Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-8

VIII. ülés 1861. június 20-án. 115 hátra a Császár és a hü ország részére, akkor történjék mit az isteni gondviselés hoz, s Magyarország népei mentek leendnek a szenvedők átkaitól. Lehetséges, és erre el kell készülve lennünk, hogy az ármány százfejü sárkányát nem fogjuk leendő királyunk köréből eltávolithatni • lehet, hogy becsületes őszinteségünk balra fog magyaráztatni, lehet, hogy bennünket nyíltságunkért vétkes ellenszegülőknek fognak mondani, mint mondották akkor, mikor a kiváltságos oszály minden előjogairól lemondva, azokban a haza népeinek minden osztályával megosztozott, s mit tett a magyar kiváltságos osztály ? hogy e törvényt, mely őt minden kiváltságaiból kivetkeztette, fenntarthassa : vagyonát, életét és gyermekeit áldozta fel. Mutasson fel a világtörténelem hasonló áldozatot, még Ábrahámét sem veszem ki. (Köztetszés.) Én kimondhatom ezt e házban itt a szerénység megsértése nélkül, mert nem tartozom ezen dicső kiváltságos osztályhoz — s mi lett jutalma? — forradalmárnak mondatott, vérpadra hurczoltatott. Én nem tanultain a per du el iio-nak más deíinitióját, mint azt ; „ki a fennálló törvény ellen emel fegyvert!" mely részen áll ez a definitio? Ítélje meg az Isten és a világ. Most ismét van egy országgyűlés, mely a törvényes térröli lelépest, mely az 1848. törvények megcsonkítását bűnnek ismeri; lehet, hogy ezt el fogják oszlatni, s azért készüljünk el ezen esheiőségre, foglaljuk el azon tért hazafiúi becsületességgel, melyet eddigelé elleneink oly lelkismeretlenül foglaltak el, s felizgatva a magyar nemzet ellen egy honban lakó valamennyi más ajkú testvéreket, arra használták fel, hogy patakonként folyjék egymás fegyverétől a testvér-vér, Ne hagyjuk üresen ezen tért, melyen az ármány újra megkísérthesse pokoli müvét. Ne oszoljunk el anélkül, hogy nyíltsággal, őszintén ne tudassuk a (estvérnépekkel, mikép gondolkodunk irántuk? mit valánk teendők megnyugtatásukra, boldogitásukra, hogy lássák, mikép ezt -közös elleneinktől nem várhatják, nem reményihetik, s igy pattanjanak vissza melleikről az ármány mérgezett nyilai. De ne általánosságban mondjuk meg mindezeket, mert az általános kifejezések az alkalmazásnál, a formulatiónál tágabb és szűkebb körvonalt vehetnek, s valljuk meg, hogy a bizalom meglazult, s ne követeljük hogy az általános kifejezések őket megnyugtassák, annyiról biztosak lehetünk, kogy a magyar nemzetnek az együtt élő nemzetiségek feltétlenül fognak hinni, mert tudják, hogy a magyar nem könnyen ígér, de mit ígér, megtartja, ha bár az ég boltozata szakad be feje fölött; míg a bécsi kormány bőkezű és könynyelmű az ígéretekben, de görcsössé válik keble es keze az ígéret megtartandásakor, s ha részletesen formulázzuk igéretünket, ne féljünk, hogy a hézagot, mely eddigelé közöttünk és más ajkú testvéreink között létezett, az ármány rbglalandhatja el. S ha megnyugtattuk honfitársainkat, történjék, mit a sors reánk mért, oszlassa el a hatalom az országgyűlést, s mindnyájan könnyebben szenvedünk, mert nem kellend egymás előtt, nem a világ előtt lesütni szemeinket, s nem marad, nem maradhat el soká az igazság istene, s győzni fog a törvényesség a törvénytelenség fölött. Mély vérző sebeket vert a tényleges hatalom hazánk szivébe. Horvátország kapcsolt részeivel, Erdély ós sziverünk Fiume város kegyetlen kezek által lettek elszakasztva ; mindegyikkel ezredéves közös történelem, testvéri kapocs és élő törvény köt össze bennünket; nem isméi hetjük országgyűlésünket kiegészítettnek nélkülök, — követeljük, hogy a hatalom megjelenésüket lehetővé tegye, hogy őket az országgyűlésre meghívja, ^ ha megjönnek, nyílt karokkal várandjuk, —- ha megjelenni vonakodnak, kényszert gyakorolni nem fogunk, de akkor kiegészítettnek ugyan nem, de törvényhozhatási joggal bírónak nyilvánítjuk a hongyülést s megadottnak tekinthetjük a módot és alkalmat, meghallgatni a megjelenni vonakodók okait s kívánalmait, s teljesíteni mindazt, mi a közös hazát nem veszélyezteti, őket pedig megnyugtatja, hogy az uj frigy uj erőt szüljön a közös haza boldogságának kiküzdésére. (Tetsz's.) Az orvos, ki a sebre egy tapaszt tesz, és pedig lehetőleg testszínüt, hogy a seb ne látszassák, az soha sem gyógyítja meg a bajt, mely ha a tapaszon keresztül nera törhet, annak környékén bizonyosan kitör; azért szükségesnek tartom, hogy lássuk, hol rejlik a baj. A fö mit. ház talán épen tőlem várja meg a felvilágosítást : miért Erdély népének többsége — a román nemzet - melynek kebeléből születtem, nem tanúsít hajlamot a Magyarországgal! egyesülésre? noha ezen egyesüléssel épen a román nemzet nyert legtöbbet, s én nem vonakodom nyíltan bevallani, hoo-y magam is azon véleményben vagyok, hogy a román nemzet, mely Erdélyben 1848-ik évig páriául tekintetett, melyről az „Approbáták és Compiláták" azt mondják, hogy „usque beneplacitum principis et regnicolarum patiáltatnak", melynek az Approbáták 9-ik §-a azt mondja hogy vegye eszébe alacsony voltát, mely törvénynek azon körülmény adott okot, mivel a román papok ellenezték, hogy a román paraszt sátoros ünnepein ne kényszeríttessék robotra, szükségesnek tartotta a törvényhozás elhatározni, hogy: „az oláh papok eszükbe véve alacsony voltukat, a magyar nátiónak ne praes cri báljának ;" mely nemzeti és vallás tekintetében kivolt zárva minden polgári jogok gyakorlatából, noha Erdély nemességének felénél többet s igy a haza iránt érdemesítettek nagy számát mutathatja fel, — nyílt karokkal fogadhatná a Magyarországgali egyesülést, mely őket minden eddigi lelket epesztő szenvedésektől mintegy varázs-vesszővel felmentette, mely a vallás- és nemzeti különbségeket örök időkre megszüntette, mely őket vallási és politikai jogok tekintetében a velük együtt lakó nemzetiségekkel egy színvonalra