Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-5

26 V. ülés 18fii. június 17-én. életerővel birva, azon tartományok lakosai vak5di óhajainak is igazán és kielégitöleg megfelel. És midőn azon viszonyok, melyeket százados együttlét köztünk, és a közállam egyéb alkotó részei közt szőtt, — közös kötelezettségeket, s részint az együttlét természetes voltánál fogva, részint pedig az idők viszontagságai és az önkény uralma által reánk nehezedett közös bajokat is rótt vállainkra, azoknak e kölcsönös szabadság és viszonyosság alapján leendő kiegyenlitésétől és rendbehozásától ebből eredhető terheknek elvállalásától magunkat elvonni egyáltalában nem óhajtjuk, sőt mint önálló nemzet, nemzet irányában méltányosak kívánunk lenni; csakhogy azon ut szolgáljon nekünk közlegül, melyet közalkotmányunknak törvényes önállása, függetlensége és sérthetlensége megkíván; hogy t. i. közvetítőül szolgáljon a koronázandó magyar király és annak önálló független felelős kormánya. —Minden más eszközbe és kiegyenlítési útba, mint például a február 26-ki jaátens kívánalmaiba, mely nekünk diplomatiee tudomásunkra sem juttatván, általunk méltán az örök feledékenység fátyolával borittathatik, hacsak önnön magunk nem akarjuk Magyarország 800-dos szabadalmai fölött kimondani a halálos ítéletet, és szentségtelen kezekkel lerombolni azt, mit őseink vérrel szereztek, és védtek, soha, de soha, ha rablánczra füzettetnénk is, beleegyezni nem fogunk (hosszasan tartó élénk tetszés és közhelyeslés). Forrón óhajtom továbbá, hogy a magyar szent korona területén lakó minden namzetiség megnyugtatást, jogai s igényeinek méltányos kielégítését találja, és ez kétségtelen is, mert a képviselőháznak előrelátó törvényhozói gondoskodása megérlelteti ezen eszméket es azok tanácskozásunk alá kerülendnek, s törvényhozói működésünknek egyik föfeladatát képezendik. Főlszólitandónak találom a fejedelmet, hogy szüntesse meg a törvénytelen bíróságok által hozott azon ítéleteknek következményeit, melyeknek súlya alatt hazánk számtalan fiainak élete és vagyona jelenleg is veszélyeztetve van, kiknek nagyrésze máig is száműzetve hazájukból,csak idegen isteneknek segítségében vetik bizonytalan és gyakorta az ország belbékéjét és veszélyeztető reményeiknek horgonyát, egyszersmind szüntesse meg a reánk önsúly gyanánt nehezedett polgári és büntető osztrák törvényeket, ós ezáltal hazánk törvényes vágyainak megnyugvást s a még zilált majdnem végkép felbomlott jogállapotnak pedig az oly annyira szükséges biztosítást nyújtani kegyeskedjék. Szüntesse meg pedig főleg az országgyülésileg meg nem ajánlott és ezért törvénytelen, bármi néven nevezhető adónemek behajtására indított hadjáratot, s emiatt engedjék meg a m. f. RR., hogy főispáui állásomnál fogva megemlékezve azon eskünek szentségéről, melylyel magamat a kormányomra bizott megye minden lakosai irányában köteleztem, — hogy t. i. őket az ország törvényei, szabadságaikban és jogaikban védeni fogom, midőn más fegyverem nincs, mint az igazság, más paizsom, mint a törvény, ezen ünnepélyes helyen, az országnak szine előtt ezen törvénytelen eljárás ellen nyíltan tiltakozom, (közhelyeslés és éljenzés) és következményeiért, melyek azáltal idéztetnek elő, — hogy a legfőbb alkotmányos végrehajtó megyei hatalom és tisztikar tekintélye legázob atik, azokat teszem felelősökké, kik ezen eljárásnak indítói valának. Az elősoroltaknak összegeit látom olyanoknak, melyek nyíltan és tartalék-gondolat nélkül nyújtva a nemzetnek, megnyugtatásul törvényes vágyainak, méltányos követeléseinek kielégitéseül szolgálhatnak, ha egyúttal biztosítékok hozattatnak, melyek mellett örök időkre lehetetlenné tétetik, idegen osztrák országiároknak és bécsi kontárkodó tudoroknak Magyarország belkormányzatára való befolyása, ugy egyszersmind az ország pénzéről, véréről való rendelkezhetési jog, egyedül csak az alkotmányosan környezett magyar királyt illetendi; akkor igenis azt hiszem, hogy újra erős gyökereket verhet a fejedelem és nemzet közötti bizalom, — akkor igenis azt hiszem, hogy újra megelégedett, szabad és boldog lesz a magyar nemzet, ós mit szintoly forrón óhajtok, hatalmas, dicső, népeitől imádott és világszerte befolyással biró a magyar király. Ha számtalanok nem volnának is a tiszteletnek azon kötelékei, melyek minket hazánk azon nagy fiához kötnek, kinek statusférfiui bölcseségét hirdető és az ország alkotmányos jogait oly fényesen biztosító nagy horderejű munkálata tanácskozásunk alá bocsáttatott, ezáltal minden hazafi kebelében állandó emléket em elt. (Éljen!) És habár a nagymesternek nem egészen egyöntetű müve fekszik előttünk, habár a legyőzhetlen tiszta logikai okoskodásnak lánczolatából néhány szem hiányzik, melyeknek eredeti zománcza előttem fölötte nagy értékkel bir, és jelesen a trónváltoztatási kérdést oly alaposan megfejtő szak, -— s habár azoknak elhagyatását, melyekben alkotmányos meggyőződésemnek visszatükröz sót találtam volna, sajnálva, habár a felírási czim iránt is az eredetileg indítványozott felel meg lelkiismeretem sugallatának s meggyőződésemnek, —mégis ezen érzelemnek jelen idő körülményei között, nem óhajtok több fontosságot tulajdonítani, mint hogy azokat egyéni meggyőződésem gyanánt nyilatkoztatom ki. Arra helyeztetem jelen válságos időkben a legfőbb súlyt, hogy azok, kik egyedül csak a soproni termeknek szűk volta miatt gyűltek külön tanácskozási helyre, de azért nem szűntek meg a törvényhozótestület kiegészítő ágazatát képezni az ország képviselőivel, egyesülten nyilatkozzanak. Azért is helyeztetek erre nagy fontosságot, mivel oly országokban melyekben, — mint például Anglia és Magyarhon — a felsőház históriai alapokon nyugszik, a nem mindig hálás, de azért a körülményekhez mérten szükséges s a törvényhozásban szigorúan gyakorlandó mérséklési szerepre levén hivatva, emiatt számos elleneink azon hiedelemben valának, hogy e ház a jelen esetben is, talán mérséklő hatást fog gyakorolni. Hogy tehát azok tudják, és ha nem tudják, tudják meg, rnikép midőn az ország alkotmányos lételének fennmaradásáról van szó, annak biztosítására czélzó lépésekben a nemzetnek közös érzelmével találkozunk, hogy tudják, ós ha nem tudják, tanulják meg,