Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-8

136 VIII. ülés 1861. június 20-án. kiadása, Magyarországra nézve pedig egy trójai ló, melyet ha ugy tetszik, Schmerling állam-miniszter lovának nevezhetünk, és mely százados alkotmányunk megdöntésére van kigondolva. Ugyanezen februári pátens a Magyarországot lakó népekhez akar fordulni (talán még tágasabb népképviseletre akar országgyűlést összehívni?) Ezen tanácsadók mily kevéssé imerik a történetet! mily kevéssé ismerik helyezetünket, s mily kevéssé népeiket! Igenis, a történet mutat fel példákat már Róma és Göröghon korából, a midőn nagy férfiak nagy tettek után népeikhez fordulva, ezek jólétéről gondoskodtak. Ill-ik Napóleon, nagy előde tetteire támaszkodva, a népszavazás által a francziák császárává lön. Mivel fogja majd Ausztria a népekhezi szólását támogatni ? Talán a 12 év örömeire hivatkozva, vagy számos meg nem tartott ígéreteivel fogja a népek vonzalmát megnyerni? Nem ismeri a kormány állását; mert a magyar nemesség és értelmiség mindig a nép ólén volt, és azt elhagyni nem is fogja; és jól tudja a nép, hogy a régi feudális viszonyok bontakozásában nem a nemesség roszakarata, de a német kormány minden jót akadályozó politikája volt jobblétünk hátránya. Nem ismerik e hazában lakó népeket. — Ezek majorennitására nem szükséges 40 év, •— e nép csakhamar megkülönbözteti a jót a rosztól; és ha sikerülne is a kormánynak Ígéretekkel népfajokat elcsábítani, ez csak oda vezetne, hogy megismervén hibájokat, annál inkább küzdenének közös elnyomójuk ellen. — A nép utoljára is mindig az értelmiséget követi, a világ példája szerint, — és oly politika, mely a népek elámitásán alapszik, magában hordja mindig átkos magvát, mert mig a nép értelmetlenebb részét megnyerni óhajtja, örökre elveszeti orságában létező jóravaló józan pártját. Ez két élű fegyver, melynek nyelét mi tartjuk kezünkben, és ugy hiszem, hogy a nemzetek a mi példánkat követendik. „Parva sapientia regitur mundus" deákközmoudás, ,,kevés bölcseségel kormányoztatik Ausztria" ez magyar közmondás, mert kérdem : mi okosság van abban, hogy midőn Európának minden jót akaró kormánya Ausztriának Magyarországgal! békés kiegyenlítését óhajtja, a kormány mindent elkövet ezen kiegyenlítés lehetetienitésére. (Tetszés.) Mi okosság van abban : hogy midőn a kormány Magyarország királya megkoronáztatósát óhajtja, a magyar koronához tartozó részek elszakítása által ezt lehetetlenné teszi? Mi okosság van abban : hogy midőn a békés kiegyenlítésre a hazában kormánypártra volna szükség, még az országyülés ideje alatt tartó hatalmaskodás, az adónak fegyveres erő véli beszedése által, az ily párt alakulását lehetetlenné teszi ? Mi okosság van abban : egy dynastia jövőjét szuronyokra akarni épiteni? bajonettekkel lehet adót szedni, de nyugton kormányozni és pihenni bajonetteken nem lehet. (Zajos helyeslés.) Kérdem mi okosság van abban : hogy azon Reichsrath ideáért, melyhez a monarchiának csak kis része járul, s melyet a nagyobb rész nem óhajt, és a monarchia egyes küldöttei csak félve járulnak hozzá, s ekép a Reichsrath keserű poharáról meggyőződhetvén, mindamellett azt utolsó cseppig kiüríteni akarja, ha mindjárt a monarchia bizonyos vesztét okozná is. Mi okosság van abban, hinni azt, hogy Magyarország százados alkotmányát egy Reichsrath-kisérletért szabad akarattal feláldozandja, és a bécsi tudósok német beszéde meghallgathatása által nyert jutalommal megelégszik. Mi okosság van abban : Ausztriát egy kaptára szabni akarni, mely oly különböző elemekből áll. Ausztria két támaszra állitatott, melyek egyike a magyar,másika a monarchia többi részei. Igaz, hogymint a testben a láb, egyik jobbra másik balra törekszik, de az ész — a personáíis-unió — mindig valódi irányban vezetendi. Bach, volt osztrák miniszter, a körülményeket felhasználva, Ausztria traditionális politikája eszméjét, az ausztriai tartományok egyebeolvasztását, 11 éven át erélyesen megkísértette, smost átkozzák ötét azért Ausztria minden népei. Ezt újra megkísérteni, Ausztriát újra egy kaptára húzni akarni? mi bölcseség van ebben? Mily keveset remélhetünk ily tanácsadóktól ? ezt a méltóságos főrendek is igen jól érzik. De még egy kis mostani tör ténetecské vei is óhajtom felvilágosítani. Egy parlamenti tag Angolországból a múlt hónapokban Magyarország megismerése végett Bécsen keresztül ide utazván, a bécsi miniszterelnökkel hazánkban 14 napi mulatási szándékát tudatta. A miniszterelnök ur figyelmeztette ötét, hogy egy oly nagy ország megismerésére, milyen Magyarország; 14 nap nem elegendő, de az angolnak azon kérdésére : hogy mennyi időt töltött, a miniszter ur Magyarországban annak megismerése végett? a miniszter-elnök ur adós maradt válaszával. (Derültség.) Mit remélhetünk tehát oly kormány tanácsától, mely nem is tartja méltónak Magyarország megismerését? Innét erednek aztán az octoberi, februári s ezeket követett, egymással ellenkező s hazánkat sújtó intézkedések. Én tehát minden reményemet jelen felírásba fektetem és Ö Felsége személyébe helyheztetem,és ezen feliratot, mely a ház asztalára letéve van, egész kiterjedésében pártolom, ő Felsége octobérben kimondott alkotmányos uralkodási szándékát követve, ezen feliratból jogainkat, követeléseinket s igényeinket megismerve, tűzze ki az alkotmányosság lobogóját, jőjön le hozzánk, és a monarchia többi tartományainak áldása is követni fogja, mert azok jól érzik a franczia publicista jelmondata igazságát „hogy azon nemzet, mely nem tud méltányos lenni, az a szabadságra még nem érett." — Körünkbe érkezvén Ö Felsége, válasszon magának felelős minisztereket ós alakulni fog körötte egy párt, mely nem csak ez ország nehéz-