Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.
Irományszámok - 1939-268
268. szám. 275 gáló jelzőt tartalmaz, a cégbíróság — mielőtt a bejegyzés felől határozna"— nyilatkozás végett megkeresi a vallás- és közoktatásügyi minisztert. Ezt követően több törvényhatóság felterjesztést tett oly jogszabály alkotása iránt, amely a nemzet és az egyházak nagyjainak neveit védelemben részesítené az ellen, hogy ily neveket bármilyen vállalat cégének vagy általában üzletének elnevezésére felhasználhasson. A felvetett kérdés vizsgálatának eredményeként kétségtelenül megállapítható, hogy a nemzeti és a vallási érzést sértő ily jelenségeknek az ipari és kereskedelmi tevékenység köréből való kiküszöbölésére irányuló törekvés helyes, s hogy ennek — amennyiben a fennálló jogszabályok elegendő védelmet nem nyújtanak — a fentebb kifejtett kormányzati szempontoknál fogva célravezető jogszabályalkotással is meg kell felelni. Ha azonban az ipari és kereskedelmi tevékenységet egész terjedelmében szemügyre vesszük, annak a cégek elnevezésén felül több más mozzanata is van, ahol az említett nevek jelzőként alkalmazásra találnak, úgyhogy a kérdés a cégszövegek mellett a cégtáblákra, üzleti jelzőkre, védjegyekre, szabadalmak címére, árubélyegekre, árumintákra és árujelzésekre, valamint az iparjogosítványok szövegére is kiterjed. Ami már most a fennálló jogszabályokat illeti, azok a felsorolt tárgykörök egyikére vonatkozóan sem tartalmaznak oly rendelkezéseket, amelyek a nevek védelmére — akár csak »per analogiam« értelmezés útján is — alapot szolgáltatnának. így a cégjog terén a kereskedelmi törvény 11. §-ában foglalt, az ú. n. cégvalódiság elveként ismert rendelkezés — amely pedig alapgondolatához képest legközelebb állana a nevek védelméhez — am. kir. Kúria 317. számú elvi határozata szerint csak az olyan toldatok használatát zárja ki, amelyek a tényleges viszonyokkal vagy a valósággal ellenkeznek, ezen az alapon pedig nem lehet oly egyöntetű bírói gyakorlat kialakulására számítani, amely a kívánt megszorításra vezetne. A tisztességtelen versenyről szóló 1923 : V. t.-c. rendelkezései más irányú visszaélésekkel szemben és főként a versenytársak érdekének szempontjából védik az ipari és kereskedelmi tevékenység tisztességét. A szabadalmi jog terén az 1895 : XXXVII. t.-c. 30. §-ának b) pontja a szabadalom bejelentését illetően kimondja ugyan, hogy a szabadalom címét általánosságban kell megjelölni, minden leírás vagy külön elnevezés mellőzésével, mégsem lehet a szabályozás kérdését ezen a téren tárgytalannak tekinteni, mert az idézett törvényi rendelkezés csupán elvi általánosságú tételt tartalmaz, amelynek csak a törvény végrehajtása során kialakult gyakorlat adott olyan értelmezést, hogy a szabadalom címében a szorosan vett tárgyi megjelölésen felül legfeljebb a megkülönböztetéshez szükséges jelző foglalhat helyet. A védjegyoltalom szabályozása körében az 1890 : II. t.-c. 3. §-a, valamint az 1932: XVII. t.-c. ezt kiegészítő 12. §-a egyfelől csupán a király és a királyi családtagok képmásait, az állami és közhatósági címereket, illetőleg zászlókat és jelvényeket oltalmazza a használattól, másfelől az i. t. 3. §-ának 4. pontjában foglalt az az általános rendelkezés, amely az erkölcstelen és közbotrányt okozó vagy a közrend elleni ábrázolatokat, továbbá a tényleges üzleti viszonyoknak vagy a valóságnak meg nem felelő és a fogyasztóközönség tévedésbe ejtésére alkalmas feliratokat vagy adatokat kizárja, époly kevéssé nyújt alapot a névhasználatok kirekesztésére, mint a cégjog terén a Kt. 11. §-a. Végül az iparjog terén sincs a tárgyalt kérdéshez közelebb eső szabály. Az 1884: XVII. t.-c. 58. §-át — amely különben is csak annyit mondott, hogy az 35*
