgár hős történelme, alkotmánya és szentesitett törvényei iránt viseltetik, tartotta fel egyedül nemzetünkben a jobb- jövő iránti reményt, adott erőt és