Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.
Irományszámok - 1939-264
200 2í>4. szám. nek megfelelően, de mégis úgy, hogy a szabályok összhangzóan illeszkedjenek azokba az egyéb közjogi szabályokba, amelyek a kormányzói intézményt az utolsó két évtizedben alkotmányunkban kiépítették. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. A kormányzóhelyettest az országgyűlés választja. Ez természetes következménye annak, hogy magát a kormányzót is az országgyűlés választja. Megegyezik régi alkotmányos felfogásunkkal is, mert a király állandó helyettesét, a nádort is az országgyűlés választotta. Kormányzóhelyettest az országgyűlés a kormányzó kívánságára választ. FeJmerülhet a kérdés, nem volna-e helyesebb, hogy az országgyűlés a kormányzó kívánsága nélkül is gondoskodhassék helyettesről? Ha ugyanis a kormányzó helyettesítéséről való gondoskodás az államkormányzat folytonosságának biztosítása érdekében célszerű, indokoltnak látszik, hogy a helyettes választásának lehetősége ne függjön a kormányzó kívánságától. Ez kétségtelenül igaz, azonban más oldalról fontolóra kell venni azt is, hogy a helyettes megválasztása a kormányzót közvetlenül érinti, neki kell tehát fenntartani annak a megfontolását, hogy a belső és a külső politikai viszonyokat, a választás szempontjából számításba vehető személyeket és az összes egyéb körülményeket is figyelembe vé^e, alkalmas-e az idő a -helyettes megválasztására. Egyébként is a minisztérium, amely mind a kormányzó, mind az országgyűlés bizalmából intézi a kormányzati politika ügyeit, mindenkor biztosítani tudja, hogy az állam életének ebben a nagyjelentőségű kérdésében a kormányzó és az országgyűlés között eltérés ne támadjon. A kormányzóhelyettes személyének kiválasztásában a kormányzónak döntő befolyást kell biztosítani. A kormányzóhelyettesi intézmény, a kormányzóhelyettes működése csak úgy illeszthető bele eredményesen az államéletbe, ha a kormányzóhelyettes a legteljesebb összhangban működik a kormányzóval. Ellenkező esetben a helyettesi intézmény s a helyettes működése az államfői vezetés egységességét bontaná meg, versengésre, összeütközésekre vezetne. Az összhangot a kormányzó és a helyettese között azonban legfeljebb személyi biztosítékokra lehet alapítani, tárgyi jellegű biztosítékokat aligha lehet felállítani. A legértékesebb személyi természetű biztosíték kétségtelenül a kölcsönös bizalom, ennek az előfeltétele pedig az, hogy a kormányzó helyettese személyének kiválasztásában hathatósan érvényesíthesse kívánságát. Ez a megfontolás az indoka annak, hogy a törvényjavaslat 1. §-a a kormányzónak a helyettes személyét illetően ajánlási jogot biztosít. A kormányzó egy, két vagy három jelöltet ajánlhat. Ebben a vonatkozásban a javaslatban két eltérés van az 1937 : XIX. törvénycikkel szabályozott utódajánlástól. A javaslat nem szabja meg, hogy a kormányzó három jelöltet ajánljon : szabadságában áll, akár csak egy jelöltet is ajánlani. A másik eltérés az, hogy amíg a kormányzó választ ás esetében az országgyűlést a kormányzó utódajánlása nem köti, mást is megválaszthat, mint akit a kormányzó utódként ajánlott, addig kormányzóhelyettest, ha a kormányzó az ajánlási jogával élt, az országgyűlés csakis azok közül választhat, akiket a kormányzó ajánlott, ha pedig csak egy jelöltet ajánlott, csakis ezt választhatja meg. Mind a két eltérés az országgyűlés szabad elhatározásának bizonyos mértékű korlátozását jelenti. Ezt azonban indokolja a fentebb már nyomatékosan kiemelt az a szempont, hogy a helyettes személyének kiválasztásában döntő jelentősége van a személyes bizalomnak, tehát a kormányzó kívánságának döntő súllyal kell érvényesülnie. Nem kell attól tartani, hogy ez a korlátozás az országgyűlést akaratelhatározásának szabadságában túlságosan megköti.
