Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-8

112 VIII. ülés. 1861. június 20 áa. mind Magyarország királya is, de azért az unió csak personális és nem reális, mert az osztrák császári trónnak elfoglalására mi egyéb sem kívántatik, csak első szülöttje lenni az uralkodóháznak; itten van tehát jog minden kötelesség nélkül, ellenben Magyarországban a trónfoglalásra az első szülöttségi jogon felül, még az ahoz kötött hitlevél kiadási és eskületételi kötelesség teljesítése kívántatik. Ez tehát a lényeges kölönbség a két trónfoglalás közt, hogy ott van jog minden kötelesség nélkül, itt van pedig jog kötelességgel párosítva. Az uralkodóháznak legidösb fiivadéka egyedül elsöszülöttségénél fogva lehet Ausztria legitim császára, de a fennebb idézett törvény szavai szerint teljesített kötelesség nélkül, az első szülött Magyaroszág legitim királya nem lehet. Törvényesített szerződésen alapulván Magyarországban a király és nemzet között a jog és köteles ég, a fennebbi feltételek alatt lett legitim magyar királynak kötelessége az 1723-ik évi 3 ik törv. ez. 1. §. szerint az alkotmányt, mint a pragmatica sanctio föfeltételét sértetlenül feltartani. „Pariterque successores legitimi coronandi Hungáriáé et partium annexarum Reges in iisdem praerogativis et praemissis immunitaibus et legibus status et ordines regni, partiumque eidem annexarum inviolahiliter conservabunt", mi ismét a joggal párosult kötelesség. Nekünk nagyméltóságú főrendek, hogy a jtden törvényellenies, sőt inkább törvénysértett állapotból kivergődhessünk, törvényre és törvények orvoslására van szükségünk. A törvényhez szentesítés, a szentesítéshez törvényesen koronázott király kell, s azért ez elvből kindulva bátor, vagyok egyéni véleményemet mindezekre nézve a nm. főrendeknek következőkben nyilvánítani. Fogalmam szerint Magyarországban a Felségi jogok, — j

ura majestatica — alkotmányát oly forrón szerető, s azért oly nagyon féltő magyartól — nem a király személyére, hanem a szent koronára és csak ezáltal a törvényesen koronázandó királyra ruháztattik át; ezen állításomat a II. rész 3-ik czikk 2. §. erejével támogatom: „verum posteaqujm ad fidem catholicam sünt conversi, et Regem sponte sibi ipsi elegerant, tam contendae legis quam etiam cujuslibet possessorariae collationis atqne omnis judiciariae potestatis facultas in jurisdictionem sacri regni hujus coronae, qua cuncti Reges coronari solent, et subsequentem Principem et regem nostrum legitimé constitutum simul cum imperio et regimine translata est." Ezen törvényben rejlik szerintem dicső őseink állambölcsesége, ezen törvényben rejlik alkotmányunk sérthetlenségének főbiztosítéka, miután a törvényhozási birtok adományozási és bíráskodási hatalmat mint megannyi felségségi jogokat nem a személyre, hanem a sz. koronára, és csak ennek törvényhatározta módoni felvétele után a törvényes királyra átruházták. A törvényhozásban gyakorolja a szt. korona Hzáltal jogát, hogy a törvényeket csak törvényesen koronázott király szentesitheti : ugy a magvaszakadtak, vagy pedig hazaárulás és felségsértés vétke végett törvényesen elitéltettek jószágai a szt. koronára ismét visszatérnek és ettől ismét adományoztatnak. Ezekből és számtalan másokból s a szent koronának állitásomként felségségi jogai még bővebben kiviláglandanak, sőt a legujabbi úgynevezett országbírói értekezletnek 18. §. olvashatni : „a szent korona ügyvédének öröklése ott stb." — azért van tehát ügyvéde, mert vannak jogai is. Mint már előre bocsátani, hogy Magyarországban a legitimitáshoz elkerülhetlenül a koronázás kívántatik, kívántatik pedig azért, mivel a szent koronára átruházvák a felségi jogok; azért mondja az I. rész 9. czimének 4. §. : ,,quod nobiles totius regni nullius praeterquam Principis legitimé coronati subsint potestati", — 1790.—-3. „privilegiorum nihilominus collationem penes solam legitimé coronatam majestatem permansura" 1790. —10. ,,proinde a legitimé coronato haereditario suo Rege adeoqne etiam a sua majestate sacratissima successoribusque ejus Hungáriáé Regibus propriis legibus et consvetudinibus non verő ad normám aliarum provinciarum regendum et gübernandum."— 1790.---12. „leges ferendi abrogandi, interpraetandi potestatem in Regno Hungáriáé partibusque adnexis legitimé coronato Principi, et SS. et OO. regni communem esse, hec extra illa exerceri posse." Hogy pedig a felségségi jogok ászt. koronára és csak a koronázás által a király személyére átruháztatnak, legvilágosabban kiderül az 1741 — 4. t. ez. 5. §.-ból midőn t. i. boldog emlékezetű Mária Terézia, mint törvényesen koronázott magyar királynak egykori férje Ferencz lotharingiai herczeg corregensnek nyilváníttatott: „in conformitate regni legum coadministrabit, suprema tamen et praesertimTitulis 4. et 9. Partis I. oper. dec. tripartiti declarata potestas, privilegiorum item collatio et alia jura majestatica velut de lege Regni solis legitimé coronatis Regibus competentia, penes solam coronatam Regiam majestatem manebunt." Ezekből látni, hogy minő érvénye van Magyarországban a koronázásnak; hogy Magyarországban a koronázás nemcsak külső fényünnepély, hanem a király és nemzet közt egy ujabb és minden koronázásnál újított frigy, hol a nemzet felkent királyának törvényes koronázásával annak a fejedelmi jogokat átadja, ez pedig az eleve kiadott hitlevél és mondott ünnepies eskü által, a nemzetet alkotmánya sértetlen fenntartásáról biztosítja s azért azt csak e hit letétele után kiáltja ki királyának a nemzet. Mivel pedig a felségségi jogok Magyarországban a szent koronára és ezáltal csak a királyra átruházvák, azért is II. Józsefnek mint nem koronázott királynak privilégiumairól az 1790. —32. törv. mondja : „privilegia ejusdem, in quantum haec caeteroquin ad praeseriptum legis elargita fuissent, nonnisi tunc suam legalem obtinebunt vigorem, quando per suam majestatem nunc feliciter regnantem legitimé coronatum Hungáriáé Regem fuerint confirmata." Van nekünk nm. főrendek közös alkotmányunk, van abban az összves nemzetnek egy uj Bulla