Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-6

VI ülés 1861. június 18-án. 79 bátorságot a tűrésre és kitartásra, midőn bekövetkezett ama szomorú időszak, mely alkotmányunkra a vértanúság koronáját tette. Az erőhatalom mindennemű kísérletei nem gyöngítették, sőt inkább aczélozták alaptörvényeinkhez való hiv ragaszkodásunkat; azok vagyunk a kik voltunk és nyugodtan állunk jogaink és törvényeink alapján és onnan el nem mozdulunk. (Ugy van.) A mi részünkről alapjogaink terén nincs mit ajánlani, nincs mit engedni, itt csak ama jogok terjes elismerése, vagy visszavetése közt kell választani a bécsi kormánynak. Mi a^sajátságos viszontagságok korában élünk, az események rohama oly sebes mint erős, a birodalom jelen helyzete oly sajátságos, hogy igen bajos volna valakivel elhitetni, hogy az lesz-e holnap még, a mi ma volt ? Egy oly rendszer, mely a hitet és türelmet annyira kimerítette mind az alattvalókban, mind a birodalom hitelezőiben; többé fenn nem tartható. Az 1848—49-ki kegyetlenségek oly fájdalmas sebeket ejtettek a hazán, melyek még orvoslásra várnak, még a mindenfelöl tornyosuló vészfellegek a legkomolyabb alakban mutatják az egyetlen egy utat a kiengesztelés felé. Ama rendszer, melynek most csak más nevet adtak, ama rendszer, mondom — melynek életbeléptetésére és fönntartására oly nagy katonai erőhatalom szükségeltetik, és az ezrekre menő hivatalnokokra az ország közvagyona föláldoztatott, és a birodalom hitele megsemmisíttetett. Mert nem volt bizodalom a pénzkezelők és beszedők becsületességében, — nem volt bizodalom a kormány ígéreteiben, — nem volt bizodalom a képességben, hogy a kormány ily rendszer mellett az összes nép legszentebb jogait tisztelni és legszentebb érdekeit fenntartani akarja. Ha Ausztria megáldva lenne oly statusférfiakkal, vagy szomszédjaink minden tudományok és civilisatió adta műveltségök mellett bírnának az önfenntartási természeti ösztön ama kis adagjával, melyben még a legkisebb állatok részesittetnek, bizonyosan különb felfogással ítélnének jelen helyzetünk fölött, és nem akadályoznának annyira szentesitett törvényeink alapján elidegenithetlen tulajdonunk visszaszerzésében. Mert nemcsak a mi érdekünkben, de a* birodaloméban is van az, hogy alkotmányunk tökéletesen helyreálljon, mert csak nemzetünk megtörhetlen egyetértése, hazai intézményeink ereje és törvényeinkhez hiv ragaszkodása által történhetik az, miről már Európa is meggyőződött, hogy csak Magyarország kibékülése által lehet a birodalom jobb sorsát megalapítani. Egy ügyessége és elvtelensége által hírneves franczia statusférfiu, ki eltérő elveken alapuló öt különböző kormányformát egymás után szolgált, egykor azt mondta : „Nem kell hallgatni és nem kell követni a szívnek sugallatát, mert az jó indulatú." De meg is bukott minden kormány, melynek tagja volt ós melynek szolgált. (Tetszés.) • Ugy^átszik, az ausztriai státusférfiak ezen szívtelen tanácsot magukévá tették és politikájuk vezérelvéül tűzték ki, ez magyarázza eddigi eljárásukat, ez megfejti azon megfoghatatlan politikát, melyet századokon át követtek és még most is követni akarnak. Én nem képzelhetek magamnak embert, ki mint státusférüu, vagy egyszerű honpolpár, akár a nyilvános pályán, akár családi körben, a teremtőtől neki adott hivatásának megfelelhessen, ha szivének jó sugallatát soha sem akarja követni, mert ha sziv és ész karöltve nem járnak, az ember tévútra vezettetik és csak akkor áll meg, ha az igazságos Isten keze arról lesújtja. Ugy népeinek rokonszenvére csak azon kormány fog szert tehetni, ki eljárásaiban is egyiránt a szívnek és észnek parancsolatait fogja követni. Csak igy alapithatja meg a nemzet érzelmeinek és jogainak tiszteletben tartása mellett, oly kormányforma által, mely a nemzet parlamentáris többségének kifolyása, a közjólétet és boldogságot. Lehet még erőhatalommal területeket meghódítani; de a népek szeretetét és rokonszenvét többé nem. Szerencsés azon fejedelem, ki nem az erőhatalom de az igazsága és népei jogainak tiszteletben tartása által egy oly tartományt hódit, melyet soha többé el nem veszthet; ez a népnek szeretete és bizodalma, ezáltal alapithat magának egy oly trónt, mely bátran daczolhat a fenyegető jövővel (Tetszés.) A kormány talán okulva a harczmezön kapott csapásokon és nemzetünk megtörhetlen egyetértése által meggyőződhetett, hogy oly rendszer mellett az ország soha sem fog elégedett lenni és ez kényszeritette őt engedményeket adni, és az ország megnyugtatására az országgyűlést egybehívni. Nem gyűlt egybe országgyűlés sulyosb körülmények közt mint a jelen. Hogy hivatásunknak megfelelhessünk, hogy visszaszerezzük a törvénynek az erőt és elégtételt szerezzünk az annyira megsértett jogérzetnek, hazafiúi kötelességünk a törvényekre támaszkodva, mindenekelőtt legyőzni azon akadályokat, melyek lehetetlenné teszik, hogy törvényesen működhessünk, nem akarom a méltóságos főrendeket, ezeknek elsorolásával fárasztani, mivel azok már az előttünk fekvő felirati javaslatban oly alaposan és kimeritöleg taglalva vannak. De egynek különös felemlitését el nem mulaszthatom s ez az adóbehajtása. Nemcsak hogy az adókérdésnek rendezése nem adatott vissza az országgyűlésnek; nemcsak hogy az ország közvagyona alkotmányunkban ismeretlen testületre van bizva: de épen most midőn mindezekről alkotmányosan intézkedhetnénk; midőn a békének alapját letehetni hivattunk egybe eröhatalom20 *