Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-5

V. ülés 1861. június 17-én. 49 A nemzet a törvényes százados kapcsolatnak fentartását régibb és^a 48-ki törvények szerint is, ugy törvényes kötelességének, mint Ö Felsége fejedelmi feladásának ismeri. De a mint kötelezve érzi magát a nemzet a persoualis kapcsolat kötelességének eleget tenni, ugy kötelesnek érzi magát a rcalis-unio ellen határozottan felszólalni. — (Helyes). A legkellemetlenebbül hatott a nemzetre, hogy az ausztriai minisztérium, midőn látta, hogy Ö Felsége el van határozva, az ország történelmét, jogigényeit iigyekmbevéve, az alkotmányt visszaállítani, mondom, hogy akkor az ausztriai minisz'erium rémképeket látva, mellőzve minden törvényeinket és jogainkat, oly pátensnek kibocsátását eszközlötte, mely sértve ezer éves alkotmányunkat, kebleinket a legsúlyosabban aggasztja. Az emiitett pátens már annyiban életbe is léptetett, hogy a tervezett összes birodalmi gyűlésbe, a többi országok már meghivattak, és nagyobb részt már meg is jelentek; mi valóban hasonlít ahoz, ki a pert az executioval akarja kezdeni. (Derültség.) A birodalmi gyülésbeni meg nem jelenésünket sokan a közös kapocs elleni törekvésnek akarnák tekinteni; de bizunk a népek Ítéletében, ők meg fognak győződni, hogy ottani meg nem jelenésünk nem egyéb, mint szentesitett törvényeinkhez, alkotmányos jogainkhozi hü ragaszkodás. Mely hü ragaszkodásunkban ök ugy mint a trón, találhatják a legmegnyugtatóbb biztosítást, hogy a megtámadtatott legitimitás e nemzetben mindig hü védőkre talál. A február 26. pátens részleteibe nem akarok bocsátkozni; mennyire sérti ezen pátens alkotmányunkat, ez bebizonyítva áll előttünk. Én csak ezen pátensnek czélszerütlemégét, és kivihetlenségét annyiból akarom felemlíteni, a mennyiben azt az ausztriai minisztérium saját nyilatkozatából következtetem. (Halljuk !) Ugyanis 1849-ben a minisztérium tanácsolta Ö Felségének, hogy proelamalja a realis-uniot egy birodalmi alkotmánylevélben. Ezen birodalmi alkotmány, mely 1849. nuirtius 4-én megjelent, lényegére, föelveire nézve,- sok paragrufusokban ugyanaz volt Magyarországot illetőleg, mi jelenleg a februariusi pátens. Abban is megengedtetett a külön országgyűlés, de a pénz- és katona ügyek fenn voltak tartva a birodalmi gyűlésnek, mint a fcbr. pátensben. Horvátország, Erdély, Fiume, Magyarországunk alól függetleneknek nyilváníttattak, ök nem tartoztak megjelenni a magyar országgyűlésen, csak a birodalmi gyűlésen, ugy mint most sincsenek meghiva ide, hanem váratnak ott. Egyszóval, a mart. 4-ki alkotmány Magyarországra nézve az volt, mi jelenleg a febr. 26. pátens, és ez az, mi volt amaz. És kérdem, miért nem léphetett a mart. alkotmány életbe? Ennek elegendő okát adták maguk a miniszterek, kik az alkotmányt szerkt szték ama okiratban, mely örökemlékül feljegyeztetett a birodalmi lapban 1851. dec. 31. " Ugyanis akkor az összes ministeriuin és birodalmi tanács kérte 0 Felségét, miszerint a következőt legkegyelmesebben kinyilatkoztatni méltóztatnék : „In Folge unserer Anordnungen habén eindringende Untersuchungen der Verfassungsurkunde vom 4. März 1849 in unserm Minister- und Reichsrathe staítgefunden. Da nach dem Ergebnisse der gepflogenen Berathungen die bezogene Verfassung vom 4. März 1849 veder in ihren Grundlagen dem Verhältnisse des österr. Kaiserstaates angemessen, noch in dem Zusammenhange ihrer Bestimmungen ausführbar sich darstellt; so finden Wir uns bewogen, nach sorgfältiger Erwägung aller Gründe, diese Verfassung ausser Kraft zu sctzen." Tovább ugyanezen okiratban mondatott és illetőleg Ö Felségétől megparancsoltatott : „Um die Macht des Staates zu kräftigen, werden die Wege der Erfahrung und sorgfältiger Prüfung aller Verhältnisse eingehalten." Sajnos, hogy azon jó tanács nem követtetett és Ö Felségének parancsa nem teljesíttetett, hanem mellőzve minden törvényt és történetet, megvetve a tapasztalást, mindig új és új experimentumokhoz nyúltak, sajnos, hogy azt, mit az összes minisztérium és bir. tanács, és Ö Felsége szigorú vizsgálat és combinatio u^án mint alapjában a birodalom viszonyaival megnem egyezőt, mint czélszerütlent, kivihetetlent, határozottan megsemmisitettnek nyilatkoztatott, mi 49-ben halva született, most ismét életbeléptetni akarják. (Tetszés.) És pedig mint a pátens mondja, minden hatalommal keresztülvitetni szándokoltatik. Erővel, hatalommal lehet egy alkotmányt megsemmisíteni, lehet egy absolut rendszert behozni, azt ha nem is jó, mégis erővel, hatalommal, rövid vagy hosszabb ideig fenntartani lehet. Hatalommal lehet kényszeríteni egyeseket, vagy egész testületeket is, mint a történet mutatja, kényszeríteni egy törvény alkotására, erővel lehet az alkotmánynyali visszaélést gátolni, de alkotmányos szabadságnak, alkotmányos jogoknak élvezését kényszeríteni, ez nem lehet; és mihelyest ez történik, azonnal elvesztik ama polgárok és jogok az alkotmányosság dicső nevét. (Zajos tetszés.) Hogy valaki alkotmányos szabadságával, jogával éljen, erre nem erő, hanem bizalom kívántatik, a bizodalmat pedig a mint a törvény nem parancsolhatja, ugy azt erö, hatalom nem eszközölheti. De kérdem, miért akarják ők minden áron mellőzni törvényeinket, miért felejteni a multat a történetet, vagy miért nem figyelnek a törvényes viszonyokra? -r, 13 Főrendi naplő.