Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.
Irományszámok - 1939-264
264. szám. 259 b) a nádori méltóság a kormányzó helyettesítésére vonatkozó jogkörben felújíttatnék, c) külön kormányzóhelyettesi tisztség szerveztetnék. Az első helyen, vagyis az a) pontban megjelölt megoldás mellett azt lehetne felhozni, hogy a kormányzó akadályoztatása esetében is az a testület legyen a kormányzó, helyettese, amely a kormányzói szék megüresedése esetében a kormányzói hatalom gyakorlását átveszi. E mellett erre példa is van a Hunyadi János kormányzósága idején fennállott országtanácsban. Ezt a megoldást mégsem lehetne helyesnek elfogadni. Az 1937 : XIX. t.-c. 3. §-ában szervezett, hét tagból álló tanács alkalmas lehet arra, hogy a kormányzói szék megüresedése esetében reá háruló legfőbb feladatot teljesítse, vagyis a kormányzóválasztó országgyűlés összehívásáról gondoskodjék és a kormányzó megválasztásáig, ebben a rövidre szánt időben az elkerülhetetlenül szükséges tennivalókat ellássa, de alig alkalmas arra, hogy esetleg hosszabb időn át kormányozzon. Mind a tudományban, mind a gyakorlatban kialakultnak lehet tekinteni azt az álláspontot, hogy a legfelsőbb fokon való kormányzásra, vagyis az államfői tennivalók ellátására testületi szervezet nem alkalmas. Bármely oldalról tekintjük ugyanis az államfői hatalmat, akár a kormányzat irányításának, akár a végrehajtó hatalom legfőbb vezetésének, a legfelsőbb ügyintézésnek, a fegyveres erő feletti legmagasabb parancsnokiásnak, a belső és külső politikai irány meghatározásának az oldaláról, mindenütt a gyors elhatározás és az erélyes cselekvés követelménye tűnik elő, már pedig nem lehet kétséges, hogy hét tagból álló testületben, bármily magas fokú is a testület tagjainak erkölcsi és szellemi értéke, elhatározások nehézkesebben érlelődhetnek ki, mint egy emberben ; erőteljes cselekvési készség pedig hét tagú testületben nincs, mert heten együttesen nem cselekedhetnek, a cselekvést szükségképen más szerveknek kell átengedniük. Ezenfelül, bár kétségtelen, hogy a tanács tagjainak mindegyike a legmagasabb egyházi és állami funkcionáriusok közé tartozik, rendes hivatásuk körében — a miniszterelnököt kivéve— a végrehajtó hatalom legfőbb gyakorlásának minden mozzanatát átfogó országlási tevékenységtől mégis távolabb állanak, nem mindig vannak abban a helyzetben, hogy a kormányzat szempontjából jelentős tényeket közvetlen megfigyeléseik alapján ismerjék és személyes benyomásaik alapján kezdeményezőén lépjenek fel. Külföldi példák, de hazai történetünk példái is azt mutatják, hogy efféle államtanácsoknak a szuverén funkciókban tartósan való részesítése kellő eredménnyel nem jár. Az 1937 : XIX. t.-c. 3. §-ában szervezett országtanácsnak a kormányzó állandó helyettesítésével való megbízása tehát nem mutatkozik helyes megoldásnak. Első tekintetre tetszetősnek látszik a második helyen, vagyis a b) pontban említett megoldás. A nádori méltóság évszázadokra lenyúló gyökereivel meghonosodott és történetünk viharaiban is helytállott nemzeti intézményünk. A szunnyadásából való életrekeltése bizonyára kedvező fogadtatásra találna a nemzeti közvéleményben. Ámde a nádori méltóságnak a teljességében való életrekeltése ma is ugyanazokba a nehézségekbe ütköznék, amelyek miatt a nádorválasztás annak idején az 1867 : VII. t.-c. 2. §-ával elhalasztatott, jelesül előbb meg kellene teremteni azokat a lehetőségeket, amelyek a nádori méltóság hatáskörét a felelős miniszterális kormányzat elveivel összeegyeztetnék. Előrelátható, hogy ezt az összeegyeztetést messzebbre elágazó alkotmányjogi módosítások nélkül nem lehetne keresztülvinni, már pedig erre a mai forrongó idők alig alkalmasak. Mindezeknek megfontolása után a leghelyesebbnek az látszik, hogy a kormányzó helyettesítéséről fennálló közjogi intézményeinktől különállóan, sui generis módon kormányzóhelyettesi tisztséggel gondoskodjunk, a fennálló helyzot33*
