Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.
Ülésnapok - 1861-7
VII. ülés 1861. június 19-én. 107 levén és maradván a nemzet ottlevö képviselőinek még egykét napot a hely szinén tölteni és maguk közt a kormány hivatalnok jelenlétében a rajok kivetett adó mennyiségének kifizetéséről értekezni. Hazánknak ilyen alkotmánya volt, melyet alkotmánynak mondottam, — szabadjon itt lapjaink egyik szerkesztőjének szavaival élnem — Szt István idejétől fogva mostanig; s van most is törvényeink értelme szerint, és van azért, mert az alkotmánynak morális ereje van, melyet szuronynyal ugyan egy időre elnyomni, de megsemmisíteni nem lehet. Csakis egy a veszélyes eszköz, mely annak árthat és melyhez a német kormány emberei hozzá is nyúltak, — de hála a magyarok Istenének, hooy nem sikerült nekik, valamint ennek legkitűnőbb próbáját az e két táblánál levő nemzeti sarjadéknak volt és folyamatban levő előadásaiból láttuk, — azon veszélyes eszköz t. i. a fonák nevelés és oktatás, amint azt az előttem szóló tornamegyei főispán ur is igen helyesen fölemiitette. Ezen alkotmány, melyet előbb emliték, különösen az utolsó századokban az osztrák uralom által talán több izben megrabol tátott. De találkoztak mégis emberek, részint fejedelmek, részint nagyférfiak, kik megemlékezvén XlV-ik Gergely pápa ő szentségének decretalisáról : „Non dimittitur peccatum, nisi restituatur ablatum", azt ismét visszaadták s némelykor meg is erősitették. Nem mondom, hogy ez tisztán csak nagylelkűségből történt; mert abból többnyire egyszersmind valami haszon is háramlott az uralkodóházra. Az történt 1606 és 1608-ban, midőn II. Rudolf császár trónjáról lelépni s a kormánytól megválni akart, s a nemzet testvéröcscsét Mátyás főherceget II. Mátyás király neve alatt önként ineoválasztotta királyának. Az történt 1681-ben, midőn I. Lipótnak a nemzet odaajándékozta azelőtt birt szabad választási jogát, és a fiágu maradékra átruházta az örökösödést. Ez történt 1723-ban, azon nevezetes pragmatica sanctió neve alatt közjoggal és kötelezettséggel járó szerződés által, melyre Ö Felsége most uralkodó Ferencz József többször is hivatkozni méltóztatott, s mely által az előbb csak fiágbeli öröködés a fiág magvaszakadása esetére a leányági maradékra ruháztatott át és megerősíttetett az osztrákház successiója; de azért semmiképen sem alacsonyittatott le Sz. István koronája annyira, hogy III. Károly bármely utóda azt önkénytesen — mint valamely váltólevelet — más idegenre átruházhassa, mint a kereskedő a váltólevelet úgynevezett giro által. Ez történt 1741-ben, midőn Mária Terézia legelőször élvezte a pragmatica sanctio gyömölcséf, az atyai trónra lépett s mint magyar király átvette Magyarországot, mely alkalommal a majd csaknem egész Európa által megtámadott Mária Teréziát leginkább Magyarország tartotta fönn, nemcsak a magyar, de valamennyi többi trónon is. Minek következtében halála után II. József császár 9 évig tövénytelenül uralkodván, nem koronáztatta meg magát. Halála után trónörököse, saját testvére II. Lipót lépett a trónra, ki törvényesen megkoronáztatá magát, a nemzetnek kiadta a diplomát, s minden jövendő ily veszély elkerülése végett számos törvényt hozott és hozatott a nemzettel. Ez történt 1827-ben, midőn I. Ferencz császár 1823-ban törvénytelenül állitandó ujonczokat parancsolt s a váltópénzről pengőre átváltoztatott adót ötszörösen fölemelvén, királyi biztosai által katonai erővel hajtatta azt be. Minek következtében EZ országnak alázatos fölirása után 0 Felsége azon atyai lebocsátványt küldötte, hogy nagyon sajnálta a történteket, s azok jövörei ismételtetésének elkerülése végett azon tanácsot adta, hogy alkotmányunkat bővebben és erösebben sánczoljuk körül, „obvalletis eam" mondván. Ez történt végre 1848-ban a jámbor és jólelkű V. Ferdinánd király alatt hozott törvények által. De sajnosán, már ugyanazon évben elraboltatott alkotmányunk, és pedig először Jellacsics bárónak, magyar miniszter ellenjegyzése nélkül történt Horvát-, Tót- és Dalmátország bánjává lett kineveztetése által; Horvát-s Tótország lakosainak, a szerbek s románoknak, nemkülönben a fölvidéki tótajku népek bujtogatása által; és végre V. Ferdinánd törvényesen koronázott, fölkent, megesküdött királynak az ország minden hozzájárulása nélkül történt trónróli lelépése és lemondása és Ferencz József föllépése által, mi minden következett számos sérelem és fájdalomnak első s főfőkútfeje és forrása. Mi történt, mi nem történt, mit szenvedett, mit nem szenvedett az ország s annak minden lakosa azon idő óta ? — az tudva van minden ember előtt, ez már annyiszor elmondatott s leiratott, hogy azzal a m. főrendeknek alkalmatlankodni nem kivánok. Engedjék meg tehát a m. főrendek, hogy ezen epochát átlépjem s előadásom fonalát az 1860-ki esztendőnél fogjam föl ismét. 1860-ban minden országnak bonyolódott állapota, minden pénznek és hitelnek hiánya által Ü Felsége kényszerítve, minden országból nevezetes képességeket hivott össze ezen körülményekről miniszterei által tőlük tanácsot kérve és segedelmet, ha lehet. És igy alakittatott az u. n. „verstärkter Reichsrath." Ebbe meghivattak hazánkfiai is, kik szintén megjelentek ott nem ugyan mint a nemzet képviselői, mert nem választattak, hanem mint egyes egyének, azonban férfiasan védelmezek olt alkotmányunkat, hazánkat, érdekeinket és jogainkat az ellenünk intézett számos megtámadások ellen. De nemcsak alkotmányunkat védték, hanem az 184 7 / 8-ki pozsonyi országgyűlés nyomdokait követve — azt azon népekre is iparkodtak kiterjeszteni, melyek attól századok óta megvoltak fosztva. Valamennyire sikerült is ez nekik, s legalábbadatott azoknak valami árnyékaaz alkotmánynak,kiknek mindaddigsemmijök sem volt. S e részben am a férfiak csak a római költőnek e versecskéjével vigasztalhatják magukat: „Hos egoversiculosfeci,túlit altér honores." Sajnos, hogy hazánkra nézve munkás fáradozásaiknak sikerét nem aratták, mert az ezen birodalmi tanács következtében kibocátott 1860-ki october 20 án kelt pátens folytai;, ámbár az 1848-ki törvények azon részének, melyhez égbekiáltó bün elkövetése nélkül nyúlni nem lehetett, szabad nem volt, helyben-
