Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-6

VI. ülés. 1861. június 18-án. 61 óhajtom én is, hogy a menekültek visszatérhessenek, kik rabok vagy foglyok, szabadon bocsáttassanak. Hol egy nemzet irányában van szó a restitutio in integrumról, annak minden részletre, minden egyesre ki kell terjednie. Szűnjenek meg tehát minélelöbb az alkotmányos birák, hazai törvények, törvényes formák mellőzésével hozott ítéletek jogtalan következményei. Véget ér ezáltal sok súlyos helyzet, melyet a nemzet rokonszenves részvéttel kisérni soha meg nem szűnt; de én még egyéb jó eredményt is várok; szűnni fog ugyanis számos kedélynek azon hullámzása, melyben a törvényes eszközöktől idegen tényezők közremunkálásában ker esi, attól várja bonyodalmaink erőszakos megoldását, holott az erkölcsi erők lassúbb, de biztosb vivmányai messze túlélik az anyagi fegyver többnyire ingatag győzelmeit; én lelkem mélyéből óhajtom, hogy hazánk önálló és független legyen, de legyen az nemcsak politieailag, hanem erkölcsileg, és minden irányban s azért szeretném, hogy ezek kivívásában hazánk, önmagát kivéve, másnak ne váljék adóssává, mert sem térben, sem időben messze mennünk nem kell, hogy meggyőződjünk, miszerint az adósságok e nemével terhelt államok rendszerint azon kényes dilemmába jőnek, hogy vagy hálátlanok lesznek azok iránt, kik a vész perczeiben segélyt nyújtottak, s ekkép erkölcsi állásuknak ássák meg a sirt, vagy hálájukat leróva érdekeiket áldozzák fel, s önmaguk iránt lesznek igazságtalanokká. Mind azokat, miket előadni szerencsém volt, egy, közvetlenül Ö Felségéhez intézendő felirásba óhajtom én is foglaltatni, mert sikeresen és alkotmányosan egyszersmind csak Ö Felségétől várhatjuk sérelmeink orvoslását, jogos kivánataink kielégítését. Lehet, hogy a siker nem fogja a nemzetet kielégíteni; de csak ha minden alkotmányszerü eszközt megkísértettünk, vonulhatunk vissza a minden irányban teljesített kötelesség öntudatával azon térre, melyről a további alkotmányos előhaladás egyelőre legalább lehetlenné válik; csak akkor fog a feleiősség teljes súlyával azokra nehezülni, kik azt fogják tanácsolni hogy a nemzet törvényes jogainak elismerésében megtagadtassák egyszersmind a békés kiegyenlítés lehetősége. Azt, mit a felirásban kimondani óhajtanék, feltalálom némi eltérésekkel — jelesül a lemondási okmányokra vonatkozó passusban, ama felirásban, mely a képviselőház részéről velünk közölve lőn. Mint alkotmányos ember megtanultam egyéni kivánatomat magasb érdeknek alárendelni; e magasb érdeket fölismerem az időnyerésben, melyre utal válságos helyzetünk; s ebben leglényegesb feladat az erkölcsi erő kifejtése, ennek legelevenebb manifestatiója pedig az egyetértés; alárendelem tehát egyenes kivánatomat e fontos érdekeknek azért is, mert hiszem, hogy a kérdéses passus nem annyira egy komoly vita alá alig eshető személyes jogosultságnak negátioja, mint inkább egy rövidlátó vagy rosz-akaratú befolyások által tévútra vezetett országlási rendszer természetes reactiója, mely szűnni fog, ha elenyészett az azt előidéző ok. Én is hozzájárulok tehát a felíráshoz, s óhajtom, hogy az, mint a jelen országgyűlésen együttlevő képviselők és főrendek felírása, Ö Felsége elébe terjesztessék. (Helyeslések.) Gróf Haller Sándor, bihari főispán : Mielőtt a nagy fontosságú tárgyról igénytelen nézeteimet kifejteném, mondom röviden, miután ezen tárgyról oly sok jeles honfi, ugy az alsó- mint a felsőházban szónoklatot tartottak, nem szónoklatot, hanem egyszerű tényeket az elmúlt időről bátor leszek előadni. Nem akarok hosszasan szólani. Haynau idejéből, midőn az ő szeszélyétől függött mindenkinek élete és vagyona, csak azon egy esetre kívánom figyelmeztetni a t. házat, midőn Haynau a német minisztériummal összeveszvén bement a Neugebäudéba, megrendelte az ott talált auditoroknak, hogy azonnal a mennyit csak lehet ítéljenek el. És még azon éjjel 26-an halálra ítéltetvén, általa a német minisztérium boszúságára megkegyelmeztettek; minek következtében Haynau hivatalától elmozdittatott és ennek folytán a kegyelmi tény mintegy 300-nak megadatott. Nem akarok szólani a törvénykezés árnyoldalairól, hol a forma kellékei és bélyeg özönei oly számtalan egyes családokat megsemmisítettek. Röviden kívánok szólani az önkénytes kölcsönről, mert annak csak neve volt önkénytes, miután mindenki tudja, hogy az a legnagyobb mérvben kényszeritett vala. Vannak vidékek, hol a szegény embernek ágyneműje, ruházata e kölcsön fejében elárvereztetett, — a megyei főnökök minden módokat és fenyegetéseket felhasználtak a nagyobb birtokosokat is e kényszeritett kölcsönben részeltetni. Megjegyezni kívánom még azt is, hogy későbben a kereskedővilág értesülvén arról, miszerint több államkötelezvény adatott ki, mint a mennyire e kölcsön megnyittatott, az akkori financzminiszternek be kellett vallani, miszerint ötszáz millió helyett 611 milliót bocsátott ki. Mit mondanának az egyes emberről, ha ily financzoperátiót tenne ? Az úrbéri papírokra nézve tudjuk, mily szép kárpótlás volt az a mit adtak. Olyan volt ez, mely mellett nekünk 65 — 70 frtot adtak, de még olcsóbban is, és mi az adóba teljesen fizettük az urbéralapúl szolgáló pótlékot. Mint curiosumot megemlíteni kívánom még azt is, hogy béke idejében hadi pótlékot és annak is pótlékát fizettük. Ezeket azért láttam szükségesnek előadni, mert megtörténhetik, miszerint ö Felsége az általunk óhajtott 1848-ki törvényeket megadandja, s akkor alkalmunk nem lesz elősorolni ugy ezeket, valamint a foldadó-cataster behozataláról szólani. Eoreadinaplö. 16