Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-8

VIII. ülés. 1861. június 20-án. 111 építhessék Ausztria ephemer nagyságát; de esalődának számitásukban : mert az utolsó experimentális 12 év Ausztria hatalmát, mely kibékített Magyarország nélkül nagy nem lehet, majd piczinységre leolvaszták, söt a külföld irányában is befolyását ugyszólya nullificálták, — mert oly állam, mely véderejét belsejében fenntartandó békére fordítani késztetik, a külföld politicus oscillátioi mérlegében — önnön veszélyeztetése nélkül — határozó nyomatékot nem vethet. Mivel meg nem gondolák, hogy a renitens és egybe nem olvasztható heterogenitásokból egy compact egészet alkotni nem lehet, mivel meg nem gondolák, hogy az ily természetellenies öntvényzés már magában hordja a rövid élet és szétoszlatás csiráját, sőt az oly működésnél könnyen ugy járhatnának, mint az alchymista, ki arany helyett pokolkövet hoza napvilágra, mi könnyen ök is oly természetellenies összeolvasztásból az einiges Oesterreich helyett még pokol bajokat hozandhatnak az egész birodalom úgyis eléggé izgatott területére; s ha azon országiárok 300 év alatt magyar hazánk szellemi és anyagi felvirágzására, ugyszinte alkotmányos életének elnyomása helyett kifejtésére oly mérvben törekedtek, a minőben erejöket ellenkezőre meddőn elpazarlák, hinni akarom, hogy a büszke és hatalmas Albion is irigy lené jelenben Magyarország boldogságát! (Tetszés.) ,,Az idő pénz" mondja egy közmondás, azért én is nag3'méltóságu főrendek a felirat tárgyában már elmondott sok bölcs okoskodásokat— hogy az idővel gazdálkodjunk— ismételni nem akarván, átmegyek a múlt évi october 20-án kiadott cs. manifestum és diplomára, melyre nézve ismétlem az általam tisztelt méltóságos gróf Erdődy Sándor urnak e szentelj ben mondott szavait ,,a mi benne jó, azt Ö Felségének Ferencz József császárnak, a mi benne rósz, azt az osztrák államférfiaknak tulajdonítom." Beszédemre alkalmazva a kérdéses manifestum és ugyanazon keltű cs. diploma, ámbár a sanctio pragmaticárai vonatkozással, a törvényhozási, törvénymagyarázat és törvényváltóztatási jogot is emlegeti — de nyíltan megvallom, hogy engem mint magyart és magyar publicistát tartalma épen ki nem elégít,mivel czélja a magyar alkotmány félretételével, hazánkat egy új öntetü Reichsrath név alatt birodalmi közös alkotmányba beolvasztani, és ezzel ön független törvényhozásunkat s önkormányzásunkat mcgsemmisiteni,már pedig énnmlt. főrendek a cserélésnek barátja nem levén, elveim és hazámhozi hiv ragaszkodásomnál fogva inkább óhajtom ős alkotmányunkat megtartani,mint tán feladás mellett is azt egy újért s nekünk idegenért elcserélni. (Helyes.) S noha osztrák szomszédaink évezredes alkotmányunk óságát és ezért nem tarthatóságát fennen hirdetik, de épen hánytorgatott ósága, életrevalóságát leghitelesebben tanúsítja, (Igaz.) Láttam én nagyméltóságú főrendek egy osztrák alkotmánynak alig egy évtized előtt,,Reichs-Verfassung" név alatti születését, láttam annak évfordulati ünnepét, de láttam nemsokára annak temetését is, mik annak nem életrevalóságát eléggé hirdetik — holott a mi óságosnak gúnyolt ős alkotmányunk bár néhányszor elevenen temettetett el,mégis a feletti kegyeletes virrasztás után, sírjából ujabb glóriával, írj életre feltámadván, most is alkotmányos életünk legdrágább ereklyéjét teszi. Igaz ugyan nagyméltóságú főrendek hogy bennünket az osztrák Reichsrath szerkezeténél annak soraiba akaratunk s törvényeink ellenére beregestráltak, igaz hogy abbani megjelenésünket várnák söt kívánják; de én gondolom nagyméltóságú főrendek, hogy mink abba — hazánk iránti kötelességünk érzetében — se választani se választatni nem fogunk, mert őszintén megvallom, hogy én inkább kívánok itt c meleg felsőházban mint magyar elhervadni, mint a nekünk idegen Reichsrath fényes palotájában, mint, korcs diszlení. (Zajos tetszés.) Hinni lehet azonban, hogy az olyatén s alkotmányunk iránti szent érzetünk ösztönéből támadt, mondjuk hát makacskodásunk esetére a szorongatott osztrák államférfiai a magyar nép törzsválasztói által a Reichsrathot kiegészíteni igyekezendnek, de gyanítom, hogy édes hazánkban is fog még olyan szótár találtatni, melyből a nessuno szavát annak idején magyarra fordítani lehessen. (Ugy van.) Az is igaz nagyméltóságú főrendek, hogy magyar hazánkban több külön fajú és vallású nemzetiségek léteznek; miután azonban mindnyájunkat e haza földje közcísen táplál és takar, miután mindnyájunkat közös alkotmányunk javaiban s jogaiban részesít, legyünk mindnyájan hálás gyermekei a közös anyának, legyünk egyek és egyesültek, hogy idegen érdekek önző czéljaik kivitelére a testvériség százados kötelékeit szét ne szaggathassák, fogadjuk mi is önmagunkénak Ö Felsége jelszavát, hogy „viribus unitis" vállat, vállhoz vetve, törvényeink erejével közös alkotmányunkat biztosithassuk. Átmegyek most nagyméltóságú főrendek egy kevéssé a sanctio pragmaticának szerintemi értelmezésére. Midőn a sanctio pragmatica név alatt ismeretes közjogi törvényeink keletkezének, dynasticus és nemzeti érdekek indokolák azoknak létrejöttüket, Dynasticus érdekek valának az uralkodóház számára Magyarország koronájának, a nemzetiek pedig ugyanennek részére ős alkotmányának biztosítása. — Az 1687., 1715. és 1723-ki törvények erejénél fogva a habsburgi osztrák uralkodóház, első szülöttjére,— miután a jog és kötelesség viszonyosságban állanak — csak feltételesen lön a trónörökösödés átszállítva, t. i. hogy mindenkor az első szülöttet törvényes királyuknak, de csak oly feltétel alatt ismerendik el, ha koro názását megelőzőleg a királyi hitlevelet aláírni és a szokott hitet letenni fogja, mit több másokkal bizonyit az 1715. 2. törv. czikk : „ejusdem Imperatoris et Regis ex propriis Lumbis descendentium masculorum haeredum primogenitum in perpetuum pro legitimo suo Rege et Dominó erga semper toties quoties ejusraodi inauguratio instauranda érit, praemittendam diplomatícorum articulorum acceptationem juramentique ibidem deseripti mox sub inserti depositionem, se habituros et coronaturos se declarant." Ezekből világosan következik, hogy ámbár az örökös tartományok fejedelme mindig egyszers-