Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.
Irományszámok - 1939-220
8 220* szám. rendeli, vagy pedig ha a jogszabály által megszabott termelési eljárást mellőzi. Ennek a pontnak megállapítása e szerint olyan jogszabály megalkotását tételezi fel, amely a termelés tekintetében tervszerű gazdálkodásra kötelezi a termelőt. Önként értetődően az »olyan minőségű termény vagy termék« kifejezéssel a javaslat nem azt tartja szem előtt, hogy a termelőt súlyos büntetéssel kényszerítsük valamely rendkívüli erőfeszítést és kedvező termelési viszonyokat feltételező minőségi eredmény elérésére. A javaslat csak arról az esetről kíván rendelkezni, amikor a különböző terményeket és termékeket egymástól minőségi megjelöléssel szokták a közforgalomban elválasztani s mikor fontos közérdek fűződik ahhoz, hogy a rendelkezésre álló termelési tényezőket és eszközöket — így különösen a nyersanyagkészletet — ne az egyik, hanem a másik minőség előállítására fordítsák. Például szolgálhatnak azok a nagy gyakorlati jelentőségű szabályok, amelyek a gabonákból a különböző liszt minőségek kiőrlését írják elő. Az 1. pontban meghatározott cselekmény tekintetében a javaslat különös óvatosságot tanúsít abból a célból, hogy a termelés rendes menetét a büntető jogszolgáltatás beavatkozása csak a legszükségesebb esetekben zavarja meg s a termelőket munkásságuk folytatásától el ne kedvetlenítse. Ezért az 1. pont esetében csupán olyan rendelkezés megsértése minősülhet vétséggé, amelyet törvény vagy minisztériumi rendelet tartalmaz, tehát nem az olyan szabály, amely csupán valamelyik szakminiszter rendeletében foglaltatik. Ehhez képest mindegyik termelési ág érdekeit képviselő miniszternek alkalma lesz a büntető rendelkezés alapjául szolgáló jogszabály megalkotásánál saját szempontjait érvényesítem. Továbbá — mint azt a .§. utolsó bekezdése rendeli, a bűnvádi eljárás megindításának az lesz az egyik feltétele, hogy az illető termelési ágra nézve illetékes miniszter ehhez hozzájáruljon. Ennélfogva kizártnak tekinthető, hogy az igazságügyi hatóságok felfogása esetleg ellentétbe kerüljön azzal, amit az illető termelési ág gondozásáért felelős miniszter a termelés érdekei szempontjából helyesnek lát. A 2. pont a termény- vagy termékkészletnek forgalombahozatalával kapcsolatos jogszabályellenes tevékenységeket foglalja össze. Ennek a pontnak a hatályosulásához olyan külön jogszabály szükséges, amely a készletek forgalombahozatalát teszi szabályozás tárgyává, így elrendeli annak áruba bocsátását, vagy a forgalombahozatal időpontját és közelebbi módozatait szabja meg, például elrendeli, hogy az nagyban vagy kicsinyben, meghatározott vevőközönség részére, vagy válogatás nélkül történjék. A 3. pont alapján már külön jogszabály meghozatala nélkül is felelősségre lehet vonni azt, aki a terménynek vagy terméknek készletét a rendes gazdálkodás szabályainak meg nem felelő módon használja fel vagy pedig ha a készlettel rendelkező személy annak használható állapotban tartásáról nem gondoskodik. A rendes gazdálkodás szabályainak megtartása és a készletek használható állapotban tartása ugyanis a javaslat felfogása szerint különösen a mai viszonyok között mindenkinek kötelessége, a készletek észszerűtlen elpazarolása ma nemcsak a rosszul gazdálkodónak magánügye, hanem csorbítja az ország ellátására számításba vett javak összességét is. A 4. pont ismét feltételezi a hatóságnak olyan értelmű rendelkezését, amely a készletek bejelentését rendeli el. Az elkövetési tevékenység a készletek eltitkolása, amely akár hamis, akár hiányos bejelentéssel, akár pedig a bejelentés teljes elmulasztásával eszközölhető. A §. szövege utalarra, hogy a 4. pont megállapításához a bejelentési kötelezettségnek feledékenységből vagy tévedésből való megszegése egymagában nem elegendő, hanem a bejelentésre kötelezett személynek nyilvánvalóan rosszhiszemű eljárása szükséges.
