Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.
Ülésnapok - 1861-8
VIII. ütés. 1861. június 20-án. 131 Koppant a felelősség, mely a világ és a nemzet előtt rajtunk fekszik; mert egy szent kötelesség parancsa kényszerit bennünket mindent elkövetni, hogy a nemzeten ejtett sebek behegedjenek; de szent is a kötelesség, mely bennünket késztet, renditlenül az ország jogai mellett állni vagy elhullni. Én nagy bajnak és bús esetnek tekinteném, ha ezen országgyűlés eredmény nélkül szétoszlanék; — de mélyen gyökerezik bennem a meggyőződés, hogy azon szerencsétlen esetben, az abból származható balsors ásóknak fejeikre fog súlyosodni, a kik annak okai. Szellemi és anyagi létünk előmozdítása, bölcs képviseleti rendszer behozatala, nyilvánosság, sajtószabadság, mindenkinek a törvény előtti egyenlősége, tisztviselöségi hatalomnak világos törvények általi meghatároztatása, az ország alkotmányos állásának és igy a nemzet és haza jövőjének biztosítása a czél, melyfelé törekednünk kell, — ez éltünk, ez működésünk vezérlő csillaga legyen. De arra béke kell és nyugalom, — nem önkény-uralás. Teremjen egyszer a pálma vérittas rónáinkon! En ezen irányt csak akkor vélem elérhetőnek, ha mi a kormánynak határozattan bebizonyítjuk miképen vagyunk inkább elszántak a sors végső csapásait eltűrni, mintsem hogy az ország jogaiból csak egy hajszálnyira is tágítanánk. (Ugy van.) Bölcseség és mérséklet nem jellemzik a kormány tetteit az utolsó tizenkét évben; és ime eljárásának dús gyümölcseit aratta is ; de mi tanultunk ezen rósz példán és valánk mérsékeltek és bölcsek, még szemközt a legújabb erőszakokkal is, törvényhozói képességünknél fogva fontolóra vévén a kereszténység legnagyobb historikusának, Müller Jánosnak következő halhatatlan szavait: „Minden fordulatnál, melyet a történelem kereke nyikorogva és serezegve tesz, a nagy szellem, mely a vizek felett lebeg, kikiáltja a rendnek e két jelszavát: „bölcseség és mérséklet." — A ki azokat nem hallja, az el van ítélve. Porból és agyagból gyúrt nemzetek, porból és agyagból gyúrt fejedelmek mily rettentőleg az történik, azt bizonyítja a történelem." És ezen pályán tovább is eljárván, ivadékunk áldása sirhantjaink virágzatán keresztül fog lengni. Beállván azonban ezen, a parlamentaris életben ritka eset, hogy ily fontosságú kérdésben, egy indítvány más elleninditvány által egyensúlyba nem hozatott, a feliratot (annak sikeretlenségét ugy is előre látván, nem pártolhatván), szavazatomat visszatartani kénytelen vagyok. — (Éljen!) Gróf Serényi László : Osztom azon nézeteket, melyek Gróf Cziráky János ur ő excellentiája által nyilváníttattak; — s mivé] ezek visszatükröztetnek azon felírási javalatban, mely hozzánk az alsóház részéről átküldettetett, ezen feliratot mind benn foglalt elveire, mind szerkezetére nézve pártolom. S méltóztassanak megengedni, hogy meggyőződésemet némely pontra nézve röviden indokolhassam. — Nem akarom azon számtalan törvényeket ismételni, melyek Magyarország önállására, függetlenségére nézve a föliratban felhivattatnak; — csak azt a kérdést vagyok bátor tenni: reálunio mellett jöhetett volna-e létre az 1741 : IV t. ez.? melynélfogva királyunknak M. Tbereziának férje Corregensnek el választatott, a többi örökös tartományok hozzájárulása nélkül. Továbbá reálunio melleU megtörténhetett volna-e V. Ferdinánd királyunk megkoronáztatása, még apja életében? Oinnis comporatio claudicat, de méltóztassanak megbocsátani, hogy falusi gazda létemre, nézeeimet hasonlítgassál példázgathassam. Az ausztriai monarchiában megindult a nagy commassatio: — de váljon nincsen-e oly törvényes vagy szerződési akadály, mely legalább Magyarországra vonatkozólag az összesítésnek ellentállana? vagy a régi, de leginkább az 1848-ki törvényeket tekintetbe véve, nem mondhatnók-e? hogy e honban a rendbeszedés már is behozva lévén, többé uj rendbeszedés alá nem eshetünk. Megengedem hogy a kihasítás még egészen be nem fejeztetett, vagy a mellett némely hibák becsuztak, regálékra, közös haszonvételekre nézve elég figyelem nem fordíttatott; — de ezen rectificatio, s proportionális ex usu, segíthetett volna, s ha a jó Isten akarja segitend is, jobban mint a 12 évi szerencsétlen experimentátiók, s a most divatozó undorító brachialis exeeutiók. Végre családi viszonyaimnál fogva, nem ismeretlenek előttem a német örökös tartomá nyok viszonyai, s ép azért, az ott szerzett tapasztalásomnál fogva, jövendőre sem óhajtanám a personaluniót a reál-unióval felcserélni. Én tehát amint előre is bocsátani, pártolom a föliratot. (Helyes.) Báró Eötvös Dénes: Tudjuk, hogy az előttünk fekvő tárgynál nemcsak az országgyűlés két háza, hanem az egész haza egyetért, — Nem látván elleneket, a kiket gyenge szavammal meggyőznöm kellene, nem látnám szükségesnek felszólalásomat, ha szép jogommal élni, kivált a jelen pillanatban, büszkeségemnek nem tartanám. (Halljuk!) Tagadhatlan levén, hogy szabadságunk és függetlenségünk eddigi fenntartását, minden egyéb az osztrák fejedelem alatt levő államok közt, a melyeknél régi jogaik és szabadalmaik emlékezete is már régen feledékenységbe ment, csak hazaszeretetünk s törvényeinkhez való hű ragaszkodásunknak köszönjük: hiv akarok maradni ezen ösvényhez; támaszkodva az 1723., az 1790, az 1825, 3. s megannyi törvényeinkre, és főkép az 1848-ik évi törvényekre, a melyek háromszázados folytonos sérelmeinket egyszerre megszüntetvén, elvitázhatlan jogainkat megtestesítették, a törvényhozás terén csak Tacitus ezen szavait tartván követendőknek: Nihil appetere jactatione. nihil ob formidinem recusare, simulque anxius et intentus agere. 33*
