Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-5

V. ülés 1861. június 17-én. 25 lenségét, mint a m. f. RR. előtt is bölcsen tudva van, oly magasztosán ecseteli. Ekkor hozattatott az 1790. XH-ik t. czikk is, mely a törvényhozási, változtatási és eltörlési jogot a koronázott királylyal és az ország rendéivel közösnek határozza, a végrehajtóhatalmat pedig a király által, de egyedül a törvények értelmében — in sensu legum — gyakorlandónak rendeli. Ugyancsak ezen törvényeknek ép fenntartását és megerősítését magában foglaló, s 1792-dik esztendőben letett eskü szentsége mellett vette át I Ferencz a királyi hatalmat, és midőn az osztrák császári czimet fölvéve a birodalmat alkotó külön részeket, e közös elnevezéssel találta nevezni, emiatt 1804-ik évben augustus hó 17-én kiadott nyilatkozatában Magyarország lakosait, jogaikat illetőleg megnyugtatni igyekezett, s midőn az ország független önállására féltékeny Rendek ebben megnyugvást nem találtak volna, az 1807dri országgyűlés sz. András hava 10-én tartott országos ülésében közzétette azon ünnepélyes nyilatkozattal, — mely annyiban birhat érdekkel, mennyiben eddig más helyen nem hallottam idéztetni, — mely igy hangzik : „titulus imperatoriae dignitatis per SuamSacratissimam Majestatem, pro decore domus suae assumptus,quemadmodum respectu Hungáriáéin mutua regni, -id suamMajestatem Sacratissimam relationem nullám prorsus mutationem induxit vei inducerepotuit, ita juribus regni derogare prorsus non possit" — örökre biztosította az országot ezen czim fölvételéből származható hazánk önálló függetlenségét veszélyeztető minden következmények ellen; és ereszben akár nyíltan akár titokban fondorkodó elleneink okoskodásának, mintha t. i. a fejedelem részéről ezáltal a viszony megváltoztatása szándokoltatott volna, eleje van véve, mert a viszony csak az maradt, a mi romanum impérium idejében volt, maga a czim fölvétele ugy, mint bármi oly egyoldalú fejedelmi intézkedés meg nem gyengítheti a hongyüléseken alkotott kétoldalú szerződést magukban foglaló sarkalatos törvényeket. Fölemlitésre méltónak találom még itt, hogy midőn Ferencz király uralkodása alatt, bizonyos sajnálandó tanácsok következtében, az ország jogain és szabadságain csorba ejtetett volna, s minekutána efölötti sajnálkozását a fejedelem az 1825-ki országgyűlésen azon nevezetes „doluit paterno cordi nostro" nyilatkozatával kijelentette volna, hozatott az 1825. III. t. czikk, mely az ország szabadságait újra biztosítván, főleg azért nevezetes, mert abban az előbb idézett 1790. 10. és 12-ik törvényczikkek nyíltan sarkalatos alaptörvényeknek jelentetnek ki. — így szállott elvégre a még életben levő V. Ferdinánd királyra a királyi hatalom, ki még atyja életében megkoronáztatván, az 1830-ki országgyűlésen az ország szabadalmait és jogait szent esküvel erősítvén és szeplötlenül megőrizvén, uralkodásának folyama alatt mind az úrbéri viszonyoknak elrendezésére, mind az ország hitelének mepállapitására nézve fölötte jelentékeny törvények hozattak; az örök és nevezetes 1848-ki törvények által pedig, valamint az országnak eddig csak kiváltságolt osztályait illető szabadságok és jogok — különösen a képviseleti rendszernél fogva — a hon minden lakosaira kiterjesztettek, ugy az önálló és régiebb független törvényeinkben sarkalló felelős kormányzat eszmélyének a kormányzati testületektől egyes személyekre való átruháztatása által, lényeges változtatást, bővítést és szilárditást találtak. És ezen idézett törvények azok, és nem az october 20-ki úgynevezett diploma, melyeknek összege képezi és képezheti alkotmányos létünknek talapzatát. Ezen törvényeknek életbeléptetése, biztosítása és megtartása, mint a semmit rólunk nélkülünk —nihil de nobis sine nobis — alkotmányos elvnek gyakorlati részletes alkalmaztatása, képezhetendi egyedül azon állandó biztosítéki kapcsot, mely a fejedelmet a nemzethez és viszont a nemzetet a fejedelemhez legszorosabban és legállandóbb hűséggel köti, melynek a maga idejében szerkesztendő királyi hitlevél kétségtelenül leglényegesebb alkotó részeit teendi. — Felemlitendőnek találom továbbá, hogy azon velünk közlött okmányok, melyekben V. Ferdinánd király lemondása és Ferencz Károly főherczeg trónörökösödési jogának átruházása érintetnek, szerkeztetésüket és ünnepély esitésüket tekintve, lény égőkben szintúgy, mint alakjukban aggasztólag hatnak reánk, és azért az ország jogainak jövő biztositékául azokat mind a trónról lemondó király,mind az örökösödési jogot átruházó főherczeg és a hatalmat átvevő fejedelem részéről adandó nyilatkozatok által oly formákba öntendőknek találnám, mely beczikkelyeztetésüknek alapjául vehető föl. Minekutána a trónlemondási eseteket szabályozó törvényeitik nincsenek, az uralkodóház országlata alatt egyetlen egyszer történt lemondási eset pedig, — t, i. Rudolfé II. Mátyá3 javára, — már azért sem alkalmaztathatnám a jelen esetre, mivel amaz az ország rendéi kívánatára a lemondó király beleegyezésével és oly időszakban történt, midőn a felséges uralkodóház tagjaiból ugyan, de a nemzetnek szabad királyválaszthatási joga még fennállott, — részemről, e tekintetben világos törvények hozatalát látom szükségesnek, — szükségesnek látom azt annyiban is, a mennyiben a királyi hatalomnak átvételekor a fejedelem részéről leteendő eskü által kétoldalú szerződés szentesittetik a király és nép között, midőn a király az ország törvényeinek megtartására kötelezi magát, mely ünnepélyes tény által ős közjogi fogalmaink szerint a nemzetnek — anélkül, hogy az külön esküt tenne, hűséges kötelezettsége legünnepélyesebb szentesítést nyer, mi magában véve, oly magasztos szövetség, mely valamint csak az ország képviseletének hozzájárultával érvényesittethetik, ugy a kétoldalú szerződések természete szerint csakis annak beleegyezésével módosittathatik vagy bontathatik föl. A mi illeti továbbá azon kapcsot, melyre illetőleg excellentiád által a megnyitó-beszédben figyelmeztetve valánk, hogy a nemzet tudandja őseitől öröklött hűségének, — a birodalom egyes részei irányában őszinte méltánylatának jeleit adni, -- kijelentendőnek találom; hogy az alkotmányos élet áldásainak a közbirodalom egyéb népeire kiterjesztése által, a fejedelem, hazánk többször kijelentett forró óhajtásaival találkozott. Kik magunk az alkotmányosságnak jótékonyságát századok óta élvezzük, a közbirodalmi tartományoknak megelégedésében önálló alkotmányos jogainknak is egyik biztos kezességét látjuk, ha azon alkotmány nem papíron irott malaszt lesz, hanem valóságos Főrendi napid.