Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-8

128 VIII. ülés 1861. június 20-án. S e tárgyban egy általában nem oszthatom mit. gr. Teleki Domokos azon nézetét, miszerint Erdélyre a magyar választási törvény nem alkalmazható, mert Erdélybe az úrbér behozva nem lévén, soha — a birtokmennyiség tisztában nincs. Mert igaz ugyan, hogy az úrbér soha a törvény által be nem vétetett, de bevétetett a kormány által a törvényen kivül, és biztosan tudom, hogy legalább 1848 előtt tudva volt, hogy hány antiqua és hány nova sessio van minden faluban, és bár a birtokos nem tartozott az urbért respectálni, mégis a franczia nagy háború alatt a subsidium és a természtménybeni adományozások az antiqua sessiók után vettettek ki a birtokosokra, illyen nyugtákat önmagam olvastam. De különben is 1848 előtt Erdélyben az adó — nem dica szerint vettetett ki, — ez is biztos kulcsul szolgálhatott volna. A mit. grófnak állításai mentségül szolgálhattak volna egyes k. megyefönökségnek, de egy megye, mely önkormányzattal bir — ezen segíthet, — a megyének kötelességében áll afelett őrködni, hogy a törvény ki ne játszassák, és az abban kitett % telek aequivalense, ha máskép nem lehetne a birtokivekböl kivenni, ujabb összeírás utján kitudassék. És itt ezen szent helyről legyen szabad nekem mint románnak erdélyi román testvéreimhez egy őszinte szót intézni. Hagyjanak fel azon czéltalan demonstratiókkal, melyek anélkül, hogy nekiek legkisebb hasznot hajtanának, csak akadályul szolgálnak a mindnyájunk által óhajtott közös alkotmányunk visszaszerzésében, s ne játszanak akaratuk ellen is a végvonaglásban lévő reactionak kezére, mely annyi rendkívüli áldozat után ugyanazt adta nekiek jutalomul, mit nékünk büntetésül, inkább vessenek fátyolt a mind két rész félreértéséből eredt szerencsétlen múltra: legyenek bizalommal a magyar iránt, kit e hazában lakó testvér népek között az első szülöttségü jog méltán megillet, nyújtsanak segédkezet közös alkotmányunk kivívásában, és nem tekintve azt, hogy az erdélyi bizottmányok összeállításánál oly méltatlanul kijátszattak sok helyütt és nem kellő arányban vannak képviselve foglaljanak bár csekély tért a politikai küzdtéren s őrködjenek, hogy majd a képviselő-kerületek rendezésénél meg ne rövidíttessenek, választassák meg magukat képviselőkké, mert én alkotmányos országban, hol képviseleti rendszer van — csak azokat tartom a nemzetiségek valódi képviselőinek, kiket a nép a. t. hozási jognak gyakorlására szabadon választ és nem azokat, kik bárminő tiszteletben álló egyéniségekből alkotott pártok által magán gyülekezetben mint olyanok jelöltetnek ki. Jőjenek ide, adják elő sérelmeiket itt — és tapasztalni fogják román testvéreim, miszerint a magyarországi magyarok minden méltányos igényeiket kielégitendik testvériesen; és itt ne vegyék tőlem rósz néven a m. főrendek azon tagjai, kik erdélyiek, hogy azon őszinte meggyőződésem kimondjam, miként nagy különbség van az erdélyi magyar s magyarországi magyar között azon szempontot illetőleg, melyből a magyar-román viszonyokat tekintik. Gondolják meg erdélyi román testvéreim, hogy mint Krassó főispánja bölcsen megjegyzé, a gondviselés maga azáltal, hogy a német és szláv elem közé ékelte őket, mintegy ujjal mutatta ki azon utat, melyet a politikai pályán követniök kell, és hogy folytonosan azon testvéries közösségben kell járniok, különben a két láva fejük felett összecsapván, menthetetlenül veszve vannak mind a ketten. Ilyen szempontból fogta fel a mármarosi románság a magyar román viszonyokat 1848-ki évben, ezen meggyőződésében még inkább megedzette a 12 évi nyomorúsága, következőleg ilyen szempontból tekintik ők azt jelenleg is, és éppen azért most nem is sürgették volna a nemzetiség törvényhozatalát, mert azt egyedül házi kérdésnek tekintvén, nem tartják loyalis eljárásnak -- három millióra terjedő népességénél fogva e honnak másod szülötte elsőszülött testvéreitől oly nehéz perczekben követelni osztályrészt, midőn azok saját lételükről sincsenek biztosítva; és mert lelkünk mélyéből meg vagyunk győződve a mármarosi románok, hogy mihelyest a bajokon tul lesz a magyar, busásan meg kapják tőle azt, mi őket megilleti. (Tetszés.) Azonban fájdalommal látom, hogy a német kormány ezen csekély viszályt is fel akarja használni és kizsákmányolni. Csak egy példát hozok fel. Ezen 12 év alatt alig jutott a kormány kezéből segély erdélyi román testvéreim részére egy pár kr., azonban a múlt napokban egyszerre 25,000 fi. utalványoztatik b. Saguna ő excja kezeihez a szegény g. nem e. papság felsegélésére, mig az egyesült g. papság részére egy fillér sem jutott, azért mert ezek között, inkább mutatkozott itt-ott az uniohozi ragaszkodás. Azért tehát óhajtom, hogy a nemzetiségi törvény még e hongyülés alatt elkészíttessék, azonban a leendő felírásban csak átalánosan említtessék meg ezúttal. Óhajtom továbbá, hogy ezen felírásba befoglaltassák, miként a nemzet kívánja : hogy eddig törvényei és különösen az 184S-iak egészben helyreállitassanak. Igaz, hogy sokan még csak nem is képesek felfogni — miként emelkedhetik fel az aristocratia az önmegtagadás oly magas fokára, hogy a legnagyobb anyagi haszon feláldozásával örömest osztja meg minden jogait a népnek minden osztályával, azonban én azt tartom, hogy épen ezen önmegtagadás a legdicsőségesebb fénypontja a magyar aristocratiának, melynek párját a történelem alig mutathat fel más nemzeteknél. És ha tekintem minő pietással ragaszkodik ezen 1848-ki törvényekhez ahaza,minden népe menynyire helyezi abba boldogságát, akkor csak azt kell kívánnom, adja az Isten, hogy a magyar törvényhozótestület jövendőre mindig csak rögtönzött törvényeket készítsen.