Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.
Irományszámok - 1939-264
264. szám. 263 vigyanis nem elégséges a szavazatok általános többsége, hanem még az a további követelmény is fennáll, hogy az »igen« szavazatok száma meghaladja az ülés megnyitásakor jelenlévő tagok számának kétharmadát. Ezzel a rendelkezéssel a javaslat egyrészt kifejezésre kívánta juttatni, hogy a koi mányzóhelyettesnek az ajánlásban megnyilvánult legfelsőbb kormányzói bizalom mellett, feltétlenül bírnia kell még az országgyűlés tagjai jelentős hányadának bizalmát is, másrészt biztosítani kívánja a javaslat az alkotmányos felfogással megegyező kiegyenlítését annate a túlsúlynak, amelyet a kormányzóhelyettes személyének kijelölésében a kormányzónak juttat. A minősített többséget nem volna helyes a szavazásban résztvevők számához mérni. Ilyenképpen lehetséges volna ugyanis, hogy az országgyűlési tagoknak kis tpredéke, akár néhány tag is, kormányzolielyettest válasz, thasson. Ha a kormányzó két személyt ajánl és a szavazás alkalmával egyik tag sem kapja meg a szavazatoknak a fentiekben ismertetett minősített többségét, új szavazást kell tartani arra a személyre, akire a szavazatok általános többsége esett. Ha az első szavazás alkalmával mindketten egyenlő számú szavazatot kaptak, a sorshúzás jelöli ki a kettő közül azt, àkire a második szavazást meg kell tartani. Ha az, akit a sorshúzás kijelölt, az »igen« szavazatok minősített többségét a második szavazás alkalmával sem kapja meg, a választást meghiúsultnak kell tekinteni. Ilyen esetben ugyanis nyilvánvalóvá lett, hogy egyik jelölt sem tudta megszerezni az országgyűlésnek olyan mértékű bizalmát, amilyen a kormányzóhelyettesi nagyjelentőségű közjogi álláshoz "^szükséges. Ha a kormányzó három személyt ajánlott, a szavazást mind a három személyre kell elrendelni. Ha az első szavazás során egyik sem kapta meg a megkívánt minősített szavazattöbbséget, arra a kettőre, aki a legtöbb szavazatot kapta, iij szavazást kell elrendelni. Lehetséges az is, hogy mind a hárman egyenlő számú szavazatot kaptak. Ilyen esetben sorshúzással kell kijelölni azt a kettőt, akire a három közül a második szavazás során szavazni lehet. Előfordulhat az is, hogy az egyik kapta a legtöbb szavazatot, a másik kettő pedig egyenlő számú szavazatot kapott. Minthogy a második szavazást két személyre kell megtartani, az egyenlő számú szavazatot nyert két személy közül sorshúzás útján ki kell jelölni azt, akire a legtöbb szavazatot nyert személy mellett szavazni lehet. Előfordulhat végül az az eset is, hogy a két legtöbb szavazatot nyert személy egyenlő számú szavazatot kapott. Erre az esetre külön rendelkezés nem szükséges: a második szavazást természetesen erre a két személyre kell elrendelni. — A második szavazás egyébként ugyanúgy megy végbe, mint két jelölt esetében az első szavazás. Ha a második szavazás során sem nyerte el egyik ajánlott személy sem a megkívánt minősített szavazattöbbséget, harmadik szavazást"' kell elrendelni, éppúgy, mint két személy ajánlása esetében az első sikertelen szavazás után. Ha a harmadik szavazásra csak egyetlen személy bocsáttatott és ő megkapja a minősített szavazattöbbséget, őt megválasztott kormányzóhelyettesnek kell kijelenteni, ellenkező esetben a választás meghiúsultnak tekintendő. A 4. §-hoz. Ha a kormányzó ajánlási jogával nem élt, az országgyűlés jelöli ki azt a személyt, illetőleg azokat a személyeket, akikre a szavazást meg kell óartani. A jelölés — a szavazással ellentétben — nyílt és jelölési ív sajátkezű aláírása által megy végbe. Itt ugyanis, amikor kormányzói ajánlás nincs, nem merülhet fel az az aggály, hogy a nyilvánosság az országgyűlés tagjait meggyőződésük szabad nyilvánításában befolyásolhatná. Másrészt a nyilvánosság ellenőrzésének és bírálatának a felelősségérzetet növelő hatása alkalmas annak a biztosítására, hogy valóban csak olyanok kerülhetnek a jelöltek közé, akik mögött a közvélemény
