Felsőházi irományok, 1939. III. kötet • 109-150. sz.
Irományszámok - 1939-116
72 116. szám. vagyonának felszámolását, a felszámolás eredményének Jugoszláviába való átvitelét s ott — a két alapítvány eredeti céljának (a görögkeleti szerb tanuló ifjak, illetve tanuló leányok gyámolítása) megfelelő céllal működő — két új jugoszláv alapítványnak létesítését biztosítja annak ellenében, hogy viszont Jugoszlávia kártalanítja a magyar »Julián« Egyesületet ennek jugoszláv területen lefoglalt ingó és ingatlan vagyonáért. Ebből a célból — az Egyezmény 2. cikkének rendelkezése szerint — mind a két kormány az Egyezmény hatálybalépését követő egy hónapon belül egy-egy felszámolót fog kinevezni és e két felszámoló együttesen fogja képezni a felszámolás tartama alatt a két alapítvány törvényes képviseleti szervét. Ez a két felszámoló fogja azután együttesen végrehajtani a felszámolási műveleteket. A 4. cikk értelmében az alapítványok ingatlanára vonatkozó telekkönyvekben végre kell hajtani a megfelelő helyesbítéseket és azokat a változtatásokat, amelyek a felszámolás végrehajtása végett szükségesek. Ha a két felszámoló valamely intézkedésben nem tudna megegyezni, az 5. cikk értelmében a két kormány döntése van fenntartva. A felszámolás befejezése után a két felszámoló kormányának nyomban jelentést fog tenni. A felszámolási műveleteket egy év alatt kell befejezni, ha azonban az alapítványok tulajdonát képező ingatlanokat ezen egy évi időtartam alatt nem lehetne eladni, az ingatlanok tulajdonjogát az új jugoszláv alapítványok nevére kell átírni, ebben az esefcben is köteles azonban a két új jugoszláv alapítvány az ingatlanokat két éven belül eladni (7. cikk). A magyar kormány emellett meg fogja könnyíteni a felszámolási hozadéknak Jugoszláviába történő átutalását (7. és 8. cikk), a jugoszláv kormány pedig ebből a vagyonból hasonló céllal két új jugoszláv alapítványt fog létesíteni (10. cikk). Az a megoldás, hogy a Tökölianum és az Angelineum alapítványok a jövőben jugoszláv alapítványokként a jugoszláv állampolgársági kötelékben lévő görögkeleti szerb tanulók gyámolítására szolgáljanak, a változott viszonyok között magyar szempontból nem tekinthető sérelmesnek, mert a magyar állampolgárságú görögkeleti szerb tanulók száma, akiket a két alapítvány jövedelméből támogatni lehetett volna, immár elenyészően csekély, ezzel szembeni gen jelentékeny magyar érdeket képez az, hogy a »Julián« Egyesület jugoszláviai vagyonáért megfelelő kárpótlást kapjon a magyar iskolai oktatás ügyét külföldön támogató egyesület. Az említett érdekekre figyelemmel az Egyezmény tárgyalása során mind a két fél arra törekedett, hogy a kölcsönös méltányosság szellemében létesíttessék az Egyezmény, minthogy ezen az alapon a szerződő felek meggyőződése szerint hamarább volt mindkét fél érdekeit kielégítő, s a két nemzet közötti barátságos viszonyt előmozdító megoldás elérhető. Ennek a méltányossági elvnek szemelőtt tartásával a magyar kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Tökölianum és az Angelineum alapítványok magyarországi vagyonának kiadása elől nem lehet elzárkózni, mivel azok a görögkeleti vallású szerb anyanyelvű magyar állampolgárok, akiknek javára az alapítók a szóbanlévő alapítványokat rendelték, csaknem teljes számban jugoszláv állampolgárokká váltak. Mégis a magyar területen maradt görögkeleti vallású szerb kisebbség érdekei is megfelelő védelemben részesültek, mert az Egyezmény 9. cikkének rendelkezései szerint a szóbanlévő alapítványok vagyonának felszámolási eredményéből a jugoszláv kormány 50.000 pengőt fog a magyar kormány rendelkezésére bocsátani abból a célból, hogy megfelelő tanulmányi ösztöndíj-alapítvány létesíttessék a magyarországi görögkeleti szerb tanulók számára,
