Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.

Irományszámok - 1939-264

264 264. szám. tekintélyes részének bizalma is áll. Ez a szabály épúgy, mint az, amely szerint jelöltnek csak azt lehet tekinteni, akit legalább százötven országgyűlési tag érvényesen jelöl, biztosítani kívánja még azt is, hogy a jelöltek száma ne legyen túlságosan nagy és így a szavazatok a lehetőség szerint ne forgácsolódjanak el. Ha a jelölési eljárás befejezése után megállapíttatik, hogy csak egyetlen jelölt van és az érvényes jelölő aláírások száma egyszersmind meghaladja az együttes ülés megnyitásakor jelenlévő országgyűlési tagok számának kétharmadát, az elnök szavazás elrendelése nélkül megválasztott kormányzóhelyettesnek jelenti ki az egyetlen jelöltet. Ha a jelölő aláírások száma egyetlen személy tekintetében sem éri el a százötvenet, a kormányzóhelyettesválasztást meghiúsultnak kell tekinteni. Ez a szabály — az eljárás nyíltságát nem tekintve is — lényegesen különbözik az 1937 : XIX. t.-c. 5. §-ának jelölési szabályától. Ott nemcsak hogy kevesebb szavazat szükséges a jelöléshez, de a jelölést — szükség esetében — mindaddig folytatni is kell, amíg legalább egy jelölt Ötven szavazatot nem kap. Az eltérés oka az, hogy kormányzót mindenképpen kell választani, mert nem volna az ország érdekében, hogy a kormányzói szék tartósan üresen maradjon, kormányzóhelyettes választása tekintetében azonban helyezkedhetik az országgyűlés arra az álláspontra, hogy kormányzóhelyettes választását nem tartja időszerűnek. Ha több jelölt van, vagy az egyetlen jelöltre eső jelölő aláírások száma nem éri el a megkívánt minősített többséget, szavazást kell elrendelni. A szavazás ugyanúgy megy végbe, mint a'kormányzói ajánlás esetében. Az eltérés mindössze az, hogy országgyűlési jelölés esetében esetleg négy jelölt is lehet, tekintettel arra, hogy egy-egy jelöléshez százötven aláírás szükséges, az országgyűlés tagjainak száma pedig a hatszázat meghaladja. Négy jelölt esetében is azonban csak legfeljebb három szavazásra van szükség, mert az első szavazás után az esetleg szükségessé vált második szavazásban a 3. §. rendelkezéseinek alkalmazásához képest már csak a két legtöbb szavazatot kapott jelöltre lehet szavazni, azaz a további eljárás már épenúgy fog lefolyni, mint három személy kormányzói ajánlása esetében. Az 5. §-hoz. Ez a §. módot kíván, adni arra, hogy az országgyűlés közfelkiáltással is választhasson kormányzóhelyettest. Alkotmányunk történetében több ízben választották meg az ország nádorát is közfelkiáltással, így az 1790. évben Sándor Lipót, az 1796. évben József és az 1847. évben István főherceget. A nádorválasztást becikkelyező 1790 : V. t.-c. örökíti meg a nádorválasztás lefolyását. A karok és rendek mellőzték a kijelölő királyi ajánlólevél felbontását és a főherceget »unanimiter faustosquë inter applausus in Palatinum Regni Hungáriáé elegerunt et ad supremum Regni post Regiam Majestatem dignitatis Honorem communi, concordique consensu sublimarunt.« Csaknem szórul-szóra így írja le a választást a József nádor megválasztását becikkelyező 1796:

1. t.-c, azzal az eltéréssel, hogy külön is megemlíti a közfelkiáltást (acclamationes). Ugyanpsak szavazás nélküli választás emlékét örökíti meg az István főherceg nádorrá választását becikkelyező 1848 : II. törvénycikknek a korábbi két hasonló tárgyú törvénycikktől némileg eltérő, de már magyar nyelvű szövege is. A jelen §. javasolt rendelkezéseinek alkotmányjogi előzményei tehát nem hiányoznak. Természetesen az országgyűlés döntésének közfelkiáltással való kinyilvánítására csak akkor kerülhet sor, ha az országgyűlés tagjainak túlnyomó többségében megvan az egyetértés a megválasztandó személy tekintetében és az országgyűlés akaratának egyértelműsége még abban is kétségtelenül megnyilatkozik, hogy nincs olyan országgyűlési tag, aki szavazást, illetőleg jelölést kívánna, vagy csak annyi ilyen tag van, hogy számuk az országgyűlés jelenlévő tagjainak számához