Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-7

VII. ülés. 1861. június 19-én. 99 lizátoroknak köszönhetünk, — kik ellen magunkat fegyverrel nem védhettük, miként azt tehették őseink a tatárok ellen, sem pedig a civílisatio aljas fondorlatai ellen magunkat megóvni képesek nem voltunk. Hogy azt, mit a Baeh-civilizátorok hazánkban elkövettek, maga a Mindenható megsokalta, mutatja a következés, mert sükere valaminek csak akkor lehet, ha Isten áldása van rajta. Igaz, hogy a lefolyt 12 év alatt absolut modorban kormányzott miniszterek, a magyarnak mindenét, mi előtte kedves volt, tönkre tették; de tönkre tették egyszersmind Ausztriát is,melynek képzelt nagyságaért elébb minket akartak tönkre tenni. Nemzetünk iránti határtalan gyűlöletükben, vagy határtalan tudatlanságukban a helyett, hogy a közvagyonosadást, tehát adóképességünket nevelték volna, hogy Ausztria pénzviszonyait rendezhessék, kenyeres-pajtásaikkal a bécsi tözsérekkel egyet értve, minden pénzügyi manővereket elkövettek, hogy vagyoni állásunkat tönkre tegyék, gondolván azt, hogy rajtunk mint elszegényedetteken könnyebben fognak önkényileg uralkodhatni, nem ismerve keleti nemzetünk azon sajátságát, hogy mi elszegényitve, tehát elkeseredve, nem a meghunyászkodásra, hanem az absolut zsarnok kormányzás ellen szerencseprobálásra vagyunk inkább hajlandók. - És bár ezen hatalmas miniszterek németek voltak, elfelejtették azon német közmondást : „Wo nichts ist, hat der Kaiser das Recht verloren ;" kárörömmel elmondhatják tehát azok, kiknek öröme telik benne: hogy ha bukunk, legalább együtt bukunk Ausztriával! . . . Egy szóval, ha Ö Felsége halálos ellenségeit bizta volna meg a kormányzással, dynastiája és Ausztria érdekeit jobban alá nem áshatták volna, mint azt a 12 év alatt kormányzó miniszterek aláásták : — hogy azt rósz akaratból vagy tudatlanságból tették, azt ők maguk tudhatják legjobban, és ha magukat ezen vádam ellen védeni akarják, védjék a hogy tudják, de hogy magukról a tudatlanság vagy rósz akarat bélyegét elhárítsák, nem hiszem. Az eddig mondottakból is látható, mennyivel boldogabb lehet az alkotmányos kormányrendszer, nemcsak a népekre, hanem a fejedelemre nézve is, mint az absolut kormányrendszer. Mert ha most 0 Felsége törvényesen megkoronázott királyunk volna, törvényeink értelme szerint perbe fogva elitélhetnök rósz tanácsadó ministereit : kik a legjobb esetben azon börtönökbe juthatnának, melyekben annyi éveken által sok honfitársainkat sanyargatták. De ez a mostani viszonyok közt ki nem vihető, és én különben is, nekik megbocsátok.— Dehogy annyi éveken által, annyi millió embertet fosztogattak, az úgynevezett önkénytes kölcsön által kiraboltak, annyi családokat tönkre téve kétségbeejtettek, az erkölcstelenséget annyira terjesztették, nemzetiségeket egymás elleni gyűlöletre ingereltek, és mindenekfelett, hogy a magyar és vele testvér nemzeteket, melyek annyi századokokon át a kereszténységért verőket ontották, a földszínéről eltörölni akarták: — hogy mind ezt nekik a Mindenható megbocsássa és őket illöleg meg ne büntesse, azt, megvallom, nem hiszem. (Tetszés.) Mélt. Főrendek! ennyit a múltról; nézzük a jelent és lehető jövőt. A jelenlegi elbizakodott szóbatudós bécsi miniszterek azt hiszik, hogy az ország kormányzási "bölcseségből kanállal, még pedig nagygyal ettek; de elismerni teljességgel nem akarják, hogy a vezérszerepre megért, ós 1000 év óta alkotmánynyal élt magyar birodalom nemzetei által képesek csak nagy birodalmi szerepet játszani : pedig ha a vezérszerepet másfelé akarják erőltetni, hasonlít Ausztria egy szép almához, melybe a pondró beleesett, tehát rothadása mentől előbb várható. Fájdalom, példa áll előttünk : — 1000 éves alkotmányunk helyett egy nesze semmi fogd meg jói-féle alkotmánynyal akarnak bennünket kielégíteni és a Reichsrathba becsalni, azzal kecsegtetve bennünket, hogy ott az osztrák sógorokkal egyetértve, nagy szerepet játszva, az ott megjelenő nemzetiségeket terrorizálhatjuk. Köszönöm szépen, de nem élek vele; biztos is vagyok benne, hogy a lovagias magyar nemzet nemzetiségek pusztítására soha senkinek segédkezet nyújtani nem fog, és szerényen megelégszik azzal, hogy inkább csekélyebb, de maga és más vele egy fedél alatt élő testvér-nemzetek számára boldigitó, becsületes szerepet játszók. (Helyes.) Pedig ugylátszik, hogy történetesen maga a sors mutatja, miként kell Ausztria uralkodójának képzeletileg a czimerében levő kétfejű sas rajza szerint kormányozni, melynek testzöme mintegy az egész Ausztriát képviselve, kétfején különkülön egy-egy korona van. Tehát külön megkoronázott fővel, azaz: országkormányzási törvényekkel kell kormányozni a birodalom nyugati provincziáit; és más ős alkotmányos törvényekkel kell kormányoznia a keleti elkülönzött, és a pragmatica sanctio kölcsönösen kötelező szerződések által az uralkodóházhoz csatolt országokat. Méltóságos Főrendek! Annyi kormányrendszer-változást, annyi törvények és rendeletek változását, mennyit mi a lefolyt 12 év alatt láttunk, nem tud a történelem még most is fenn álló birodalmak történetében felmutatni: ily esetek csak megbukott és elenyészett birodalmak végvonaglásaiban találhatók fel. — Ebből mi a combinatio? bizonyosan semmi egyéb, mint Ausztria felbomlása. Pedig most van azon idő, midőn Ausztriának nemzetei boldogságára alapított nagy hatalomnak kellene lenni : mivel nyugati szomszéda a nagy német nemzet egyesülni akar; keleti szomszéda ellenkezőleg bomló félben van. És igy természetesen következik, hogy az örökös tartományok érdeke más nyugat felé, mint Magyarországé; Magyarországé más kelet felé, mint az örökös tartományoké : Velencze Olaszország felé; a német provincziaák Németország felé; Cseh, Morva, Halics és Lodomér országok Szlávia vágy talán Muszr 25*