Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.

Irományszámok - 1939-285

392 285. szám. és 468. §-ának esetét, de az ott megállapított ötévi fegyházhoz képest szigorítást tartalmaz. Felöleli továbbá a Btk. 469. §-ának esetét is, amely eddig is 10 évig terjedhető fegyházzal volt büntethető. A büntetési tétel fölemelése mellett azonban a javaslat 2.§-a, illetve annak harmadik bekezdése jelentékeny enyhítést is- foglal magában. A Btk. 467. §-a értelmében ugyanis öt évig terhedhető fegyházbüntetés vár arra a közhivatalnokra, aki az adott vagy ígért ajándékért vagy jutalomért hivatali kötelességét megszegte. Ezzel szemben a javaslat 2. §-a harmadik bekezdésének 2. pontja az öt évig terjedhető fegyházbüntetést arra az esetre korlátozza, ha a megvesztegetett közhivatalnok kötelességszegése súlyos kárral járt. Ha tehát egyáltalán nem járt kárral vagy az

( okozott kár nem volt súlyos : akkor a cselekmény nem minősül a harmadik bekezdés szerint, hanem csupán a 2. §, első bekezdése alá esik és öt évig terjedhető börtönbüntetést von maga után, holott a Btk. 467. §-ának általánosabb rendelkezése erre az esetre is öt évig terjedhető fegyházat szab. III. A javaslat 3. §-a (mint arra a bizottság már reámutatott) kiemeli a megvesztegetés köréből és tiltott ajándékozásnak minősíti a magánszemélynek azt a cselekményét, amellyel közhivatalnokot hivatali vagy szolgálati működésével kapcsolatban, előny adásával vagy ígérésével a közérdek kárára befolyásolni igyekszik ugyan, anélkül azonban, hogy őt kötelességszegésre igyekeznék reábírni. Ha e szakasz tartalmát egybevetjük a Btk. 470. §-val, akkor nyüvánvaló, hogy a javaslat 3. §-a szigorúbb álláspontot foglal el. Míg ugyanis a Btk. 470. §-a kötelességszegésre nem irányuló megvesztegetést egyáltalán nem bünteti, addig a javaslat ismertetett 3. §-a ezt a cselekményt is bűncselekménynek nyilvánítja, feltéve, hogy az a közhivatalnokot a közérdek kárára befolyásolhatta. A szigorítás azonban a valóságban nem számottevő, mert a bírói gyakorlat a 35. sz. büntető jogegységi döntvény értelmében a kötelességszegésre nem irányuló aktív megvesztegetést, mint a Btk. 465. §.-ában meg, határozott bűncselekményben való részességet eddig is büntette, ha a közhivatalnok az ajándékot vagy jutalmat elfogadta, illetőleg az arra irányuló ígéretet nem utasította vissza. A javaslat 3. §-ához készült miniszteri indokolás szerint a tiltott ajándékozás bűncselekménye csak akkor valósulhat meg, ha a közhivatalnok a másik féllel szemben, ez utóbbinak lényeges érdekeire, tetszése szerint kedvező vagy kedvezőtlen magatartást tanúsíthat. Ezt a megállapítást a bizottság nem teheti magáévá, mert nemcsák az a közhivatalnok befolyásolható a közérdek kárára, aki tetszése szerint, helyesebben szabad belátása szerint dönt, tehát diszkrecionárius hatáskörben jár el, hanem az a közhivatalnok is, akinek eljárását a jogszabályok közelebbről határozzák meg. A 3. §. utolsó bekezdése értelmében nem büntethető az, aki az előnyt a közhivatalnok követelésére adta vagy ígérte, ha vonakodása esetére jogtalan hátránytól tarthatott. Ez a rendkívüli méltányos és a magánfél helyzetével számoló rendelkezés azonban szövegéből, elhelyezéséből és a miniszteri indokolásból kitűnően csak arra az esetre vonatkozik, ha az ajándékozás nem irányult kötelességszegésre, Másszóval : a tiltott ajándékozásról szóló 3. §-ban foglalt, büntethetőséget kizáró körülmény az 1. §-ban szabályozott vesztegetésre nem alkalmazható. A javaslat 4. §-a az ajándéknak a közhivatalnok részéről nem kötelességszegés fejében történt tiltott követelését és elfogadását szabályozza. A szabályozás lényege egybeesik a Btk, 465, §-a első bekezdésének első tételével, a büntetési tétej azonban a javaslat 4. §-ának első bekezdése értelmében két évig terjedhető fogház, holott a Btk. 465. §-ának vonatkozó rendelkezése a büntetést egy évig terjedhető fogházban állapította meg,