Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-63
88 63. szám. Amikor az állani a gondozóintézetek felállítását magára vállalja, indokolt, hogy a felállítási terhekhez az érdekelt városok és községek is megfelelően hozzájáruljanak. Ennek formája az (i) bekezdés szerint leginkább az lehet, hogy a felállításhoz szükséges épületet bocsátják rendelkezésre. A (2) bekezdés a biztosító intézeteknek és biztosító szerveknek részesedési arányát szabja meg a gondozóintézetek létesítési és fenntartási költségei tekintetében. A törvénytervezet racionális igazgatási szempontokra tekintettel nem a tényleges igénybevételt veszi alapul, hanem a biztosított népességnek az egész népességhez viszonyított arányát. Ilyen eljárás mellett a teherviselésben részesedők között évenkint ismétlődő elszámolások és ezek szükségszerű többirányú felülvizsgálata elkerülhetők lesznek. E megoldás mellett szól még, hogy a gondozóintézetek igénybevételénél a település ipari vagy agrárjellege folytán jelentkező különbségek nagyrészben amúgy is kiegyenlítődnek. Ha város vagy község létesít gondozóintézetet, indokolt, hogy a fenntartási költségekben az azokat ' igénybevevő községek részesedjenek. Erre nézve rendelkezik a (3) bekezdés. A (4) bekezdés a hozzájárulások kérdésének részletes szabályozását a belügyminiszter hatáskörébe utalja. E §, (2) bekezdése a bizt osító intézetek és biztosító szervek teherviselési arányszámát szabja meg. Azt, hogy az ennek megfelelő összeg évenkint mennyit tesz ki, az (5) bekezdés értelmében a belügyminiszter, még pedig a külön betegségi biztosító intézetekre és az 1928 : XL. t.-c. 10. §-a alapján létesített nyugdíjintézményekre és elismert vállalati nyugdíjpénztárakra nézve az érdekelt miniszterrel egyetértőleg állapítja meg. A (e) bekezdés a gümőkór elleni eredményes küzdelem céljából lehetővé kívánja tenni, hogy a belügyminiszter nem közkórháznak tekintendő intézmények részére a 6000/1931. M. E. számú rendelet 9. §-ában foglalt korlátozás ellenére betegápolási átalányt engedélyezhessen. A 22. §-hoz. A 6000/1931. M. E. számú rendelet 15. §-a értelmében a fertőző betegek kórházbaszállítási költségei a városokat, illetőleg a községeket terhelik. Minthogy azonban ezek a szállítási költségek csupán kórházi szállítás esetén téríttetnek meg, viszont a légmellkezelések legnagyobb részben nem a kórházakban, hanem gondozóintézetekben történnének, ennekfolytán a szóbanlévő költségeknek a községek által történő viselésére nincsen lehetőség. A legszegényebb népréteg a sajátjából ezeket a költségeket viselni képes nem lévén, inkább lemondana a gyógykezelés igénybevételéről s ezzel a törvényjavaslat tulajdonképpeni célja részben meghiusíttatnék. Erre való tekintettel a törvénytervezet lehetőséget kíván biztosítani arra, hogy a légmellkezelésben részesülő szegény betegek vasúti utazási költségeit a kezelést végző intézet az államkincstár terhére megtéríthesse. Természetbeni fuvarról köteles gondoskodni a község akkor, ha az intézet vasúton nem érhető el. A részletes szabályozás rendeleti úton fog megtörténni. A 23. §-hoz. A gümőkór elleni védekezést hatósági intézkedéseken kívül főképpen tudományos kutatások megállapításai teszik hatékonnyá. Minthogy pedig ilyen tudományos munkálatokat a belügyi igazgatás körében a legkiterjedtebben az Országos Közegészségügyi Intézetben végeznek, magának a védekezésnek megszervezését és irányítását, valamint az ezzel kapcsolatos szakfelügyeletnek ellátását is az Intézetre volt célirányos bízni. De indokolja ezt a rendelkezést az 1925 : XXXI. t.-c. 2, §-ának második bekezdése is, melynek értelmében az Intézet feladata »főleg fertőző betegségek ellen irányuló védekezés irányítása«. A jelen törvénytervezetből kitűnőleg a gümőkór a fertőző betegségek közé tartozik.
