Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.
Ülésnapok - 1861-8
110 VIII ülés. 1861. június 20-án. VIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 18G1. június 20-án d. e. 10 órakor. Elnök : Az igazoló-bizottmány kiegéazitésére a mélt. főrendek által történt választásnak eredmé nyét a jegyző úr felfogja olvasni. Ennek folytán b. Orczy Béla jegyző felolvassa az u részbeni jelentést, mely szerint Lonovics József érsek, Eszterházy Pál gr., Nádasdy Lipót gr. komáromi örökös főispán, Festetics Leo gr., Zay Károly gr., Tomcsányi József csongrádi főispán, Nyáry Antal báró, és Tarnóczy Kázmér bársi főispán lőnek azon bizottmány tagjainak megválasztva. Elnök ; Bátor vagyok fölkérni méltóságtokat, hogy egyetértve az igazoló-bizottmánynak már eddig is működött tagjaival s az igen tisztelt elnökséggel a bizottmány elrendezése iránt maguk között tanácskozni méltóztassanak. — Most átmegyünk a napirenden levő tárgyra, a következő szónok maga a t. jegyző úr. Gozsdu Manó, főispán és jegyző : Bocsánatot kérek, jegyzeteim szerint a legközelebbi szónok báró Rudics József bács-bodroghmegyei főispán ő méltósága. Báró Rudics József, bács-bodroghmegyei főispán: Áldom az isteni gondviselést, hogy átszenvedett tizenkét sanyar év után, melyekben csak tűrni és hallgatni tanulánk, s melyeket Clio gyászbetükkel jegyzend tábláira, s mint Seneca mondja „magna absque adversario virtus, tuncapparet, quanta sit,quantum valeat, polleatque cum quid possit patientia ostendit," nekem ismét a szerencsét engedé a nagyméltóságú főrendek diszes koszorújában hajdan ült helyemről, mint Báes-Bodrogh törvényesen egyesült megye főispánja, s mint e tisztelt felsőház egyik veteránja, felszólalnom, felszólalnom pedig már számolt éveimben, holtalán tanácsosabblett volna elhasznált hajómmal a nyugalom révpartján kikötni,mint e válságos időben hazánk hullámzó tengerén kétesen vitorlázni; de egy magasztos czél erőt ada lelkemnek, és kötelességgé átváltoztatá szabad akaratomat; e magasztos czél pedig nagyméltóságú főrendek szeretett hazánk boldogsága s mindnyájunknak sors-,vallás-s nyelvkülönbség nélkül,közös alkotmányunk védpaizsa alatt abbani boldogulása. Dehogy e magasztos czélt elérhessük, hálás gyermeki kötelességünk, szorongatott anyánk mellett nyilt szót emelni, s megtörhetlen alaptörvényeink erejétől támogatva, annak s jogaink sérthetlenségét a vészszel fenyegető megtámadások ellen biztosítani, hogy igy az eg} esült nemzet, egyesülten ülhesse bármi cselszövény és fondorkodás ellen alkotmánya diadalát, és szeplötlenül átadhassa utódainak dicső ősei ama drága hagyományát. (Tetszés.) Fájdalommal tekintek a felettünk átviharzott múltba, s nem is azért hozom fel borzalmas emlékét, mintha a recriminatio tágas terére átmenni, vagy pedig a hegedésnek indult sebet kiujitani akarnám, hanem mivel enyhet hoz szenvedett lelkemnek ama tudat, hogy a lepergett vészteljes tizenkét év alatt anyaországától s többi testvéreitől jogtalanul elszakított s ős nevét is vesztett, idegenektől, idegen nyelv és törvény szerint idegenül kormányzott Bács-Bodrogh törvényesen egyesült megyét nem többé mint idegent, hanem ős jogánál fogva visszakeblezetten, mint egyik gyöngyöt Szt. István királyunk koronájában újra befoglalva tündökölni s ezzel mindnyájunk köz örömére, ama sérelmet orvosolva lenni látom. (Éljen!) Hogy azonban ily szánalmas eseményektől a szeretett hazát s évezredes alkotmányunkat bármi sértésektől megóvhassuk, szükséges, hogy önfenntartásunk ösztönénél fogva is, a legnagyobb hatalommal frigyesülve, annak oltalmával védelmünkre magunkat körülbástyázzuk; hogy lássa Európa s lássa a világ, miként a hatalom, melylyel szövetkezni, és a fegyver, melylyel függetlenségünk kivivására küzdeni akarunk, egyedül a törvény, a tér pedig melyet oltalmazni kötelességünk, édes miénk, t. i. a szeretett haza legyen. Nem ragyog azonban tisztán annak egén reményünk napja; mert alig derüle hajnala, már is setét fellegek boriták pirkodó korányát, — Sértve van alkotmányunk — szegve törvényeink — támadva függetlenségünk, és hol ennyi vész üti a hazát, ott sérelmeink orvoslása végett férfias komolysággal, magyar őszinteséggel, és nemzeti méltósággal tartózkodás nélkül felszólalni polgári kötelesség. Egy századnál több lecsergedezett már a véghetlenség örvényébe, mióta alkotmányos magyarhazánk az absolut és velünk nem egy politicus hitet valló Ausztriával a pragmatica sanctió szentesítése által, vegyes házasságra lépett, melynek államférfiai hagyományos absorbtionalis politicájukat követve, minden időt és alkalmat felhasználtak, hogy anyagi erőnk kizsákmányolásával és alkotmányunk szétforgácsol ásával nemzetünk politicai létét megsemmisítsék, hogy ily módon Magyarország életnólküli alkotmánya romjaira
