Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-6

60 VI. ülés 1861. június 18-án. Ha jobban nem, ugy mint bárki más, ismeri a szabadság jótéteményeit a magyar nemzet, mely embert és földet szabaddá tett e hazában, mely a szomszéd tartományok szabadságának kivívásánál is a közönyös nézőnél tevékenyebb szerepet játszott. Élvezzék ök azt békében és tartósan, mi nem irigyeljük, mert abban saját szabadságunknak is látjuk kezesét, de ne kivánjanak tőlünk oly alkut, melynél nekünk szabadságot kínálnak, mivel ugy is bírunk, de melynél mi koczkáztatnánk a hazát, mely nélkül reánk nézve minden birtok értéktelen, minden ígéret üres hang. (Zajos tetszés.) Az országlási rend-1 hazánkban a pragmatica sanctio határozza meg, ismertessenek el jogaink, melyeket biztosit s a nemzet teljesiti a kötelességet, melyet reája szab. A letűnt kormány intéző közegei sokat tettek azon hagyományszerü kegyelet aláásására, mely hajdan Magyarországban a monarchia eszméjét és személyesitöjét övezte, midőn ezer nemű zaklatásaik s törvény- és érdekintéseikre a fejedelmi szentesítést kinyerték, hogy önmagukat födözzék; nem kivánt, még kevésbbé várt tőlük valaki oly odaadást, milyennek közjogi aberratiojában egy Strafford lett áldozatává, de nekik a fejedelmet, kinek alkotmányos fogalmak szerint személye szent és sérthetetlen födözni, s nem magukat általa födöztetni lett volna feladatuk, ha az alkotmányos kormány magas kötelesség érzetének csak egy szikrájával birtak volna. Tisztelt barátom b. Wenkheim Béla kimondta tegnap felettök a nemzet „verdictjét," s igy én elhallgatok. Gyengült, de el nem enyészett még végképen a királyi tekintély iránti tisztelet; ismertessenek el a nemzet jogai, biztosíttassák azok háboritlan élvezésében, sa törvényhozás a nemzet és fejedelem el nem különíthető érdekeinek helyes felfogásában fog tudni és akarni módot találni, hogy a fejedelmi jogok és tekintély a törvényhozás és kormányzat alkotmány szerű működésével kellő egybehangzásba hozassanak. Azon okmányokat illetőleg, melyekből ö Felségének V. Ferdinándnak a trónról, Ferencz Károly ö fenségének az ahozi jogosultságról történt lemondásukról értesittetünk, megjegyezni kénytelen vagyok, hogy sem a kérdésben forgó cselekvésben, sem az alakban, melyben a közlés történt, a nemzet meg nem nyughatik. Nem a cselekvésben, mert annál mellőztetett a nemzet akkor is, ha világos törvény nem biztosítja, megillető azon jog, hogy a koronás király éltében az uralkodó személyóbeni változás csak tudtával s hozzá járultával történhessék. Nem az alakban, mert a kérdéses iratok, Magyarországhoz sem külön nem intéztettek, se nem közöltettek, s azon okmányban, melybe foglaltatnak, Magyarország nem külön, nem mint önálló ország, hanem mellékesen emlittetik. Óhajtanám, hogy ezen hiányosságra nézve világosan kijelöltessék az orvoslási mód; ezt annál szükségesebbnek tartom, mert még ott, hol világos törvény sértetik meg, elég arra egyszerűen hivatkozva sürgetni az orvoslást, ott, hol a sértés inkább egy, az alkotmányos jogosultság átalános fogalmából, bár igen helyesen vont következtetés ellen intéztetik, annál rnellözhetlenebb az orvoslási módnak világos és szabatos kijelölése, mennél kevésbbé tartalmaznak a törvények s a közjogi gyakorlat irányadó hatályt. A velünk magyar államközösségben élő politicai jogosultságu nemzetekkeli viszonyainkat a méltányosság alapján óhajtom elintéztetni, kijelentetni készségünket törvényeinknek oly értelembeni módosítására, hogy senkinek vallása és a magyar nyelv nem tudása, akadályul politicai és polgári jogai gyakorlásában, elemi és magasabb kimüvelödésében ne szolgáljon. E részben a korlátokat, melyeken tiíl nem mehetünk, képezzék : a magyar korona birodalmának a sanctio pragmatica által külön is biztosított eloszthatlansága és elválaszthatlansága, Magyarország területi és politicai integritása ; eljárásunkban pedig szolgáljon szabályul a jó hiszem, mely nemcsak egyedül fér meg a nemzet méltóságával, de az egyedüli alap is, melyre tartósan, biztosan épitkezhetni. (Helyes.) ígérjünk annyit, mennyit valósággal adni akarunk; adjunk annyit, hogy abból idő jártával vissza követelni initsem legyünk kénytelenek; a társországok és testvér nemzetiségek pedig legyenek követeléseikben testvéries méltányossággal; óvakodjanak követni az uzsorás példáját, ki embertársának pillanatnyi s inkább látszólagos szorultságát kizsákmányolja, hogy súlyos Föltételeket csikarjon ki; ne feledjék, hogy uzsora ügyletből pörök keletkeznek, melyeknél magyar jogfogalmak szerint mindig egy harmadik a nyertes. (Tetszés.) Ismeretesek a törvények, melyek a nemzet ön megadóztatási jogát biztosítják,becstelenséggel büntetik, ki törvénytelen adót hajt be. Ezen ellentétben idegen kormányközegek, melyek alkotmányosaknak mondják magukat, de alkotmányellenesen működnek épen ott, hol beavatkozásra sem joguk sem hivatásuk, támaszkodva erőszakra, melyet enyhíteni vagy szigorítani egyes parancsnokok szeszélyétől függ, lényegükben törvénytelen, mértékükben elviselhetlen adókat vetnek ki és hajtanak be, tetemesb károkat okozva sok esetben, mint mennyit tesz a jogtalanul követelt adóhátralék. Az alkotmányos jogok e flagrans megsértése ellen szót emelni, annak haladék nélküli megszüntetését sürgetni, szorgalmazni, mulaszthatlan hazafiúi kötelesség. A legnagyobb kimerültség szakában sem volt soha fukar a magyar nemzet. Rendeztessenek viszonyaink, s az alkotmányunkban meghonosult közös teherviselés bő forrást nyitand, hogy abból az ország szükségei, a fejedelmi háztartás fényére megkívántató, törvény hozásilag megállapítandó költségek fedeztessenek.