Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.

Irományszámok - 1939-220

220. szám. 7 Kifejezetten rendelkezik a javaslat abban a tekintetben is, hogy az enyhébb beszámítás alá eső cselekmények a jövőben is kihágásként toroltassanak meg, valamint elhatárolja rendelkezéseit az árdrágító visszaélésekről szóló 1920 : XV. törvénycikknek és a magyar állam biztonságát és nemzetközi érdekét veszélyeztető egyes cselekmények büntetéséről szóló 1940 : XVIII. t.-c. 5—9. §-ainak rendelkezéseitől (5. §.), végül a hatálybaléptetés tekintetében intézkedik (6. §.). II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. A jelen §. a törvényjavaslat hatálya alá eső bűncselekmények fogalmi körét határozza meg és felsorolja azokat a visszaéléseket, amelyeket a §. a kihágások köréből kiemelve, vétségnek kíván nyilvánítani. A javaslat szándékához képest az 1—5. pontokban részletezett tevékenység és mulasztás csupán abban az esetben esik ide, ha az ország közellátásának érdekét súlyosan veszélyezteti. Hogy a cselekmény adott esetben súlyosan sértette-e az ország köz ellátásának érdekét, jogkérdés, amelyet a bíróságnak kell az összes körülmények gondos mérlegelésével eldöntenie. Ha a bíróság a közellátási érdekek súlyos veszélyeztetését nem látja fennforogni, a cselekmény — amennyiben valamely kihágás törvényes tényálladékát betölti — csak mint kihágás büntethető. Erről az 5. §. első bekezdése kifejezetten rendelkezik. A közellátási érdekek súlyos veszélyeztetésének fogalmát, mint minősítő körülményt a törvényhozás már eddig is több alkalommal felhasználta, így többek között az 1920 : XV. t.-c. 3. §-ában és az 1940 : XVIII. t.-c. 6. §-ában. Joggal lehet tehát arra számítani, hogy a bíróságok az említett törvények nyomán kialakult gyakorlat tapasztalatait hasznosan értékesíthetik a jelen javaslatban tervezett rendelkezések alkalmazásánál is. Az 1. §-ban meghatározott bűncselekmények tevékenységi tárgya a javaslat szerint a termény és a termék, értve e fogalmak alatt az őstermelés és az ipari termelés folyamán előállított javakat. E megjelölésekkel a javaslat nem szabatos közgazdaságtani megjelöléseket kíván nyújtani, hanem csupán a közéletben szokásos kifejezésekkel óhajtja körülhatárolni a törvény alkalmazási területét. Ezért a §. 1. pontjában a termék és a termény fogalmaihoz zárójelekben foglalt az a közelebbi részletezés csatlakozik, amely szerint az őstermelés terménye alatt érteni kell az élőállatot és minden más állati és növényi termeivényt is, míg az ipari termelés körében a termék elnevezés a törvény szóhasználatában a nyersanyagot, a félgyártmányt és a készárut egyaránt felöleli. Ami az egyes elkövetési tevékenységeket illeti, a §. átfogja a termények és termékek termelése, forgalombahozatala, készletben tartása és felhasználása során elkövethető kötelességellenes magatartások egész sorozatát. Az 1. pont a gazda vagy iparos rendelkezésére álló termelési eszközök jogszabályellenes felhasználását bünteti. Termelési eszközök, ületőleg termelési tényezők fogalma alatt a §. nem ért valamely elvont, elméleti közgazdaságtani kategóriát, hanem mindazokat a dolgokat : — ingóságokat és ingatlanokat — berendezéseket, szerszámokat, gazdasági felszerelést, vetőmagot, forgótőkét — ezenfelül saját és alkalmazottainak munkaerejét stb., amit az, akihez az adott esetben (in concreto) a jogszabály termelési parancsa szól, a dolog természete szerint eszközként vehet alkalmazásba a végett, hogy a jogszabály rendelkezését betöltse. A termelő megsérti a jogszabály rendelkezését, ha ezeket az eszközöket nem veszi a megparancsolt cél érdekében igénybe, azaz ha nem termel olyan fajú, minőségű vagy mennyiségű terményt vagy terméket, mint ahogyan azt jogszabály