Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.
Irományszámok - 1939-264
266: 264. szám. Ámbár a király helyettesítésének törvényes módja a nádor útján való helyettesítés volt, nem egyszer találkozunk a helyettesítés más módjával is. így például I. Ferdinánd az 1527. évi február hó 3. napján Kuttenbergben kelt rendelkezésével csehországi tartózkodásának idejére Mária özvegy királynét rendelte helytartójának ; ugyanő Budán, az 1530. évi december hó 26. napján kelt rendeletével Gritti Lajost nevezte ki az ország kormányzójává (in gubernátoréin nostrum et regni nostri Hungáriáé eligendum duximus) ; majd a Bécsben, az 1532. évi október hó 4. napján kelt rendeletével gróf Thurzó Elek országbírót rendelte helyettesének (eundem in hac absentia nostra praefecimus et constituimus in locumtenentem nostrum in praedicto regno nostro Hungáriáé). Ilyen helyzetek az ausztriai ház uralkodásának ideje alatt többször állottak elő különösen abból az okból, mert a nádori tisztet nem töltötték be. Olyankor, amikor nádor volt, a királyi rendelet inkább csak azt a célt szolgálta, hogy a nádor helytartói működését, annak a kezdetét vagy tartamát közhírré tegye. így, amikor II. Ulászló a pestisjárvány elől Csehországba húzódott, a Nagyszombatban az 1509. évi január hó 1. napján kelt rendeletében Pefényi Imre nádort rendelte helytartójává s ugyanígy rendelkezett a rákövetkező évben is, amikor Sziléziába vonult vissza. Ferenc király az 1805. évi november 7. napján Pozsonyban kelt rendeletével József nádort bízta meg helyettesítésével, minthogy a napóleoni háborúk miatt a Magyarországgal való közlekedés megszakadhat (sich ereignen kann, dass die Kommunikazion mit Ungarn gehemmet wird). V. Ferdinánd az 1848. évi június hó 26. napján Innsbruckban kelt legfelsőbb elhatározásával István főherceget, az ország nádorát betegségének idejére (für die Zeit, bis meine angegriffene Gesundheit Mir nicht gestattet den Regierungsgeschäften obzuliegen) királyi helytartóvá (zu meinen bevollmächtigten königlichen Stellvertreter) és királyi kormányzóvá ( . . . behufs Ihrer Einsetzung als Meines einstweiligen königlichen Reichsverwesers) nevezte ki. Ha tehát a király helyettesítésére fennálló szabályokból kívánnánk kiindulni annak az eldöntésében, hogy alkotmányunknak megfelelően kit kell a kormányzó helyettesének tekinteni, megint csak arra a megállapításra jutunk, hogy hatályban lévő tételes szabályt vagy kétséget kizáró közjogi gyakorlatot a nádor királyi helytartói jogkörének megszüntetése (1867 : VII. t.-c.) után nem vehetünk alapul. Mindezekből az következik, hogy a kormányzó helyettesítésének kérdése a törvényhozás út^án rendezésre váró kérdés. Az iránt alig lehet kétség, hogy a kérdés rendezése szükséges. Éppen úgy, amint történetünk letűnt századaiban, ma is előállhatnak olyan helyzetek, hogy a királyi hatalom gyakorlóját, ezidőszerint a kormányzót, külföldön tartózkodás, hadjárat, betegség, elfáradás kényszerítette pihenés vagy más okok tisztének ellátásában rövidebb-hosszabb időre gátolják. Az előrelátó gondosság megköveteli annak az elhárítását, hogy ilyen esetekben az ország kormányzatának a folytonossága a kormányzói hatalom gyakorlásának hiánya miatt megszakadjon. "Különösen a mai nyugtalan időkben, amikor a kormányzás állandó éber figyelést és gyors elhatározásokat kíván, nem lehet fenntartani olyan alkotmányjogi hiányos helyzetet, amely a kormányzói hatalom tényleges gyakorlásának akadályai esetére a kormányzó helyettesítéséről nem gondoskodik, illetőleg a gondoskodást arra az időre halasztja, amikor a helyettesítés szüksége majd felmerül. Ez a törekvés a magyar közjogi felfogásnak megfelel, mert — amint fentebb kifejtettem — az 1867. évig a király helyettesítéséről alkotmányunkban intézményes gondoskodás volt. A kérdés rendezésére a következő megoldások kínálkozhatnának : a) az 1937 : XIX. t.-c. 3. §-ában szervezett országtanáos ruháztatnék fel a kormányzó helyettesítésével,
