Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.
Ülésnapok - 1861-8
í 14 VTIIi ülés. l&tíl. június 20-án fél, de épen azért, mert hazámat forrón szeretem; mert üde lángokban ég fiatal keblemben a hazafiai szeretet, épen azért nem hiszek azon ellenségnek, a ki századok óta megcsalta nemzetemet, a kinek titkos törekvése oda megy : hazám függetlenségét és szabadságát megsemmisíteni, nemzetiségünket elrabolni. Mindezek után az én véleményem az, hogy a háznak határozat által kelett volna nyilatkoznia, de mivel határozasi indítvány nem tétetett a mellett nem szavazhatok; a felirat mellett lelkiismeretem tiltja a szavazást; ugy hát méltóságtok megengedik, hogy szavazatomat visszatartva, a felirat melett nem szavazhatok. Gróf Károlyi György, koronaőr és szathmári főispán : Én, már a tegnapi tanácskozás vége felé orztám a csongrádi főispán azon nézetét, hogy 32 érdemes főrendi tag felszólalása után a discussiót már be lehetett volna fejezni;.de minthogy ezen nézetet sokan elfogadni nem akarák, ón is felszólalok. Igen rövid leszek azonban, mert oly sok jeles szónok a tárgyat annyira kimerité már, hogy valami ujat felhozni alig lehet. A multakról nem is akartam szólani, mert azokat a feledékenység fátyolával boritva, inkább hagyománykép akarnám az utókornak átadni; de akartam volna szólani, eleven ecsettel festeni a jelen abnormis állapot tarthatlanságát, és kimondani, hogy majdnem csoda, hogy ezen mostani állapot, mely már hát hónap óta tart,tökéletes anarchiává nem fajult. Ez csak a magyar nép csendes és józan magatartásának s azon varázserőnek tulajdonitható, mely a municipium fogalmában s annak életbeléptetésében rejlik. Mindezeket bővebben akarám előadni, de most a hazának minden percze drága., s ezért röviden csak oda nyilatkozom, hogy a képviselőház által ezen felsőházzal közölt feliratát - - bár óhajtottam volna azt ugy fogalmazva és egész tartalmában meg nem csonkítva, a mint azt nagyérdemű hazánkfia Deák Ferencz az alsóház elé terjeszté, legfelsőbb helyre juttatni — mégis ugy, a mint most előttünk fekszik az, — pártolom és elfogadom. (Helyeslés.) Gozsdu Manó, krassói főispán : Nagyméltóságú gróf elnök úr! Mit. főrendi ház ! Ha hazánk történelmének lapjait 1427 évnél nyitom fel, ezentúl mai napig oly lánczolatát találom a tőrvény- és esküszegéseknek s Ős alkotmányunk megsemmitésére tervezett ernyedetlen törekvéseknek, hogy engemet a legközelebb leélt 12. év eseményei nem leptek meg, — nzért nem lehet szándékomban a szenvedett nyomor leírását megkísérteni, tették azt a legfényesebb szónoklatokban már többen, de legkitűnőbbjeink, miután kimerítették szónoki tehetségüket, kénytelenek valának önmaguknak megtenni azon vallomást, hogy nincsenek még megteremtve azon szavak, melyek tökéletes képét mutathatnák fel azon állapotnak, melybe egy szabad nemzet oly kormány által taszíttatott, melylyel eskü-szentesitette, irott, szerződés és koronázott király által megerősített törvények terén áll. (Tetszés.) „Hungáriám fac primo pauperam et dein subjectam" régi osztrák elv ; s a mindent germanízálni s e gy U J egységes nagy Ausztriát teremteni törekvő mánia játszották a főszerepet. De az egységes Ausztria helyett egy nagyon kétséges Ausztriát létesítettek, melynek tekintélye 12 év alatt mélyebben sülyedt, mint képes volt egy századon emelkedni. Mert a császárt,bécsi tanácsosai tévútra vezették, Magyarország népeinek szeretetét eljátszották, kihagyták azt számításukból, hogy az osztrák birodalnm hatalmának megbukására elég, ha Magyarország népei ölükbe eresztve kezüket, érettük mítsem tesznek. Tehát meg kell mondanunk a különben minden jóra fogékony Császárnak, hogy őseit mint szabadon választott és szerződött királyokat a válságos perczekben mindig Magyarország népei mentették meg, kik ha tétlen maradnak, ha érette föl nem lelkesülhetnek, trónja menthetetlenül veszve lesz; mondjuk meg hogy vészháritó talizmánja csak egyedül sz. István koronája leendhet — de hogy ez csak a törvényesség kegyeletes megtartásával szokott frigybe állani, és csak annak hoz áldást, ki letett esküjét áhítatos lelkismeretességgel tartja meg. Tudom én azt, hogy egyes lelkes hazánkfiai erre a császárt már nem egyszer tették figyelmetessé, de a rósz tanácsadók ármánya elég ügyes volt azt mindannyiszor ellensúlyozni, elég vakmerő elhi tetni a Császárral, hogy az csak a magyar arisztocratiának a nép uj elnyomására czélzó önérdek szülte müve, elég vakmerő mondom, azt elhitetni a Császárral, hogy a nép Magyarországban a bécsi politikának gondnoksága alatt boldogabbnak érzi magát, mint alkotmányos törvények mellett! Most az ország összegyűlt, képviselve van minden osztály, a nép, az ipar, kisebb és nagyobb tekintélyek és méltóságok, s maga az isteni tisztelet minden színezete, mondjuk meg leendő királyunknak, azon nyíltsággal, mely Magyarország népeit hagyományosan jellemzi, hogy tévútra van vezetve, hogy veszély fenyegeti, melytől mi ismét és ismét meg kívánjuk menteni, megmentjük minden áron, csak függetlenségünk, hazánk integritása és alkotmányunk épsége árán n em. (Tetszés.) Én meg vagyok győződve, hogy leen 'ö királyunk többre fogja becsülni dynastiájának sorsát, birodalmának jövőjét, mint bécsi tanácsadóinak a szomorú következmények által megszégyenített veszélyteljes tanácsait! — Kivált ha oly alakban juttatjuk azt személye elébe, hogy lássa, hogy ez nem egyes osztülynak, hanem az egész magyarhaza minden népeinek és egyeseinek véleménye; adjuk tudtára, ha kell személyesen is, hogy ős alkotmányunk s az 184.8-ki törvényeink szelleme lengi át az ország minden népeit, ez mindnyájunk éltető-levegője, ez lengi át a nagyok palotáit, ez a kézművesek műhelyeit, ez a türelmében és fillérjeiben kimerült fpldmives gunyhóit, — s ha ez sem használ, akkor csak az Isten irgalma marad
