Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-8

124 Vni. ülés 1861. június 20-án. yainak egymás ellen való uszításában találják, s melyeknek egyedüli ozélja abban áll, hogy a nemzetisé gek erejének egymás általi felőrlése következtében és romjain emeljék fel a zsarnokság diadalmas zászlóját. Ima ritka tehetség, amaz ellenállhatlan hatalom, mely Európa mozgalmait bámulatos következetességgel intézi, a nemzeti politika felállításában és pártolásában kétségen kivül legalább is annyira rágondolt ellenségei gyengítésére, mint az emberi nem boldogitására. Amaz országban, hol e halálom székel, a nemzeti politikának nincs semmi fulánkja, ott annak csak dicsősége foglal helyet. III. Napóleon kezében a nemzeti politika egy oly hoaszu fegyver, melynek Francziaországban nincs éle, de éles része és hegye igen messzire kinyúlik az emiitett ország határain túl. Ama nagy szellemnek e kényes, hogy ne mondjam kétes ajándékánál minden attól függ, mi ügyességgel, mi ildommal használják azt Európa más országai, különösen annak délkeleti részében, mert használata a legnagyobb vigyázatot igényli, miután gyúlékonyabb s több rugalmassággal bir a lögyapotnál, messzebb horderejű a vontcsövű ágyúknál. A nemzeti politika különösen azon elferdített, azon nemtelen modorban, melyben vele kormányunk él, használva, a legveszélyesebb kétélű fegyver, melylyel, midőn a kormány ellenfelét véli sebzeni, magán ejti a legorvosolhatlanabb sebeket. (Ugy van.) A nagy feladat kibonyolitásának második kelléke abban áll, miszerint tájékozza magát a kormány helyesen a jelen viszonyok között s tegyen szoros megkülönböztetést azok közt, mik a törvény és alkotmány hely reá llilására tartoznak, s mik további értekezés és méltányos egyezkedés tárgyait tehetik. Hallottam én itt mélt. főrendek, említést tétetni egyezkedésről, igen arról, hogy az 1848-ki törvények alkotmányunk szellemével s az ország nyugalmával ellenkeznek ; ez állitások czáfolgatásába ereszkedni szükségesnek n ém tartom, eléggé megteszi azt az előttünk álló felirat, de kötelességemnek nézem magam részemről is nyíltan kifejezni, miszerint én az egyezkedésnek tehetségét csak ott és akkor látom, a hol és miután a létező törvények érvénye, teljesen helyre lesz állítva. Ekkor igen is mélt. főrendek, lesz mód arra, a létező törvényeket, mennyiben azok bővebb kifejtést, értelmezést és netalán változtatást is kívánnának, bírálat alá venni Harmadszor a feladat megfejtésére a mondottaknál nem kevésbbé szükséges, hogy a birodalom ügyeinek élén álló férfiak minden mellékes tekintetek nélkül a valódi államférfiúi nézetek magaslatára emelkedjenek. Ha, mélt. főrendek egy oly egyén, ki nem is fiatal, s ki már születésével gyenge testalkatot hozott a világra, befegeskedésében orvoshoz folyamodik, egy tudományos műveltséggel és gyakorlati tapin tattal felruházott orvos hihetően igy fog hozzá szólani : „ón önt oly egészségessé, mintha még fiatal volna, s természetével összekötött gyengeségei nem volnának, oly egészségessé nem tehetem, azonban kövesse ön az általam kiszabott életmódot, használja szükség esetében a következő gyógyszert, s gondos vigyázat mellett, még hosszasabban élhet, mint sok fiatal ember"; ha ellenben betegünk egy oly fiatal orvoshoz folyamodik, ki őt a tudomány mindenhatóságához ragaszkodó gyökeres gyógymód alá akarja vetni, őt igen könnyen, ha tovább nem, legalább a sirszélig elviszi. Az ausztriai birodalomnak, a sokországuság, a soknyelviiség ily születése által magával hozott gyöngélkedése; ezt gyökeresen meggyógyítani nem, de káros befolyását mérsékleni igenis lehet. S mindemellett, az osztrák birodalom élén álló államférfiak még mindig a gyökeres gyógymód ösvényét akarják követni, s azon gyógyszerrel élnek, melyet eldődeik, s nem tudom hányadik eldödeik használtak. Nem tagadom, hogy e gyógyszer a mindennapi körülmények között olykor eredményre vezetett, de bizonyos, hogy valahányszor nagyobb mértékben használták azt, mindannyiszor nemcsak hazánkra, hanem az összes birodalomra nézve a legválságosabb következmények eredeztek. Én Ausztria jelen föállamférfiainak, egyéb jó tulajdonait kétségbevonni nem kívánom, azonban hogy a jelen válságos pillanatok nagyszerűségének közepette a szükséges képességgel bírnának, aziránt merőben kételkedem; ők ugylátszik ősz fővel s mégis kevés államférfiúi tapasztalattal és tapintattal jöttek ki a birodalmi közigazgatás irodáiból. ök mélt. főrendek, még most sem tudnak megbarátkozni a birodalmi dualismus eszméjével, éa én mégis meg vagyok győződve, hogy ők nemsokára ép oly elkeseredéssel fognak mellette harczolni, mint most ellene vitézkednek; — akkor lesz ez mélt, főrendek, midőn a birodalmi triás eszméje már annyira meg lesz érve, miszerint a dualismus többé bajosan, vagy épen nem lesz létesíthető. Ausztria, ha gondosan eleje nem vétetik, rövid időn gyengeségének egy oly bizonyságát fogja adni, minőt a múlt 12 év alatt sem adott, s ez az leend, midőn Európa színe előtt leend kénytelen bevallani, hogy a dualismus is már oly alak, oly keret, melybe különféleségét beilleszteni többé nem képes. Most még ez, az egyensúly fenntartása mellett, s a rokon elemek helyes csoportosításával lehetséges volna. A fennebbi igen fontos okokból pártolom az előttünk való feliratot egész lényében, ugy mint az hozzánk felérkezett; — megeshetik mélt. főrendek, miszerint felterjesztésünknek ezúttal sikere nem leend, amit mondandók, nekem kevés vigasztalásul szolgál, de mégis kötelességemnek érzem azon meggyőződésemet kifejezni, hogy azon szenvedések, melyek, megeshetik, hogy még reánk várakoznak, nem leendnek ellenfeleink javára, hogy azok, miket mi még talán veszteni kénytelenek leszünk : nem fogják ellenfeleink hasznát előmozdítani, s azokhoz, kik ebben mégis egy rövid győzelem elégtételeit fogják keresni, ama szavakat intézem, melyeket Ovidius Lucretia által mondat Tarquiniusnak : „Quid Victor gaude, tua te Victoria perdet," (Általános élénk tetszés.)