Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-8

VIII. ülés. 1861. június 20-án. 123 emellett panaszkodtak, számosdiirlapi czikkeket irtak. Bécsbe követségeket küldtek avégett, hogy reájok azon hivatalok betöltésében nagyobb tekintet leg} en. Az erdélyi kormányszéknek ideiglenesen meg kellett alakíttatnia, mert az egyesüfésről szóló erdélyi törvényezikk 3-ik szakasza azt mondja , hogy Erdélyben a közigazgatás és igazságszolgáltatás folyama a közelebbi közös hongyülés általi elrendezésig, jelen helyzetében marad , az erdélyi udvari korlátnokság helyreállítása azonban, melyre semmi szükség nem volt, s melyet ugyancsak az emiitett szabisz megszüntetendőnek határoz, az ország közvéleményének legnagyobb visszatetszésével találkozott, Ép azért e hivatal felállításából azt következtetni, hogy az erdélyiek az egyesülés iránti törvényt bevégzett ténynek nem tekintik, annyit tenne, mint abból, hogy a magyarországi canczellária létrejött, azt, következtetni, hogy a magyarországiak a felelős minisztérium iránti törvény érvényességéről lemondtak; mert mélt. főrendek , a magyarországi udvari canczellária egy cséppel sem törvényesebb mint az erdélyi. Nem, mélt. főrendek, az erdélvi románok és az lS48-iki törvények érvényességét nemcsak azoknak keletkezésekor, hanem azután még egy darab ideig sem vonták kétségbe. Az 1848-ki törvények értelmében a román elem bozzájárultával választott román követek megjelentek, s több havokig résztvettek a pesti közös hong) ülésen s azon bizottmányban, mely az egyesülésről szóló erdélyi törvényezikk határozata szerint a teljes i gygyéalakulás részletei kidolgozása iránt neveztetett ki, a román nemzet két fóegyénisége, u. m. Le meny János fogarasi, és Saguna András görög nemegyesült püspök urak is résztvettek. Hogy ezekután mily jogalapon nyugosznak a mélt. főispán urnak az egyesülési törvény ellen f« lhozott észrevételei, könynyü átlátni, s e tekintetben ugy hiszem, még bővebb fejtegetéstől teljesen felment engemet nagyon tisztelt Haynald püspök ö mnéltóságának ép oly jogabpossággal. mint ritka logikai következetességgel és ékesenszólással tartott szónoklata (Éljen!) Még csak főispán ur ö mltgának a választási census ellen felhozott észrevételeire kívánok megjegyzést tenni. Ezen törvényezikkelynek, melyet a román választók 1848-ban hasonlóan érvényesnek ismertek el, azon körülmény szolgált okul és alapul, miszerint Erdélyben úrbéri szabályzás nem levén, a telkek arányát teljes lehetetlen volt zsinórmértékül felvenni. A törvényhozás tehát kénytelennek érezte magát az adót venni fel alapul, s abban találni a magyarországinak, mennyire csak lehet, megfelelő zsinórmértéket. 1848 óta, miként köztudomás tárgya, az adó Erdélyben is legalább is megkettőztetett s mindemellett a károlyfehérvári értekezlet, nem tekintve a pénzbecs elértéktelenedését, nem véve figyelembe a felemelt adót, a 8 forint választói képességet változatlanul meghagyta. Nem tudom, hogy ö mltgának e tekintetben mily adatai vannak, én azonban alapos összeírások nyomán bátran el merem mondani, hogy a felvett censushoz képest, mely egyébiránt nem csupán a románokra, hanem az ország minden felszabadult lakosaira egyiránt szól, 1848 óta a választók száma, hogy sokat ne mondjak, legalább háromszorozódott. Bocsássanak meg a mélt. főrendek, hogy a mondottakban a vitatkozás főtárgyától kissé eltérni kénytelenittetvén, nem tehetem, hogy azt előadásomban merőben mellőzzem, lehetőleg rövid leszek s még rövidebb volnék , ha meg lehetnék győződve, hogy legfelsőbb helyen alapos panaszaink orvoslása oly kész elfogadásra talál, minő készek a mélt. főrendek azok mielőbbi feljuthatását siettetni; de miután eziránt biztosítva nem vagyunk, helyesnek tartom megtenni, miszerint ne mondhassák, hogy az ország részéről minden megmondva, felvilágosítva nem volt, minek megmondatni és felvilágosittatni kellett. (Halljuk !) Hazánk tetemes sérelmei bővebb taglalásába nem ereszkedem; megtették ezt előttem számtalan jeles szónokok, megteszi a lehető legszebb alapossággal az előttünk levő felirat; én csak az ország és birodalom előtt álló nagy feladat lehető kibonyolitásáról kívánok pár szót szólani. E feladat nehézségeit nem tagadom . de fontolja meg a kormány, hogy e nehézségeket nem mi okoztuk neki, kik alkotmányunk helyreállítását követeljük, hanem ö okozta magának, ki alkotmányunkat, mely százados hagyományai, valamint ujabbkori szabadelvű fejleményei által egyiránt tiszteletet parancsolhat vala, a zsarnokság egy lehellésével akarta elfújni s helyébe egy tabula rasát állítani. A mi már a kibonyolitás kellékeit illeti, ugyhiszem mindenekelőtt szükséges, miszerint a kormány ellenünk követett ellenséges politikájáról mondjon le. Nem most, nem is csupán az ujabb időben kezdte meg azt. Negyedfél század óta folytatja. Mig gyengébbek voltunk, gyengébb eszközökkel élt, mióta erösebbekké váltunk, erösebb eszközöket használt; de fontolja meg a kormány, miszerint önérdeke kívánja, hogy ezen eszközökkel előbb hagyjon fel, mintsem azt a merő lehetlenség teszi szükségessé ; mert e lehetlenség egyszersmind magát a hatalmat fogja aláásni. A kormánynak irányunkban használt ép oly nemtelen, mint veszélyes fegyvere, a különböző nemzetiségeknek ellenünk való izgatása. (Ugy van.) Én mélt. főrendek nem ismerek tárgyat, mely akár az emberbarátnak, akár az állambölcsésznek, akár a gyakorlati államférfinak, ugy az elméletre, mint a gyakorlati létesítésre érdemesebb anyagot szolgáltatna, mint az ujabb kornak a nemzeti egyenjogúság körüli eszméi és kivánatai, melyek által nem egyesek, nem egyes felekezetek, de egész nemzetiségek részesittetnek a szabadság, jogegyenlőség malasztjaiban; de ezen felfogásában, nemes végrehajtásában üdvös törekvésektől mennjdre különböznek azon infernális mesterkedések, melyek feladatukat a különböző nemzetiségek, és különösen ezek alsóbb osztá31*