Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-7

100 VII. ülés 1861. június 19-én. kaország felé — éreznek vonzó erőt. A magyar nemzet kelet felé nem érez vonzó erőt, sőt ellenkezőleg, nemzeteket boldogító alkotmáirya által maga felé kivan vonzó erővel birni, de helyben kivan maradni: — és igy megváltozott szerepünk; eddig a Lajthántúliak minket azzal vádoltak, ha alkotmányunkért küzdöttünk, hogy a dynastiától akarunk elválni, pedig a történelem gyakran mutatja az ellenkezőt. Most seperjenek az illetők saját házuk előtt, és megtalálandják a valót, t. i. azt, hogy most az örökös tartományok akarnak megszökni. És igy azon nevetséges eset állott be, hogy azon kis német provincia, melybe a magyar szent korona nagy birodalmát akarják begermanisálni, maga van Németország felé szököfélben. (Derültség.) Ha pedig előbb-utóbb a német nemzet egyesülni fog, mi történendik akkor? bizonyosan az, hogy császárává a leghatalmasabb német királyt választandja, ki eszélyes, alkotmányos kormányzása és czélszerii gazdálkodása által nemcsak királysága lakosainak rokonszenvét, de az egész német nemzetét birja. Képzeljük ily helyzetben a büszke Habsburg-ház családfő állását. Nemde, mint német birodalmi hatalmasság, kénytelen volna egy Hohenzollern vagy más német uralkodó felsöbbségét elismerni. Ily kinézésekkel szemben, bizony kár Bécsben azon törekedni, hogy a magyar szent korona nagy birodalmát egy kis német provinciába beszoríthassák, mert abból soha sem lesz semmi, valamint nem lehet abból semmi, hogy a budai királyi lakot egy Ober vagy Unter dem Wiener-Waldban levő Kleinhäusler viskójába beszoríthassák. (Derültség.) Okosabb -volna , ha a bécsi tanácsosok az uralkodóház számára jövendőt akarnának biztosítani, az illetőket arra iparkodnának birni, hogy az uralkodóház uralkodó tagja, necsak Magyarország királya, hanem a szó szoros értelmében magyar király legyen. Tegye át Ö Felsége lakását Pest-Budára, és concentrálja birodalma súlypontját Magyarországban : akkoron bírhat családjogánál fogva provinciákat Németországban, de a német császár felsöbbségét elismerni kénytelen nem leend. Minket magyarokat közelebbről érdekel a magyar szent korona keletfelé terjedő joga; — de e tárgyban rövid leszek, és csak azt állitom, hogy Magyarország királya bizhatik alkotmányok szerint kormányozott nemzeti hűséges erélyében , kik megteszik a török birodalom felbomlásakor a hatvágást ugy, miként azt mindig megtették, mikor reá szükség volt; akkoron birodalma határát keletfelé távolra tolhatja, — magától értve azonban , hogy az arra lakó nemzetiségeket alkotmányos kormányzás által tiszteletben tartandja, mert nemzetiségek eltörlésébe, vagy absolut kormány felállításába a magyar nemzet beleegyezni soha sem fog. (Ugy van !) Áttérek a magyar szent korona birodalmában lakó különféle nemzetiségek kérdésére. Óhajtom — és szeretem hinni, hogy még ezen országgyűlésen lesz alkalmam e tárgyban bővebben szólani; most előlegesen nyilvánítom, hogy a magyar szent korona birodalmában lakó nemzetiségek, kel a legszorosabb testvéri szeretetben kivánok élni, még pedig közös , mindnyájunkat boldogító alkotmánynyal, és mennélelőbb óhajtom azon idő megérkeztét, midőn minden nemzetiségek egyetértve, az országgyűlésen megjelennek, hogy őket őseimtől öröklött testvéri szeretettel szivemhez szoríthassam, valamint őseim szívókhoz szorították őseiket. Az előttünk levő feliratra azon alázatos észrevételem van, hogy Deák Ferencz hazánkfia javaslatát jobbnak, bővebbnek és legkivált pedig felvilágositóbbnak találom ugyan, de tudva azt, hogy az idő drága, tehát az előttünk levőt is pártolom. (Helyes.) Gróf Eszterházy István : Mindenekelőtt elismerésemet kell kinyilatkoztatnom azon mérséklet irányában, melyet a képviselőház a jelen feliratban tanúsított. — Az előttem szólók ezen tárgyat annyira s oly bölcsen tárgyalták, hogy nekem alig maradt mit felhozhatni. Ez alkalommal azonban szó nélkül nem hagyhatom azon eljárást, melyet az osztrák kormány e hazában velem együtt sok ezerrel elkövetett; — mi ugyanis minden jog és törvény daczára besoroztatánk; - mely eljárás nemcsak méltatlan, de sokakra nézve, kik jobb nevelés és müveltségöknél fogva ily durva bánásmódhoz nem szoktak, felettébb súlyos is vala, — de annyiban amennyiben az osztrák seregbeni szolgálat büntetésnek nyilváníttatott, azokra nézve is sértő volt, kik, habár néha igen helytelen és igazságtalan czélokra használtatták magukat, mégis mindig tántorithatlan hűséggel ragaszkodtak a dynastiához. Még egyet akarok megemlíteni, „és ez az „apostoli" czim. — Az apostoli czim a világon senkit meg nem illet, mint egyedül csak a törvényesen koronázott magyar királyt, s mégis tapasztaljuk, hogy a tényleges hatalom azzal él, de mi több, és a mi koronánk jogait sérti, az, hogy apostoli koronánk jogainak egy részét a Concordatum által ő Szentségére a Pápára átruházta. — Mely eljárás ellen felszólalni és szótemelni kötelességemnek tartottam. Végre kinyilatkoztatom, hogy az 1848-ki törvényekből egy hajszálnyit sem kivánok elengedni, és a jelen feliratot, mint a lehető kibékülés utolsó próbáját pártolom. (Helyeslés.) Gróf Festetics Leo : Szomorú sors sújtja e szegény hazát, és igen meglehet, hogy még gyászosb időknek megyünk elébe, — én legalább nem bírnám magamat vigasztalóbb reményekben ringatni; mert tisztán állanak előttem az eszmék, melyek egymással ellentétben küzdenek : az egyik az ábrándozás őrültségeivel, a másik -a jogosság méltányos féltékenységével! Az első a nemzetek egybeolvasztásában keresi az osztrák érdeket, és mivel ebben hiszi rejleni Európa irányában biztos állását: azért a centralisatió vesszölovát kergeti!