Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.
Irományszámok - 1939-268
276 . 268. szám. iparos vagy kereskedő nem használhat cégén, nyomtatványain vagy hirdetésein oly jelzőket, jelvényeket vagy adatokat, melyek a tényleges üzleti viszonynak vagy a valóságnak meg nem felelnek — a tisztességtelen versenyről szóló 1923 : V. t.-c. 46. §-a hatályon kívül helyezte. E helyett tehát csupán az idézett törvény 7., illetőleg 2. §-ában foglalt rendelkezések jöhetnek figyelembe, melyek szerint üzleti vállalata körében senki sem használhat oly nevet, céget, ismertető]elet vagy címert, amely őt meg nem illeti, — továbbá áru forgalombahozatalánál a kelendőség fokozására nem alkalmazhat oly megjelölést, amely a valóságnak meg nem felel. Ezek a rendelkezések sem visznek közelebb a megoldáshoz. Mindezekből kitűnik, hogy a kívánt cél elérése végett jogszabályalkotásra van szükség. A védelemnek személyi vonatkozásban — a fentebb előadottak szerint — a nemzet nagyjaira, úgyszintén a szentekre és az egyházak nagyjaira kell kiterjednie, mégpedig mind a neveik használatát, mind a reájuk utaló egyéb megjelöléseket illetően, ideértve a képes ábrázolatokat is. Ezen a körön túlmenve a védelmet általánosítani, így — főként tekintettel az emberiség nagyjaira — más nemzetekhez tartozó személyiségekre is kiterjeszteni nem lenne helyénvaló, mert ily terjedelmű szabályozás csak nemzetközi egyezmények alapján felelhetne meg céljának. Tárgyi tekintetben a védelem szükséges terjedelmét az ipari és kereskedelmi tevékenység valamennyi idevágó mozzanatának fentebbi felsorolása világította meg. A védelem mértékét illetően szükségtelen, sőt célszerűtlen lenne abszolút törvényi tilalmat kimondani, mert a védelmezni kívánt nevek használata az eszmei jelentőségükhöz nem méltatlan irányú és színvonalú ipari vagy kereskedelmi vállalkozás elnevezésében vagy cikkeinek megjelölésében nem okvetlenül sérti az illető névhez fűződő kegyeletet. Az abszolút tilalom helyett a használat korlátozása mutatkozik alkalmas megoldásként. A szabályozás módja tekintetében kétségtelen, hogy magában a jogszabályban sem a védett neveket felsorolni vagy azokra nézve fogalomhatározást alkotni, sem az ipari és kereskedelmi tevékenység megkívánt irányára és színvonalára, valamint a forgalombahozott cikkek nemére minősítő ismérveket megállapítani nem lehet. Már e miatt is, de főként a kérdés esetszerű elbírálását igénylő természeténél fogva a használat engedélyhez kötését kell a szabályozás alapjává tenni, hogy ekként, lehetővé váljék a felmerült esetben használni kívánt név említett jellegének megállapítása és ehhez viszonyítva az összes körülmények mérlegelésével annak az eldöntése, hogy a használat a törvényi védelmet sértené-e vagy pedig nem esik kifogás alá. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. Az általános indokolásban kifejtetteknek megfelelően az 1. §. első bekezdése a nemzet nagyjainak, úgyszintén a szenteknek és az egyházak nagyjainak nevét — ideértve a reájuk utaló egyéb megjelöléseket és képes ábrázolatokat is — akként részesíti védelemben, hogy az ilyen megjelöléseknek az ipari és kereskedelmi tevékenység különböző terein való használatát az ügyköre szerint illetékes miniszternek a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve adott engedélyéhez köti. Ennél az engedélyezési rendszernél fogva biztosítva van, hogy minden felmerülő esetben egyfelől az erre illetékes vallás- és közoktatásügyi miniszter megállapíthatja, vájjon a kérdéses név valóban olyan-e, amelyre a törvényi védelem
