Felsőházi irományok, 1939. III. kötet • 109-150. sz.

Irományszámok - 1939-113

32 113. szám. réglées par les tribunaux de l'Etat dont relevait le défunt et d'après les lois de cet Etat. (2) Par contre, toutes contestations concernant la succession mobilière se­ront réglées, en tant qu'elles ne repo­sent pas sur le titre d'hérédité ou de legs, par les tribunaux de l'Etat où se trouve la succession et d'après les lois de cet Etat. (3) Toutes contestations concernant la succession immobilière, même ré­sultant du titre d'hérédité ou de legs, seront réglées par les tribunaux et d'après le droit de l'Etat où les im­meubles se trouvent. §4. Délivrance des succes­sions mobilières. (1) Les biens mobiliers appartenant à la succession du défunt devront être livrés, après l'accomplissement des mesures mentionnées au § 2 par les autorités locales, au Consul de l'Etat du défunt, sauf les exceptions prévues par les alinéas suivants. (2) Le Consul aura le droit de prendre possession de tous les biens mobiliers successoraux dont les parti­culiers ou les autorités locales seraient détenteurs, dans les mêmes conditions, suivant lesquelles le défunt aurait pu lui-même en réclamer la restitution et la remise. Le Consul sera tenu de protéger les intérêts de la succession ou d'en charger l'administrateur dé­signé selon l'alinéa (1) du § 2. (3) Si certains des héritiers, léga­taires ou créanciers sont ressortissants de l'Etat où la succession mobilière se trouve ou bien s'ils y résident — sur leur demande présentée dans un délai de 5 mois à partir du décès du défunt — tout l'ensemble ou une partie suffisante des biens successo­raux pourra être retenu par les autori­tés locales jusqu'à ce qu'il soit défini­tivement décidé sur leur prétention. L'autorité locale fera, conformément aux usages ou aux prescriptions de la législation du pays, les publications lam bíróságai által és annak az állam­nak a joga szerint nyer elbírálást, amelyhez az elhunyt tartozott. (2) Ellenben az ingó hagyatékra vo­natkozó minden olyan jogvita, amely nem örökösödés vagy hagyomány jog­címén támad, amaz állam bíróságai által és annak az államnak joga szerint nyer elbírálást, amelyben a hagyaték van. (3) Az ingatlan hagyatékra vonat­kozó minden jogvita, még ha örökösö­dés vagy hagyomány címén támad is, amaz állam bíróságai által és annak joga szerint nyer elbírálást, amelyben az ingatlanok fekszenek. 4. §.. Az ingó hagyatékok ki­szolgáltatása. (1) Az elhunyt hagyatékához tartozó ingóságokat a 2. §-ban említett intéz­kedéseknek a helyi hatóságok által történt foganatosítása után — az alábbi bekezdésekben említett kivételektől el­tekintve — ki kell szolgáltatni az elhunyt állama konzulának. (2) A konzul jogosult birtokába venni mindazokat a hagyatéki ingóságokat, amelyek magánosok vagy a helyi ható­ságok őrizetében vannak, ugyanazon feltételek mellett, amelyek mellett maga az elhunyt azok visszaszolgálta­tását vagy kiadását követelhette volna. A konzul köteles a hagyaték érdekeit megvédeni vagy azzal a 2. §. (1) be­kezdése értelmében kijelölt vagyon­kezelőt megbízni. (3) Ha az örökösök, hagyományosok vagy hitelezők közül egyesek amaz állam polgárai, amelyben az ingó ha­gyaték van, illetve ott laknak, az elhunyt halálától számított 5 hónapon belül előterjesztett kérelmükre a helyi hatóságok az összes hagyatéki javakat vagy azok megfelelő részét mindaddig visszatarthatják, amíg igényeik vég­leges elbírálást nem nyertek. A helyi hatóság az ország szokásainak vagy törvényes rendelkezéseinek megfelelő módon közzéteszi a hagyaték megnyíl­tára vonatkozó és az örökösöket vagy

Next

/
Thumbnails
Contents