Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.
Ülésnapok - 1861-8
130 VIII. ÜMÖ. 1861. fűnk* 204&. lágofjék, nem czéltalannak vélem, egy-két szóval röviden érinteni csak: Európának reánk is befolyással biró némi eszméit és viszonyait. (Halljuk.) Az egész közép év idején keresztülhatolt egy eszme, a politikai szabadság eszméje; mely díszes oyüinölcsökét termesztvén, folyton küzdőén a fejedelmek centralisticai törekvéseik ellen elvégre harmadik Vilmos alatt és által, öntudatra emeltetett. Magyarországnak jelen diadala nem egyéb, mint ezen eszmének küzdelme az összpontosítás ellen elállni a harcztól, vagy azt kivivni, nem tőlünk függ; mert a pólitikni szabadság ős elemei egyike az államaknak és nemzeteknek, és azon pillanatban, a melyben egy ily elem öntudatra kap, ellenállhatlak özönlétében, valamiüt a tenger áradása, túlhágván mesterkélt gátakon, magával elragad mindent. Lehetlen ezen elemet helyesebben és mélyebb felfogással jellemzeni, mint azt Dahlmann tette, — „Angol forradalom történelme" czimü munkájában igyszólván: „És Vilmos az állam kérdések legnagyobbikát, tudni illik a politikai szabadságrólit, oly hatalmasan beékelte az egész világrészbe, hogy a ki annak közelében csak elborzadva szemeit behunyni, és netalán keresztet vetni tud, fejét rajta okvetlenül betörendi." Latolgassák meg jol Ö Felségének német tanácsadói ezen bölcs tételt, mert roppant felelőség nyugoszik vállaikon, és ne koczkáztassák egy gyakorlatilag lehetetlen eszmének kivívása kedveért az állambékét ; millió és millió lények boldogságát; magának az uralkodóháznak jövőjét. Kétszáz év és több lefolyt, mióta Angolhonban a politikai szabadság eszméje végső diadalmas harczot indított, — és íme Titán-alakban és erőben áll előttünk a hullámok-övezte sziget. — És a mint szemem büszkén jár országunk bérczein és rónáin, ugy szivem érzi mélyen, hogy ezen nemzet is hivatva van, fényt árasztván, a polgárisodást egy nemes gyöngygyei szaporítani. (Tetszés.) Egy más viszony, mely európai közjogi érvénynyé vált: a hatalmasságok egyensúlya. Mennyi viszontagságon, mennyi vérontáson ment keresztül e világ része, mióta az egyensúlyi harcz, a római pápák ós német császárok által megindittatván; elvégre a spanyol- és osztrák öröködésiháboru következtében Európa államai állandó formákba mintáztattak. Ezen időkben egy történelmi szükséglet szülte ama nemzetek és birodalmi területek mozaikját, mely osztrák monarchiának neveztetik. Meg vagyok győződve, miképen egy állam érdekében sem fekszik ezen monarchiának szétbom 1 g~a, mert azon pillanatban, a melyben ezen eset beállna, az egyensúlyi harcz ismét keletkezhetnék, előre nem látható végével. De el ne bizakodjék ám a bécsi kormány, sem ezen viszonyban, sem történelmi szükségességében; mert a mit a történelem összehordott, azt szétbonthatja is, és egy állam a világon sem képes az idők hoszszában ellentállni az átalános elégületlenségnek, az elfojtott anyagi jólétnek, a bizalmatlanságnak, szóval : a belrothadásnak. Ha pedig valaha és valahol, akkor minden esetre ezen államra alkalmazhatók Hamlet ama szavai: ,,Es ist etwas fául im Staate Dänemark." Petyhedt valami Dániában. Minden államban a hatalom — kifejlődés és kerületi terjeszkedés délnek indul. Az osztrák monarchia pedig nagyobb mértékben, mint bármelyik ország, délkeletnek gravitál: — mert itt fekszik az egyetlen nagy föld területe, azt lakják a legharcziasabb, legszellemdúsabb nemzetei, ott özönlik keresztül a Duna hatalmas ütere ; ott elvégre emelkedik a két legyőzhetetlen erőd, Komárom és Pétervár. Életkérdése az államnak, hogy eme országok szerv^ztessenek, miszerint lakosaikban eredetisége fenntartatván, ősi történeti jogaik nyomán közös és magán életük kikópeztessék. Csak ugy serkedezhet ismét a bizalom, csak ugy a nemzet és a haza jövője biztositható. Egy fejedelem, bölcsebb a balsorsban, mint a szerencse idejében, I-sö Károly, Angolhon királya, 1648 évi november 20-án a fogságból fiához intézett levelében következő nevezetes szavakat mondott: „Higy a mi tapasztalásunknak, és ne törekedjél soha több hatalomra, mint jobbágyaid valódi boldogságával összeférhető: — semmi a világon nem érdemes, hogy rósz, vagy igazságtalan eszközökkel eléressék." Vajha szivébe vésné Ö Felsége ezen szavakat, kielégitvén egy nemzet jogos követeléseit, mely a legsúlyosabb körülmények között évszázadokon át, számtalan csatatéren vérével gyúrta a trón alapköveit összetartó ragaszt. Ferdébb felfogást nem ismerek ama balhitnél, mely szerint Magyarország kielégítése veszélyeztethetné a birodalom létezését. Nem a kielégítésben és a megnyugtatásban, hanem az ellenkezőben rejlik a veszély ; — mert soha bensöleg boldog nemzet nem kivan változást; — kormányoztatni az emberek legfőbb szükséglete. Az osztrák monarchiának természete összpontosítás elleni, — decentrális, — történeteinek minden lapja arról tanúságot ad. És valamint egyes emberek, ugy államok és nemzetek is büntetlenül el nem térhetnek ama ösvényektől, melyeket az örök bölcseség nekik pályául kitűzött; természetüket önlétük veszélyeztetése nélkül meg nem változtathatják. Mind, a mit a bécsi kormány tizenkét év óta tett, természetelleni vala; - a kik ezen pályán eljárván, bűnös működéseikben vétettek, lakoltak is; az Isten, a sors, a világ elitélték őket; de tanuljon a kormány példájukon, ós legyen ezentúl bölcs- és barátkozzék meg ama nagy valósággal, miképen az egyetlen kapocs, mely a monarchiát összetarthatja, a fejedelem személye. (Helyes.)
