Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-8

VIII. ülés 1861. június 20-án. 129 Kivánom a felírásba betétetni, hogy a német kormány hagyjon föl jövendőre azon szerencsétlen politikává", mely a nélkül, hogy a dynastiára hasznot hozott volna — reánk annyi nyomorúságot árasz­tott. És kormányozza a fejedelem e hazát egyedül mint magyar király, — jöjön közénk és foglalja el azon trónt, melynek múltjához annyi fényes emlék van kötve, mint Európa bármelyik koronájához. Allitsa helyre a felelős magyar minisztériumot, azonban nem akarom, hogy valaki félreértsen, s talán azon bécsi urak azt higyjék, hogy mi talán kenyérkeresetből és az összes népek vagyona fölötti szabad és számadás nélküli rendelkezhetés iránti viszketegböl vágyunk a kormányra. Nem, mi ilyesmihez nem értünk, mi testvéreink elnyomói soha nem leszünk; — ós meg fogják a magyar miniszterek mutatni, miként lehet két minisztériummal is kormányozni és nem leend szükség arra, hogy valamely nemzet akár önállását akár nemzetiségét föláldozza. Igaz, hogy a bécsi osztrák államférfiak azt hirdették, hogy mi a kormányhoz nem értünk és a politikára éretbnnek vagyunk; igen nagy hiúságnak vagy szerénytelenségnek tartanám, ha mi saját magun­kat dicsérnök, csak egy pár tényt hozok fel; szóljanak ezek, Ítéljen a világ. A magyar nemzet megmutatta, miként egyetlenegy szurony nélkül is lehet egy rendszert megbuk­tatni, melyet 600 ezer szurony támogatott :, legnagyobb terrorismussal. Továbbá mutassanak fel azon tudós bécsi urak egyetlenegy nemzetet a világtörténetben, mely­nek 12 év alatt minden intézményeit megsemmisítették és összezavarták, hogy azon nemzet egy hó lefor­gása alatt magát rendezni ugy lett volna képes mint a magyar, pedig mindenki tudja, hogy a főispán uta­sítás vételétől a rendezés megtörténtéig nem volt egy hónapnál több idő; és pedig megtörtént ezen rende­zés minden legkisebb rázkodtatás nélkül, daczára annak, hogy a bukott rendszer mindent elkövetett, hogy zavarokat idézzen elő. (Tetszés.) Akarom, miként megemlíttessék, hogy ezen törvénytelen adóvégrehajtások megszüntettessenek, a milyen szerencsétlen ezen eljárás, ép oly igazságtalan maga az adó, mert hiszen nagyméltóságú fő RR. ismerik Mármaros és Szathmár megyét, és mi ugyanazon egy mennyisségü adót fizetünk akkor, mikor Marmarosnak alig terein három hónapi szükségletére élete, míg Szathmármegye négy évre is előlegez­És végre óhajtanám, hogy irjuk meg, miszerint a sokat szenvedett nemzetet, mely annyi szenve­dések daczára is csak törvényének s alkotmányának visszaállításai a törekszik, hogy ezek paizsa alatt a békét élvezhesse — ne kényszerítsék erőszakkal a forradalomra, mert a forradalom két élű fegyver, melybe valahányszor bekényszeritteteít a nemzet, kiki tapasztalhatta, hogy ahhoz is jobban értett mint ők. Ha azonban a sors könyvében, mitől Isten óvja meg a nemzetet, csakugyan arra volna kárhoz­tatva e sokat szenvedett nemzet, és ha sok boszantás és kényszerítés által csakugyan nem maradna szá­mára más út, mint az önvédelmi tér, ugy meg fognak győződni azon jo urak csak hamar, hogy nem fog­nak itt mint 1848-ban egy pártoktól szétszakgatott népet, hanem egy óriást találni, ki a kétségbeesés harczát fogja vivni Ezek az én igénytelen nézeteim, melyek miután a képviselőház által tervezett felírásban jelesen vannak felfejtve: azt a maga egész terjedelmében pártolom. — (Élénk tetszés.) Gróf Majláth Kálmán: Nagyméltóságú felsőházi Nem akarom a kedélyeket azon bajok elősorozásával, melyeken a nemzet keresztülment, még inkább felingerelni; bevésve vannak azok mólyen a történelembe. De a világ figyelme reánk van függesztve, várván, nem mit és mennyit szólandunk, de mit és mennyit teendünk. Minden öncsalodás nélkül kimondható, miképen az egész ország azon alapelvben összpontosult, miszerint Magyarhonnak minden német befolyástól független kormányra van szüksége. Honunk minden tekintetben zilált állapota orvoslást igényel, a nép azt tőlünk jogosan várja. De nemcsak államjogi kérdések eldöntendők, hanem a nemzet szellemi és anyagi érdekei is parancsoló­lag tevékenységünket felhívják. Az országok és idők rendes állapotában és folyamában, a felsőház főfeladata, hóvmérséklöje lenni a folytonos határtalan haladásnak: de ezen vészteljes időkben, más hivatás váltotta fel az előbbit­Kötelessége e háznak hü tolmácsa lenni ama nagy politikai elveknek, melyek jelenleg egész Európán keresztül lengnek. De szorul az idő, nagyméltóságú felsőház, és súlyos az állás! Az alkotmány alapkövei aláásva, a bizalom fel-és lefelé megrendítve, a nemzet szellemi ós anyagi léte eltiporva van; törvény ós koronázott fejedelem nélkül teng a hon. Rejtélyeket sejtek, de nem ismert módon, hogy az ország határain belől lakó nemzetiségek legnemesebb érzelmeit felhasználhassák önző czéljaik elérésére, melyek valódi érdekeik és érdekeinktől távol esnek : s a korona ugy mint az ország, egj őrvóny szélán állnak, melybe pillanatról pillanatra besodortathatnak. Én alkotmányos jogaink fenntartása és megszilárdítása mellett őszintén kivánom a kibékülést; és minden rendszabályt vaktában aláírok, mindenkinek tiszta szivemből kezet nyújtok, legyen az bár a feneketlen mélységből felszállott szellem is, a mely, vagy a ki bennünket ezen tömkelegből ki vezérelhet, ezen czélhoz elvezet, Hogy pedig részint saját álláspontunk, részint a korona helyzete tisztábban és derültebben kivi­Pöreadi napló. _ oö

Next

/
Thumbnails
Contents