Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.

Irományszámok - 1939-285

285. szám. 393 A 4>* §. második bekezdése minősített esetet tartalmaz, amennyiben az ajándék tiltott követelését és elfogadását fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott közhivatalnok részéről — a bírót és a vádhatóság tagját minden esetben ideértve — öt évig terjedhető fogházzal bünteti. A bíróság és vádhatóság tagjaival szemben ez a rendelkezés enyhítést jelent a.Btk. 468. §-ához képest, amely reájuk hasonló cselekményért öt évig terjedhető fegyházbüntetést szabott. Az enyhítés elvi helyessége kétséges. IV. A javaslat 5. §-a új bűncselekményt kosntruál éspedig a befolyással való üzérkedést. Ez a cselekmény az első bekezdés értelmében vétség, a harmadik bekezdésben felsorolt minősített esetekben azonban öt évig terjedhető börtönnel büntetendő bűntett. A minősített esetek megállapítása elvben helyes, a szövegezés azonban aggályt kelt. A szóbanforgó harmadik bekezdés ugyanis nem öleli fel azt az esetet, amelyben a befolyásával üzérkedő azt állítja, hogy a közhivatalnokot már megvesztegette stb. és nem szól arról az esetről, ha a befolyásával üzérkedő valóban közhivatalnok, illetve az országgyűlés stb. tagja és erre a minőségére hivatkozva követi el a cselekményt. Remélhető, hogy a bírói gyakorlat a bekezdés szövegét a helyesen felismert közérdeknek megfelelően fogja értelmezni. Az 5. §-nak az ügyvédi hivatásra utaló utolsó bekezdése aggályos. Ez a bekezdés ugyanis annak a téves feltevésnek a felkeltésére lehet alkalmas, mintha az 5. §. alkalmazása körében az ügyvédi gyakorlat bizonyos különleges jogokat biztosítana. Holott, ha a cselekmény egyébiránt megvalósítja az 5. §-ban foglalt tényállást, annak elkövetője nem védekezhetik azzal, hogy ügyvédi hivatása körében járt el. Viszont az ügyvédi hivatásnak a büntető jogszabályok megszegése nélkül való jog- és kötelességszerű teljesítése sohasem tekinthető befolyással való üzérkedésnek. A szakasz utolsó bekezdése tehát legalábbis felesleges. A bizottság megnyugvással vette tudomásul az igazságügyminiszternek a javaslat 5. §-a kapcsán tett azt a nyilatkozatát, amely szerint ez a §. — mikép az utolsó bekezdés értelmében az ügyvédi hivatás gyakorlására vonatkozó törvényes rendelkezéseket nem érinti, éppúgy nem érinti a kir. közjegyzőknek hivatásuk gyakorlására vonatkozó jogait sem. V. A 6. §. helyesen rendelkezik annak a vagyoni előnynek az elkobzásáról, amely vesztegetés vagy tiltott ajándékozás esetében eszközül szolgált. E szakasz harmadik bekezdése némileg eltér a magánjogi bírói gyakorlattól. Az említett bekezdés értelmében ugyanis az, aki a befolyással üzérkedőnek vagyoni előnyt szolgáltatott, azt az utóbbitól minden körüknények között visszakövetelheti, holott a turpis causa juttatások körül kifejlődött bírói gyakorlat ilyen esetben nem állapított meg elvi hatállyal visszafizetési kötelezettséget, hanem az eset körülményeit és a méltányosságot tartotta szem előtt. VI. A képviselőház által elfogadott szöveg 7. (az eredeti kormányjavaslat 8.) §-a az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1938 : XIX. t.-c. 174. §-a első bekezdésének gyakorlati hiányát orvosolja. Az említett törvényhely értelmében csak az esett büntetés alá, aki a választót a szavazástól való tartózkodásra igyekezett törvényellenesen reábírni. A javaslat 7. §-a azonban vétség miatt büntetni rendeli azt is, aki a választót jogtalanul befolyásolni törekszik abban az irányban, hogy valamely jelöltre (lajstromra) szavazzon vagy ne szavazzon. A képviselőház által elfogadott szöveg 8. (az eredeti kormányjavaslat 7.) §-a a felsőházi, egyházi és érdekképviseleti választásokra kiterjeszti az 1938 : XIX. t.-c-nek a választójog büntetőjogi védelméről rendelkező XIII. fejezetét, természetesen a javaslat előbbi (7.) §-ában foglalt módosítással. A felsőházi tagok választásával kapcsolatban esz a kiterjesztés szükségszerű és helyes. Ami a bevett egyházak választásait illeti, felmerülhetne az az asr gály, hogy a bűnvádi eljárás megindíFelsőházi iromány. 1939—1944. V- kötet. . 50