Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-63
63. szám. 89 A 24. §-hoz. Az (i) bekezdés a nemibetegségek gyűjtőfogalma alá az orvostudomány álláspontjának megfelelően a szifiliszt, a lágyfekélyt, a kankót és az újabban felfedezett lymphogranuloma inguinalet, az ú. n. negyedik nemibetegséget sorozza. Abból az elgondolásból kiindulva, hogy a törvény célja a köz védelme, a tervezet szerint a törvény hatálya a nemibetegségeknek csak olyan állapotaira terjed ki, amelyek valamilyen módon a közre veszedelmesek lehetnek. Vannak e betegségeknek másokra nézve veszélytelen állapotai (különösen a szifilisz némely késői következményes megbetegedései), amikor a törvénytervezet nem kívánja a beteget törvényes beavatkozással terhelni, hanem viselkedését, gyógykezeltetését, stb. — mint a többi nem fertőző betegségeknél — a beteg egyéni elhatározására bízza. A (2) bekezdés e törvény rendelkezései szempontjából a nemibeteg meghatározását adja. A 25. §-hoz. Magyarországon eddig nem volt törvényes intézkedés, amely a nemibetegeket általánosan gyógykezelésre kötelezte. Az egyén magánügye, hogy betegségét gyógykezelteti-e, mindaddig, amíg azzal másoknak károkat nem okozhat. Olyan esetekben azonban, mint e törvénytervezet 24. §-ában felsorolt betegségi állapotoknál, amikor az egyén betegségével másokat megfertőzhet vagy olyan károkat idézhet elő, amelyek a közegészségügy fontos érdekeit veszélyeztetik, a gyógyíttatást a köz védelme céljából kötelezővé kell tenni. Ezt kívánja meg az a gyakorlati tapasztalás, hogy nemcsak a tájékozatlanabb és az aszociális egyének, hanem a magasabb képzettséggel bírók is elhanyagolják gyanú esetén az orvosi vizsgálatot, illetőleg betegség esetén a nemibetegségük gyógykezeltetését. A törvénytervezet intézkedése a gyógykezeltetés kötelező és pontos teljesítésén kívül arra is kiterjed, hogy a nemibetegek gyógykezeltetésüket a legkorábbi szakban kezdjék el. E végből történik a késedelem nélkül vizsgálatra jelentkezés előírása. A gyógykezeltetés mielőbbi elkezdése nemcsak magának a betegnek, hanem a köznek is igen fontos érdeke. A vizsgálat, illetve a gyógykezeltetés kötelezettségét mindazoknak teljesíteniük kell, akik nemibetegségükről tudomással bírnak, de ezenkívül azoknak is, akiknek erről a körülményekből kifolyólag tudniok kell. A gyógykezelés sikerét van hivatva biztosítani a (3) bekezdésnek a beteg szükséges felvilágosítására irányuló rendelkezése. A 26. §-hoz. A nemibetegségeknél a betegnek talált személyekre nézve nincs általános bejelentési kötelesség előírva. A beteg hatósági számbavételére csak akkor kerül sor, ha a gyógykezelést önkényesen huzamosabb időre megszakítja, vagy a gyógykezelésből gyógyulatlanul elmarad és másutt történő kezelését nem igazolja. Ekkor már parancsolólag lép közbe a közérdek követeimenye, mely a védekezés lehetővé tétele érdekében az orvosra nézve bejelentési kötelességet ír elő. Ettől függetlenül is be kell jelenteni a beteg házasodási szándékát és a megtudott ragályforrásokat, hogy ekként a betegség terjesztésének ezen leggyakoribb lehetőségei még idejében megakadályoztassanak. A bejelentési kötelességet e §. (2) bekezdése kiterjeszti a sorozáson vagy leveritevizsgálaton betegnek talált s gyógykezelésben nem részesülő személyekre, valamint a betegségük miatt szolgálatból elbocsátott honvéd egyénekre is. Ez esetben is a továbbfertőzés lehetőségének kizárása volt az irányadó szempont. A bejelentések körül az egyéni érdekek védelmét kívánja biztosítani a (á) bekezdésnek olyértelmű előírása, hogy a bejelentést zárt borítékban kell megtenni.
